mindenféle dolog történik velem, velünk mostanában de nincs erőm leírni, vagy csak kapkodom a fejemet.
p. kapott munkát, nem szereti, ezért belebetegedett, tehát én is. ez most nem hiányzott baromira amúgy sem, de így kari előtt, mikor még ezer dolgot kellene csinálnom és én csak kifingva fekszem és napi 4 liter teát iszom. hát ezzel nem sokat hozzátenni a körülöttem lévő élethez, a vendégeimet is lemondtam többek között, remélem jövő héten már ok leszek.
e. elhívott egy állítólagos tök jó koncertre, azt is vártam, hogy végre már valami kikapcsolódás meg minden, hát azt is le kellett mondanom.
a házban valaki cipőket lopkod éjszaka, így lett közös folyosó kulcsunk, hogy zárhassuk az ajtót, persze nappal nem zárjuk. nem is értem.
ma vettem török citromot, ami mostanában a legjobb döntéseim egyike volt, mert isteni és teljesen más, mint egy hagyományos citrom, még a színe is! annyi leve van, hogy duplája egy simának..tök jó!
még hét elején kell futnom egy metrós kört csokik beszerzése ügyében és be kell csomagolni p. ajeszait is. tökre be van indulva a zselés szaloncukorra, mert ír országban nem volt és 9 év hiányban szenved :DD nem tudom hol fogok tudni még venni....az is megér egy külön programot.
a hasam nő, már kezd bojler kinézetem lenni :DD néha picit érezni valami mocorgást odabent, 29-én megyünk uh-ra majd megtudjuk ki is lesz ő :) p. már teljesen meg van őrülve, szerintem szíve szerint ő menne gyesre, hogy egész nap a babával lehessen :DD
p. szülei egész egyszerűen borzalmasak. találkoztunk velük a piacon és úgy néztek ki, mint valami hajléktalanok. a szart is megennék a pénzért kb. meg sem ismertem őket, azt hittem csak otthon vannak azokban a szuper ruhákban amiket hordanak, de úgy tűnik, nekik ez utcai viselet is. mondjuk semmire nincs igényük, tehát miért is csodálkozok.
egyik nap megint volt náluk családi hajtépés, sajnálom, hogy p. ennyire nem tudja kezelni az anyja által kreált alkoholista helyzeteket és a legrosszabbat hozza ki belőle. szomorú, agresszív, dühös, elkeseredett és csalódott. nem is megy át hozzájuk karácsonykor, nem kíváncsi rájuk, amit megértek, de azért ez roppant szomorú. és az is, hogy nem lehet velük egy normális családi kapcsolatot fenntartani, vagy akármilyen kapcsolatot kb.
nagyon várom a karácsonyt, annyi szar év után. nem egyedül fogok itthon ülni és szomorkodni, hanem már van egy imádott p.ém és egy babám a hasamba és ez az egész időnkét még mindig olyan hihetetlen nekem! hogy ez így és egyszer csak megtörtént...nagy boldogság nekem, tényleg : )
igazából ennek fényében sokszor nem is foglalkozom a körülöttem lévő egyéb szar dolgokkal, már nem azokra koncentrálok, hanem élvezem az életemet. ez amúgy nagy szó szerintem.
az is öröm, hogy a könyvelő kézbe vette az életemet és a lehető legjobban hozta ki belőle, ami egyben megkönnyebbülés is. az orvosi dolgaimmal is haladok, tőlem ez is valami, na :)
na megyek, lefekszem kicsit.
