konkrétan

elfáradtam. valahogy nem tudok töltődni, pedig kellene. nagyon rossz, hogy két hete nem tudtam elmenni edzésre, biztosan ezt is érzi a testem, de ma reggel már nem tudtam kivonszolni magam az ágyból.

olyan furát álmodtam lászlóval, a volt főnökömmel, túsz voltam egy betörésnél pl. amit nem tudtam eldönteni, hogy önbetörés-e vagy sem, aztán felpakoltak minket valami vonatra, áááááá..talán nem kellett volna vacsorázni : DDDD

el fogok menni januárba tenerifére. voltam már 2x, de most szerintem egyedül megyek és nem is bánom. van kint ismerősnek hotelje vagy ilyesmi, remélem a régi szeretői státuszomra nézve, kapok valami akciós szobát :DD ha most lefoglalom a repjegyet, még belefuthatok valami igen olcsóba is.
inkább a karácsonyt kellene valahogy megúszni.

le kellene üljek apámmal is beszélni, hogy akkor mondja el, hogyan is képzelni a gyerek-szülő iszonyt. erőltetjük a semmit, nem kíváncsi rám már évek óta, futjuk a kötelező mosolygós köröket a nagy-nagy ünnepeken. minek. ha nem akarja, hogy szeressem, nem akar a közelébe tudni, mit csinálunk igazából. én csak várom a beígért vacsorákat, köszöntést és ezek szépen elmaradnak. nagyon sajnálom, de szégyen ez az egész és nem tolnám már tovább ezt a történetet.

igazából azt nem veszi be a gyomrom, hogy elutasított, aztán meg lemondott rólam.
jó, nem kötelező szeretnie, csak azért, mert a gyereke vagyok. nekem sem kellene ennyire ragaszkodnom hozzá, mert nem akarja. el kellene hagynom és kész.

nehezen lépünk, nehezen tesszük meg azokat a dolgokat, amiket az eszünk diktál, mindig legyőz a szív. pedig nem szabadna. néha muszáj lenne felülkerekednünk önmagunkon, az érzéseinken, akármennyire is nehéz is.

elfáradtam. fáradt vagyok. látják rajtam a vendégek is, nem tudok nekik mit mondani, ez van és ez nem csak a munkáról szól. kicsit a saját életembe fáradtam bele.

most egy új dolgon töröm a fejemet. csinálok egy alapítványt és nem fogom sokáig húzni a kivitelezést. pályázni fogok és megvalósítok, közben jót teszek gyerekekkel.

egyre szűkebb ez a lakás. lépnem kell....lelépnem? ezen is sokat töprengek. tényleg vágjak bele a nagy világba? egyik részem oda húz, a másik meg család, gyerek...stb. nem hiszek benne, hogy meg fogom tudni alapítani a hagyományos család modellt, hiába vágyom rá, mindig azon kapom magam, ez valahogy csak az én agyamban él.

a korosztályom pasik a 25 évesekre vágynak, vagy most válnak, vagy most gondolkoznak azon, hogy válni kellene és persze kezdenek kikacsintgatni a házasságból hogy valóban meggyőzzék magukat, hogy bizony...eljött az idő, mikor el kell hagyni a családot. fúj. na, ezekre nem vágyom. a 25 évesek jók, de unalmasak. a 40 felettiek nekem nem jönnek be. szóval elég kevés az esélyem lássuk be.

sok minden történik bennem mostanában. másképpen látok és érzek. lettek fontos és kevésbé fontos emberek az életemben. lemondtam pár dologról, helyette kaptam újakat.

az élet változik, ha akarjuk ha nem, ha fáj, ha nem. muszáj felvenni a tempót, vagy beleragadunk helyzetekbe amik visszahúznak.

most pl. boldogsággal tölt el, hogy vasárnaptól két hétre nálam lesz füge kutya megőrzésre aki egyébként a szerelmem <3
: )))))))))))))))

ma...

ezt hallottam, sokat is gondolkodtam rajta és végül a mondat által rá is világított egy a mostanában nagy hirtelenséggel az életembe csöppent-amit kicsit sem bánok-személy:

az az utunk, amitől félünk

nya

ma ez nagyon tetszett, mert igaz:

