2014. március 31., hétfő

az van

hogy megint átléptem önmagamon és lementem végre edzeni. tök jó volt, kicsit óckódtam az új helytől, senkit nem ismerek-mondjuk ez nem akkora baj-de mi hol van. mentem egy béna kört a gépek között, felismertem az elipszis gépet, hú de jó. kicsit zavart a figyelő tekintetek, gondolom látták rajtam, hogy új vagyok. én végig arra koncentráltam, hogy le ne essek zavaromba a gépről : DDDD

na, 1 órát nyomtam, aztán gondoltam, milyen izomlázam lesz holnapra! de nem baj, korlátlan a bérletem, akkor megyek amikor csak akarok, ki is akarom használni, minden nap...(gondolom ez pont a 4. napig fog tartani)

nem. nem lett izomlázam, mert beállt a derekam! hát, kell a változatosság, mert gondolom, majd 2. napra lesz izomlázam, amit nem fogok érezni, annyira fájni fog a hátam : DDD pedig örömömben elrohantam a decathlonba és vettem egy maci gatyót is, hogy szép legyek. a mai szerkómba hülyén éreztem magam.

szóval elvagyok...holnap lesz az exem szülinapja. kicsit gondolkodtam rajta, hogy rádobok egy köszöntő üzit, de letettem róla.

amúgy felhívtam aput és elmeséltem neki, hogy a kapott pénzből vettem kondi bérletet, tökre örült, hogy valami hasznosra költöttem. mondjuk ha tankolásra költöm, az is hasznos. nekem : ))
kérdeztem tőle, hogy ha elültettem a virágokat feljön-e megnézni és örömmel mondta, hogy persze.

kis lépések..



(nincs gusztustalanabb annál, ahogy élve megfőznek egy rákot, aztán kivéve a forró vízből ízekre trancsírozzák : (( milyen embertelen ez? és van aki megeszi ezek után szegény állatot? fúj : ( )

ma pl. kimondottan idegesítettek az emberek de ők ezt nem tudták és nem kíméltek meg a faszságaiktól.

2014. március 30., vasárnap

és aztán

felhívtam egy barátnőmet, aki most volt salsa  hétvégén, hogy milyen volt. kérdezte, hogy telt a szülinapom és nem tudtam neki 100%-osan azt mondani, hogy szuper jó!

ugye anyuval ez a ruha dolog, ma meg apuval a közös halakra révedés 5 percenként...hát nem tudom, na.

ő azt mondta erre, hogy örüljek, hogy volt ennyi is. és hogy vannak még szüleim és. és amúgy mit várok aputól, hiszen ahogy én változom, úgy változik ő is és micsoda előrelépés ennyi év után, hogy elhívott ebédelni és kaptam virágot. ne legyek nagyravágyó, hogy mennyi mindent szerettem volna vele/tőle stb. most ennyit kaptam és ez is milyen jó.

igen értem. és mint mindig igaza van, csak ugye nálunk máshol volt mindig a nulla pont. mi nagy család voltunk és nagy összejövetelek voltak, sok kaja, nagy nevetések, stb. hiányzik ez is.

ok, tudom, örülni kell mindennek és a válás mindenkinek egy csapás volt, bár mindenkinek másképpen, apu talán most kezd ocsúdni. hát nem tudom, ő azért vigasztalódott pár nővel a biztonság kedvéért, de hát mind1, mindenki másképpen csinálja.

igaza van. na. lehetett volna így meg úgy, de most ez volt és tőle ez is valami. mert most ezt tudja adni, ezen a szinten ahol van. ok, megbecsülöm ezt is, mert lehetne úgy is, hogy nincs sehogy és hátha lesz még ennél több is. nem szabad soha elégedetlenkedni, csak annak örülni amit kapok, hogy gondol rám és.

nem is tudom

egész nap azon filózom, hogy jó volt-e eltölteni apuval azt a két órát vagy sem. mondjuk nagy előrelépés az elmúlt x évhez képest, de az, hogy rólam nem kérdez semmit, olyan lohasztó. tényleg nem érdekli, hogy élek, hogy alakul a nem létező párkapcsolatom, mikor lesz nagypapa, van -e erre esély egyáltalán, mit csinálok szabadidőmben, stb.
semmi. nulla.
így történt aztán, hogy ebéd közben politizáltunk, ami jó, mert én semmit nem értek ehhez. ahol ettünk vagy egy tó az étteremben, az 5 perces semmit nem beszélgetős részeknél nézegettem a halakat.
kaptam virágot is, meg a szokásos 10.000 ft-ot, hogy költsem arra amire akarom.
ok. majd veszek torna bérletet.

nem tudom, tényleg nem. örült nekem, de mégsem érdeklődik. próbálom mindenféle oldalról megmagyarázni a közönyét, de hát..........
én még pl. szívesen elmentem volna vele egy cukiba motorral, vagy csak simán motorozni, azért 3 havonta ez a két óra olyan kevés, nem? még akkor is, ha ilyen béna. ő az apám és bármit is tett, már megbocsájtottam neki, nem haragszom rá.

most akkor forszírozzam a találkozást?
mikor elköszönt azt mondta, hogy ültessem el a virágokat jó látható helyre, hogy amikor ránézek rá gondoljak.
ok. nekem ehhez nem kell virág amúgy, mert sokat gondolok rá, csak nem mind1, milyen aspektusban.
szeretnék vele időt tölteni, mert az apám és az időn mindig véges. szeretnék még vele több jó élményt felhalmozni, mert azokból akarok majd élni x év múlva, ha ő már nem lesz.

pl. ő is megbocsájthatná nekem, hogy ilyen vagyok. nem 170 centi, nem sovány, nem hosszú hajú, de azért vannak szerethető tulajdonságaim, azok nem fontosak?

arra gondoltam, ha elültettem a virágokat, majd felhívom magamhoz, hogy ő is nézze meg, milyen szépen mutatnak a légkondi dobozának a tetején. max sütök még palacsintát.
mittudomén. ez is egy kezdeményezés részemről, aztán majd kiderül, hogy reagál a másik fél.
de miért van ilyenekre szükség? miért nem megy ez természetesen, ahogy x évvel ezelőtt?

aztán még olyan is eszembe jutott, hogy majd elmegyek vele edzésre, de hát biztosan nem akarja magát egy ilyen nővel égetni mások előtt, mint én, még akkor sem, ha én nem a nője vagyok, csak a lánya..így ezt az ötletemet inkább elvetettem. 

látta, hogy le van szakadva az autóm alja, mert felszaladtam egy patkára, igazából egy gyorskötözővel meg lehet oldani, de nem ajánlotta fel én meg nem kértem tőle segítséget. én is meg tudom csinálni amúgy, tehát annyira nem fontos amúgy, csak....

próbálom kezelni ezt az egészet, csak jó lenne tudni, hogy neki mennyire fontos ez, vagy ennyi elég belőlem? x havonta két óra?

most akkor az egy lépés tőlem is, ha felveszem fb-on ismerősnek? : DDD

2014. március 29., szombat

nem értem

tökre vártam ezt a napot, hogy anyuval eltöltök egy napot. mindent megterveztünk, át is jött. mondom neki: hát neked nincs meleged ebben a pulcsiban??????????? -de, de hoztam váltó ruhát! és te is átöltözöl ugye?
nézek rá...egy virágos szoknyában voltam
-miért kellene?
-hát hogy nézel már ki? te nem nézed a lakatos márk műsorát? tudnod kellene, hogy te olyan fazon vagy, hogy az alul szűk szoknya áll a jól! hogy nézel ki, ez pont nem egy olyan szoknya! tök kövér vagy benne!
-nem baj. én ezt szeretem...nekem ez tetszik.
-hát velem nem jössz így sehova, öltözz át!

(hát baszdmeg. az én szülinapom van, nem? olyan mérges lettem, hogy széttéptem magamon a szoknyát és mondtam neki, hogy akkor válogasson a béna ruháim közül egy számára megfelelőt! de igazából ahhoz lett volna kedvem, hogy megmondjam neki, hogy szépen inkább menjen haza, mert 3 perce van itt és már elbaszta az egész napomat. tényleg szükség van erre?)

ok, válassz ruhát. azt veszem fel, amit óhajtasz.
-nem érted, hogy nem áll jól neked a virágos szoknya? kövérít!
-na és. már így is kövér vagyok. nem mind1?
-nem! attól még öltözhetsz normálisan, hogy kövér vagy. akkor most elmegyünk a westendbe és veszünk neked egy hosszú felsőt.
-nem akarok vásárolni menni. a szülinapom van és utálok vásárolni és amúgy is mensizek, ilyenkor pláne utálok öltözködni, mert alapból dinnye a hasam.
-de muszáj venni neked egy normális ruhát!
-majd máskor.
-nem, most menjünk. akkor legyen árkád.
-ok. (látom, ez tényleg nagyon fontos, hogy szuper legyen a nap, ami már nem lesz az amúgy sem)

kaptam tortát, ettünk belőle és elmentünk, de csak a kökiig voltam hajlandó menni. ott két órás bolyongás után vettünk egy felsőt, de nekem már tele volt a farkam az egésszel, nem is értettem az egészet. anyám borzalmasabbnál borzalmasabb ruhákat akart rám aggatni, haza akartam menni. arra gondoltam közben, miért nem lehet elfogadni olyannak, amilyen vagyok? miért kell így viselkedni velem? erőszakkal hogyan lehet jót akarni vagy tenni?
nálam ez nem megy át.