AKI NYAVALYOG DE NEM VÁLTOZTAT, ANNAK MÉG NEM FÁJ ELÉGGÉ

nekem most nem fáj szerencsére, a hátam is jól van köszöni, beültem tegnap az imádott helyemre, ahol ki van rakva pár masszázs fotel...micsoda élvezet! : DDDD

amúgy leginkább dolgos napjaim vannak, természetesen egyéb észrevételekkel együtt, de nincs kedvem leírni őket.
inkább azt, hogy milyen jól éreztem magam szombaton kiskunmajsán, ahol becsatlakozhattam egy napra a nadi tábor záró napjára. 2300 emberrel együtt meditáltam és még sok élményem is volt, a fürdő még mindig csodálatos : )))))
anyuval voltam, természetesen bőven kalandoztunk is, eltévedés, matrica, stb..

bármikor felhívhatsz, én biztosan kavitálni fogok : DDDDD már ezzel is álmodok.

hm. amúgy van bennem egyfajta békesség a világ és a körülöttem élőkkel szemben. megbarátkoztam bizonyos helyzetekkel, gondolatokkal, vagy inkább elfogadtam mindenkit olyannak amilyen. ez az egy nap tábor megerősített bennem sok dolgot, amiről mostanában elmélkedtem, de még mindig nem jutottam el a cselekvés szintjére.
valamiért megrekedtem, de nem értem miért. tényleg nem.  a múltkori hangtál meditációban lejött egy információ erre vonatkozólag, majd megutazom, ott lesz a válasz.

a barátaim csak mosolyognak rajtam :DDDDD olyan édesen elterelik a szót és a témát ha valamit is mondanék ezzel kapcsolatban, ami egyébként az életem. na, nem baj, kíváncsi rá más :DDD
nem hisznek abban amit csinálok, igazából pedig nem is tudják mit csinálok, de elutasítják az a biztos. mások meg órákat utaznak, hogy végre eljussanak hozzám.
milyen vicces kontraszt, nem?
ahogy az életben minden.

az exem megint megkérte a kezemet egy telefonbeszélgetés alkalmával. reggel felhívott és közölte, hogy részeg volt és nem emlékszik miket beszélt, világosítsam már fel.
hát nem tettem, főleg, mert nem is vettem észre, hogy ivott, mondjuk gondolhattam volna...eddig csak részegen akart elvenni feleségül, pedig tudja, hogy borsózik a hátam ettől a tök felesleges procedúrától, amúgy meg egy idióta.

egyik ismerősöm jól megfogalmazta: a házasság arra jó, hogy közösen tudjatok felvenni és fizetni a hitelt :DDDDDDDDDDD amúgy meg az egész ceremónia már koránt sem a párról szól, csak a külsőségről, pénz és rongyrázásról. már akinek van pénze, de akinek nincs, inkább kölcsönt vesz fel vagy kölcsön kér, szóval szerintem agyrém az egész.
ha már így kezdődik, hogy adósságba verjük magunkat, csak hogy úgy csinálhassunk mintha és amik nem vagyunk, akkor mi lesz később? ezek az alapok?
persze tudom a szerelem... :DDDD na, nekem ez pont nem arról szól. a látszat dolgokat meg amúgy is utálom.

ma csendes napom van valamiért. be sem kapcsoltam a tv-t és nem is hiányzott. tanultam, meditáltam és most kértek távsegítséget egy nagyon beteg emberhez.

annyira jó, hogy óránként megszólal a szomszéd riasztója, akik valószínűleg nyaralnak...ezt fogjuk hallgatni napokig??????????

na, ilyenek és még sok minden.

hu

kicsit rohanósak, vagy inkább dolgosak a napjaim, amit egyébként nagyon élvezek..amit nem írok fel, az nem létezik.
lettek dolgok az életembe, amik működni látszanak..

ilyen pl. az exemmel való kapcsolat, pusztán szex céljából. ez így megy, több semmi és nem is baj. ezt viszont remekül csinálja, így nem bánom, ha heti rendszerességgel rám töri az ajtót.

ma napszúrást kaptam és kicsit sem élvezem.

fura

volt ma egy mozdulat, ami nekem nagyon meglepő volt és szokatlan..egy barátságba már nem fér bele, a többit meg nem értem. sem a miértet sem. nem, nem akarok ebbe belelátni semmit, főleg nem többet, mert annak meg semmi értelme, de nem is mondhatnám rutin szerűnek, mert eddig még ilyen soha nem volt. most azt gondolom, hogy ez csak biztosan véletlen volt és remélem nem csak egy hitbe ringatom magam, mert egyelőre nincs erre más magyarázatom.