aztán elmentünk ebédelni és még ki a gátra fagyizni. az egész napom csak 50%-os volt, annyira fájt a reggel történtek, még most sem értem. azt hiszem kénytelen leszek anyámmal beszélni, mert nálam nem megy át ez az erőszakos viselkedés, csak azért hagytam magam, mert nem akartam balhét.
de igazából miért nem? ez nem az én napom volt végül is? miért engedem, hogy elnyomjanak?  és persze aztán úgy csinált egész nap, mintha nem történt volna semmi, hiszen végül az is történt, amit ő akart. (pont, mint a volt házasságában)
lett egy felsőm. szuper. kár, hogy nem erre vágytam, de ha igen, akkor sem így.
mitől is vagyok pajzsmirigy beteg?

szóval nem tudom. nem úgy sült el a nap, ahogy szerettem volna. örültem dolgoknak, de inkább csak kötelező szinten. : (((((((((((((((((((((((

viszont az esti meglepetés apu telefonja volt. meghívott holnapra ebédelni, de úgy, hogy ketten elmegyünk valahova!  ezt többször is kihangsúlyozta, amit nem nagyon értettem, de végül is ok. ilyen még úgysem volt, lehet eljött az ideje részéről is a megbocsájtásnak. bár, azt nem nagyon értem, hogy ő mitől haragszik rám, de mind1. most jó, hogy ez így fog történni. remélem nem visz el utána ruhát vásárolni : DDDD

örültem, hogy az exem nem hívott. viszont annak igen, hogy sokaknak eszébe jutottam : ) 

2014. március 27., csütörtök

királyságos nap

ma mindenféle meglepetést kaptam vendégemtől meg szomszédomtól : ) tökre örültem nekik....pl. kis virágokat üvegmatricából, azonnal fel is ragasztottam őket!

újabb vendégek lettek és jönnek. ma kaptam egy szép bókot is egy vad idegen nőcitől telefonba. : )

minden új vendégemet zsuzsinak hívják : DDDDDD

a fodrászom megváratott, de végre csinált olyan színű hajat, amire régóta vágyom. tőle ez volt az ajándékom így fél év könyörgés után : DD

ma felfedeztem egy izmot a lábamon. mert hogy már látszik vagy mi. jó ez a kavitálás, a zsír alatt egy csomó hasznos dolog van :DDDDDDDDD

nem múlnak a kiütéseim, amik viszketnek, főleg ha vakarom őket : ( ez a vas, vagy jód vagy szelén miatt? ki tudja...

2014. március 26., szerda

je

csupa -csupa jó dolog történt ma, végre.
lettek új vendégeim, valahogy kaptam jó híreket is anyu felől, látok fényt az alagút végén. végül is, ha úgy vesszük, szombaton belépek a hármas évembe, ami jó. jó lesz nekem, talán már ezt érzem.

visszajött a hitem és érzem, hogy valami új kezdődik most.
sajnos nem megyek a tanfolyamra. az én döntésem volt, ami nem feltétlenül jó, mégis ezt érzem, hogy majd legközelebb..így aztán bevállaltam jó sok melót a biztonság kedvéért : D

2014. március 25., kedd

---

érdekes napjaim vannak, mozgalmasak, érzelmekkel teli és pozitív is. fura emberekkel találkozom munkám során, nincs két egyforma eset.
a szórólapozásnak is meglett a hatása, nagyon örülök : )

ma barátoztam, babáztam, anyuztam és sütiztem...sok helyen voltam, sok mindent hallottam, sokat tapasztaltam és jó volt.

úgy döntöttem, mivel segítséget kértem föntről és meg is kaptam azt, így már csak illemből is elmegyek a hétvégi tanfolyamra. pont a szülinapomra esik, tehát ez egy ajándék is lesz magamtól : )

ebben az évben minden meg fog változni...és jó lesz! ez el van döntve! : )

ma is eszembe jutott az exem. már nem dühöngök annyira, csak egy fintor ül ki a fejemre, bárhol is vagyok. még mindig azt érzem, hogy nem érdemeltem ezt meg, na. és hogy menjen a büdös picsába. kb. 

rá vagyok kattanva erre a peroxidmentes fogfehérítésre, ami fájdalommentes, így sok szól mellette :DDDDD állítólag egészségesebb is, mert nem vonja ki a fogakból a vizet. hm..hát ehhez nem értek, csak ne fájjon!