tehát passz.

tartom magam ahhoz, hogy létezik ffi és nő között legjobb és sima barátság.

hm

az a fura, hogy sokan csak akkor tesznek magukért, mikor már a késői határon mozognak. meghalok vagy sem?

itt van az ember. elhízott (150), stresszes élet, sok pénzt keres, másfél éve jutott hozzá egy gyermekhez örökbefogadás árán, nagyon boldog...is lehetne, de kiderült, hogy rákos. ez mindig két esélyes, szerintem mindig legyőzhető. most próbál erős lenni, meg lefogyott és persze életmódot váltott és mindent megtesz és hirtelen hisz és akar élni.

miért nem akart élni, amíg még egészséges volt? akkor miért nem számított ez? a feleség, a gyerek, a család és barátok?
akkor hiába kérték, hogy most már figyeljen magára, féltik mert szeretik és hiába. semmi nem hatott. csak evett és jól megmagyarázta. csak nem mozgott, mert azt minek, minden jó így. és amúgy is.

és most itt áll az élet küszöbén. tényleg idáig el kell jutni ahhoz, hogy értékeljük magunkat, az életet, a gyerekünket? tényleg ez kell hozzá, hogy már ne keressük a kifogásokat és végre tegyünk?

miért vagyunk ennyire ostobák, mi emberek? miért kell mindig egy tragédia, hogy értékeljünk és ne csak legyintgessünk és megmagyarázzuk mindenkinek mindent?

sajnálom ezt az embert, pedig nem is ismerem. egy barátomék küzdenek és remegnek érte, hogy ne haljon meg, mert a legjobb barátjuk és mi lesz velük nélküle? 30 éves barátság és..... és.

hm. mindig van választásunk, kérdés az, hogy élünk-e vele vagy sem.

ilyenkor ara gondolok, hogy lehet valaki ennyire önző, hogy amíg módja van egészségesen élni és boldog lenni a családjával, miért nem teszi?

mi van most? küzdelem és remény, hogy élhessen még, felnevelje a gyerekét és ott a felesége is...és.

és.

--

egy nagyon érdekes beszélgetésbe csöppentem bele a folyosón. barátságról folyt a vita, hogy mitől barát a barát és mitől nem az.

az egyik fél azt mondta, hogy igen, az őszinteséget is el kell viselni és nem besértődni, ha megmondják a másiknak az igazat, vagy amit gondolnak róla, stb. mert ettől barát a barát.

a másik fél azt regélte, hogy egy barátság addig barátság, amíg azt mondjuk a másiknak amit hallani akar, akkor megnyugszik, hogy szeretve van és vele együtt bólogatnak, tehát mindenki megbízható ezáltal és természetesen ő a jó és igaz barát.

pf.... kényes téma nagyon, mert én állandóan elszenvedem, hogy nem szabad megmondani a másiknak a gondolataimat, főleg ha az nem egyezik az övével, mert az bizony világháború. és igen, mindig az.

ha bólogató kutyaként kell viselkednem, akkor nekem az nem jelent barátságot, mert a másik nekem csak egy tucat akinek nem fontos a véleménye és szerintem neki sem az enyém, max megnyugtató szavakra vár, megerősítésre. 

az igazság néha nem jó, főleg ha az a mi véleményünkkel szemben áll és természetesen rólunk van szó. az ember mindig 2x meggondolja, hogy elmondja -e igazából a véleményét, mert hát ugye nem is bántón, de abból akkor sem jön ki jól. és tényleg.
ha bólogatok, akkor azzal leszarom, de akkor meg mitől barátnőm a másik és én mitől vagyok neki az? ha úgy viselkedek, ahogy neki az megfelel?
ppppfffffffffff.....kurva nehéz, miközben könnyűnek kellene lennie, vagy számomra evidens csak a válasz?

a legújabb amit észrevettem, hogy ha olyat mondok, amire nincs igény, egész egyszerűen úgy csinálnak, mintha el sem hangzott volna : DDDDDDDDDDD hát ez már tényleg a szánalom küszöbe, nem?
...hm, nem akarnak ezzel a témával foglalkozni és hiába várok választ, már más a téma, tehát erre várhatok  : DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

nagyon ütős

remek napom volt, de tényleg. szuperül ment a hot jóga, már egészen tudom feszegetni a határaimat, amitől mindig egyre jobban és jobban fáj mindenem : DDDDDD
aztán elmentem hangtál meditációra-nem volt egyszerű odajutni, mert lezárták a fél várost-ami úgy kiütött, hogy zombi fejjel jöttem el. nagyon jó két dolog is történt közben velem. az egyiket már elengedtem, a másikkal meg még foglalkoznom kell.

megkeresett egy régi exem, félévente megteszi, hogy beköszön és elmondja mennyire szeret. nem. nem valóságos, mert két éve nem is találkoztunk és előtti is csak 2x.
persze-persze, tudom én, milyen a szerelem, de mikor azt írta, hogy szeretném elölről kezdeni a kapcsolatunkat, hangosan felnevettem. konkrétan milyen kapcsolatot? miről beszél?

holnap találkozom vele, de igazából nem tudom minek.

szuper

most ment el tőlem egy nő. kezelésre jött, mert ő annyira beteg. beszélgetek veled, nézegetem és egyszer csak mondom neki: most igazából élni akarsz vagy halni?
inkább halni.
értem. akkor felesleges elkezdeni a kezeléssorozatot, mert a kettő pont kiüti egymást. hát igen, ő tudja.
akkor miért jöttél el hozzám?
mert ő mindenhova elmegy.
...ja. hogy megnyugtasd a lelked, hogy te mindent megteszel a gyógyulásodért, de igazából meg akarsz halni. ennek semmi értelme. testileg mindenhol ott vagy, lelkileg nem. gyógyszereket is szedsz?
óóóóóóóóóó, rengeteget! tavaly is próbáltam már meghalni, de nem sikerült!
(milyen béna már nem? még meghalni sem tud...mondjuk nem mindig könnyű az)
altatókat is?
igen, hát persze, de nem tudok aludni. éjjel kezdek el kényszeresen enni.
aha..mikor bekapcsol a vegetatív idegrendszer és jönnének fel az érzelmek, akkor kajával lenyomod őket. jó taktika.
de nem hat semmi.
szerintem méresd be biorezonancival a gyógyszereket, mert az emberek 99%-a teljesen rosszakat szed, amik nem is hatnak a szervezetére csak nyomják befele a mellékhatásokat, amik kicsinálják őket, de a belüket és szívüket biztosan. na és ha a háromféle maroknyi altató egyszerre nem hat a szervezetedre, nem is fogsz tudni meghalni. sose.

ha esetleg mégis az életet és a lányodat és a leendő unokádat választanád a halál helyett, tudod hol találsz.
ennyi idiótát...

hát jó

úgy alapvetően kb. 2 hónapja nem ringatom magam ilyen álom-szerű gondolatokba, pusztán a tényeknek élek és nem várom, hogy valaki majd jól felszabadítson bizonyos  helyzetekből és majd jön valami jó és így meg úgy meg amúgy, stb.

nem. a száraz tény, hogy ha mi nem változunk, a körülöttünk lévő dolgok sem változnak és ezt puszta tapasztalatból írom. nem, nem repül a sült csirke sem a szánkba, sem sehova.
változz. ez az egyetlen kulcs az életedhez, ez van. szomorú vagy sem, unalmas vagy sem, ez van.
lusta vagy? hát így is maradsz.

nézem és most már csak tényleg nézem-ha van kedvem- a körülöttem élők/lévők életét és azonkívül hogy meghallgatom őket, max megvonom a vállamat: az ő élete, segítséget nem kér, én már nem ajánlom fel csak ritkán, változni nem hajlandó, mégis. mit várnak az életüktől? ki a faszom ők, hogy majd az ő óhajuk által, megkapnak mindent.

fekszik ez a 150 kilós nő előttem és sírdogál: hogy fáj az ő lába és háta. és nem is érti miért. tényleg? de szar lehet neked......
és szar is.
ezzel a tudattal aztán tovább teszem a dolgomat és kész, nem is érdekel, megoldja ha akarja, vagy végig sírdogálja az életét, esetleg hízik még 30 kilót, mert úgy könnyű, az mindent megold ám.


egyszerűen eljutottam arra a szintre, hogy nem érdekelnek emberek és az ő életük. ha látnám, hogy változnak de nem sikerül. vagy tesznek, de úgy nem sikerül, akkor azt mondom, hogy igen: de szar neked.
de ez a feltartom a kezemet és én nem tehetek semmiről c. mondatok ...nem...már nem kergetnek ki a világból, egyszerűen megvonom a vállamat és továbblapozok, inkább foglalkozom magammal, az sokkal kifizetődőbb.