2014. március 24., hétfő

mai kezdés

erre és a többi isteni számára : )

https://www.youtube.com/watch?v=i27gSCbZ2Nw

na és nagyon mosolyogtam miközben ágybatornáztam.

2014. március 23., vasárnap

több elcsattant csókok napja..

na, most,hogy elfelejtettem venni egy másik (nagyobb) fregolit, így most döbbentem rá, hogy nehéz lesz kiteregetni ennyi ruhát a mini verzióra :DD

ma CSUDÁLATOS napom volt a barátimmal! visegrádi bobozás...hát én milyen beszari vagyok :D feltartottam vagy 30 embert, gyök kettővel jöttem gyöngyöző homlokkal, remegő kezekkel...mindenki más visítva, élvezettel száguldott. kivéve engem. na, most már tényleg mindenki elhitte, hogy ez az egy vért izzadt kör kitart most nálam újabb 10 évig :DDDDD

vicces időnk volt, kaptunk mindent, még jégesőt is :) a legjobb idő akkor volt, mikor az étteremben ebédeltünk, hát ez tipikus, de még egy ószerésznél is voltunk, ahol eszter barátosném bezsákmányolt egy hatalmas fa ládikót, alig tudták berakni a kocsiba :DD

azt imádom ezeknél a mini pasi gyerekeknél, hogy amikor puszit adnak, náluk még nincs meg ez az arcra kettő, csak szájra egy! így történt aztán, hogy egy 3 évestől és egy 6 évestől is kaptam mit puszit! csókot! simán lesmárolnak köszönésnél, nem szaroznak ám :DDDD őket az sem érdekli, hogy hagymaszagú vagy, esetleg valami kajamaradék szárad az arcot akármelyik részén....ebben a korban még mindennel beérik, mikor változik ez meg náluk? :DDD

a pár napos németországi utunk most nem annyira akar összejönni...na még azért futunk vele pár kört.

itthon egy kupi várt, amit gyorsan megszüntettem, na meg a mostani szokásos: órák óta fosok. jó ez a vas tabletta, na.
:DD

2014. március 22., szombat

jeee

nagyon jó kis napjaim vannak :)
tegnap megvolt az első közös lilahagymázós- folyosózás estig kint ücsörgős, dumálós, hangosan nevetézős kivitelben :)

nagyon élvezem, hogy visszaszoktam az esti olvasásra. egészen más, mint tv-re bepunnyadni.

ma pedig nagyon jó kis kopaszi gátas napom volt veros barátosnémmal :) isteni lángosozás, fagyizás, séta, napozás, limonádézás...még meg is égtem kicsit :)

holnap pedig pedig ismét nagyszerű napom lesz, barátokkal, gyerekekkel bobozás, ebédelés.. :) remélem az időjárás sem fog még változni!

2014. március 20., csütörtök

ma

ma főztem egy isteni levest, amiben csak friss, idény zöcccségek figyeltek és jól bezabáltam belőle.

úgy jól elvoltam egész nap, szomszédokkal folyosó parti volt, amióta jó idő van, zajlik ám az élet... :DDDDDDD

aztán jött egy telefon vendégemtől, hogy annyira kész van, muszáj, hogy csináljak valamit vele. ok, gyere.
leült a kanapéra és azt merészelte mondani, hogy ő most meg akar halni.

(ez az egy dolog, amitől egyből 230 lesz a cukrom és ökölbe rándul a kezem. számomra elképzelhetetlen, hogy valaki annyira lecsavarja magát energetikailag/lelkileg/fizikálisan, hogy ez legyen az egyetlen megoldása)