pl. jön ez a holnapi találkozás az exemmel. visszakapja a nálam maradt cuccait (nem, nem gyújtottam fel) majd beszélgetünk (???????) és ennyi. a hátam közepére sem kívánom az egészet, de csak magamért csinálom, hogy megmondjam neki, mit is gondolok az elmúlt 1 évről. nyilván nem fogja érdekelni, mert hát ő szeretett. igen...és még a gyereked anyját is párhuzamosan, de hát ez nem számít.

mikor néha beszélek vele  telefonon, úgy elfog egy düh, hogy milyen jó, hogy nincs itt, mert kb. megütném. aztán eszembe jut, hogy milyen kár, hogy nincs itt, mert olyan jó lenne megütni. és bár én nagyon kedves vagyok ám a telefonba, de ma mégsem sikerült nevetni a buzi beszólásain, amik oly viccesek.
nem, egyébként nem azok. ne személyeskedjen velem, mikor fél alatt nem sikerült megdugnia, mert neki lelki gondjai vannak. aha. ja. az, hogy a 6 évvel ezelőtti nőddel hemperegnél kb, mert elszámolni valód van vele, mert elhagytad és a lelkiismeret furdalásod....aaaaaaaa
kurvára szánalmasak az emberek, komolyan.
csak nézem ahogy futják a köreiket és futják és futják és futják és közben mondogatják: én nem tehetek semmiről, én nem vagyok  hibás, minden jól van így ahogy eddig is volt, én jó vagyok, tehát ez csak igazságtalanság amit művel velem az élet, a szomszéd, az anyám, a kutyám, stb.
ilyenkor csak egy dologra szoktam gondolni: nincs ezzel semmi baj, csak lehetőség szerint engem hagyjanak ki belőle.

...ja és akkor nem mondhatod meg senkinek, hogy figyelj! milyen hülye vagy te már! hát nézel egy kicsit magadba vagy a tükörbe, hogy nyomod ezt a számodra lélekmegnyugtató dumát, hogy továbbra se kelljen semmit kezdeni magaddal és az életeddel, csak ülsz a szarban aztán nézel, mint hal a szatyorban és depressziózol itt, mert az is megold ám mindent...de nem....ááááááááááá... ilyet nem mondhatsz, normális vagy?
hát megsérted az ő kis finom lelkét, akinek annyi de annyi baja és gondja van és akkor tessék, még te is jössz itt a béna dumáddal, hogy majd pont ő fogja megoldani a saját életét és problémáit, nem a repülő sült csirke! hát haggggyááááááááá máááááááááááá, mit képzelsz itt magadról, mennnnyé mmááááá haza köcsög gyerek!

nagyon örülök annak is, hogy bizonyos emberi kapcsolataimnak pontot tettem a végére. ezek sem vittek nagyon előre, inkább csak hátra. aki azzal szórakozik, hogy hetente felvágja az ereit, az csinálja már rendesen, ne bénázzon már annyit, mert mindenki idejét elveszi a faszságaival, hogy vele kell foglalkozni éjjel-nappal, hogy juj, most mi van vele.
engem speciel már nem érdekel mi van vele, mivel semmilyen segítséget nem fogad el senkitől, csak a wc-n ülve gyógyszertől és piától beállva nyiszálja magát egy vajkéssel. szánalmas, komolyan, mert pedikűrös, tehát van szikéje, akkor csinálja már meg magát rendesen, nem?
mit idegeli mindenkinek az életét a sajátjával. most döntse el hogy élni akar vagy halni, aztán cselekedjen aszerint. ha meg ennyire gyenge jellem, hogy inkább bele vagy elmenekül ilyen hülyeségekbe, akkor viselje a következményeit.
ennyi.

unalmasak ezek, komolyan.
nekem per pillanat tök jó életem van, átlépem szépen sorra a határaimat, jönnek a lehetőségek és élvezem minden napomat. igen, ehhez változnom kellett és az általam legjobban megmagyarázott és elutasított dolgokba belemenni, megélni és felvállalni azokat.

ajánlom mindenkinek a siránkozás és az én nem tehetek róla, nem vagyok hibás semmiben c. mondatok helyett.