-ok. de azt tudod, hogy ha most megteszed, ugyan megszabadulsz tőle, de következő életedben is tovább viszed? vagy akkor is majd megölöd magad? mindenre ez lesz a megoldás, mint alternatíva? és mi lesz a 16 éves fiaddal?
-ő már érett.
-tényleg? annyira, hogy fel fogja tudni dolgozni, hogy erre az életre elveszíti az egyetlen támaszát és egyedül marad hátralévő éveire?
-ott a húgom, meg az apja, bár őt már nem látta 10 éve.
-értem. akkor reális az apjára hagyni, aki leszarja 10 éve. majd ő fog róla szerinted gondoskodni?
-hát. nem tudom.
-értem. te egy felelős szülőnek tartod magad amúgy?
-igen, de hát így már nem lehet élni, ahogy csinálom, minden egy harc és minden egy kudarc és neki is már jobb lenne nélkülem!
-aha. ezt ő mondta?
-nem.....tudom, hogy így van.
-mielőtt átvágod az ereidet, majd azért kérdezd meg tőle is, ne hozzál helyette döntést. főleg olyat ne, ami egyébként őt érinti.
-én már nem tudok így élni!
-hogyan?
-így!
-hogy így?
-hogy ez van! minden szar?
-az a szomorú hírem van, hogy minden belőlünk indul ki, mindent mi generálunk. amit kirezegtetünk az univerzum felé, azt is kapjuk vissza.
miért nem szereted magadat?
-én szeretem?
-..annyira, hogy meg is ölnéd magad magadért! itt azért érzek egy kis ellentmondást..
-én mindent megteszek!
-mi mindent?
-mindent?
-ok, de ha te egy negatív energiában élsz, mit rezegtetsz ki a világ felé? adjatok nekem minden jót, miközben én csak állok a szaromba? próbáljuk megkeresni a negatív gócokat az életedben. mik lehetnek ezek szerinted? előtted van tudatosan?
-jó, de hát akkor mit lehet csinálni a gócok ellen?
-mit szeretnél?
-párkapcsolatot, pénzt.
-ok. milyen a mostani párkapcsolatot?
-az nem kapcsolat és nem pár. heti 2x jön sanyi, aki 5 (!) éve nem tud elköltözni anyukájától.
-értem. ez így rendben van szerinted?
-nem. mert őt szeretem, ő meg nem vállal fel.
-na, pl. ő egy negatív energia az életedben. ezzel azt lehet tenni, hogy hátrahagyod. miért nem hagyod el?
-mert várok és reménykedek, hátha meggondolja magát és elindul a közös életünk.
-ja. szerinted ha 5 éve nem mozdul, mikor fog? szerintem csak akkor, ha meghal anyuka. erre érdemes még várni kb. 20 évet?
-nem. kapsz elismerést sanyitól? milyen érzelmeket vált ki belőled? fogalmazd meg ezeket.
-dühöt, csalódást, nem értem miért nem kellek neki..
-ezek pozitív energiák?
-nem. akkor ezek is fognak a továbblépésben, ugye?
-igen.
-te érzed sanyi mellett, hogy együtt oldjátok meg az élet nehézségeit, szeret, mint nőt és megbecsül? jó nőnek tartod magad?
-nem. dehogy is!
-nem? pedig nagyon szép vagy. csak mivel benne vagy egy ilyen szar kapcsolatban, amiért kiteszed a lelked és nem kapsz vissza semmit, szépen leamortizálódsz mellette. úgy érzed nem kellhetsz senkinek, mint nő, nem vagy szép, nem érsz semmit sem.
-igen.
-ez egy jó energia szerinted? ez előrébb viszi az életedet?
-nem.
-akkor kezdünk jó helyen járni, ugye?
-..nem is gondoltam, hogy ez a problémám.
-ezért vagyok én és ezért ülsz a kanapémon :DDDDDD
-szerinted ezeket a feladatokat meg tudod oldani?
-milyen feladatokat? csak problémáim vannak..
-minden csak egy feladat, attól válik problémává, hogy azzá tesszük azt. tehát szerinted érdemes sanyi miatt meghalni és hátra hagyni minden szerettedet ezért az emberért?
-nem. semmit nem érdemes csinálnom érte.
-akkor mi a feladatod?
-hát hogy elhagyom és nem áltatom magam tovább.
-sikerült megérteni, miért vagy ilyen állapotban az életed minden területén? miért húz le a negatív energia és lettél depressziós?
-igen. de nem is gondoltam, hogy az egyik dolog így húzza a másikat. nem is tudtam, hogy a gócpontom az életemben, mert végül is elvegetáltam benne már egy ideje, csak aztán nem lett semmi kilátásom és elfogyott az erőm, elfáradtam.
-megértem. de kell hogy értsd és lásd, hogy mennek a dolgok az életben. a feladás, menekülés. ha te meg akarsz halni, az azt jelenti, hogy nem vállalod fel a feladataidat és elmenekülsz. nem hiszem, hogy egy ilyen gyáva ember lennél..mitől félsz?
-hogy nem fog sikerülni?
-ha előre félünk egy meg nem történt dologtól, az egy tagadás. ilyeneket akkor találunk ki, ha igazából nem is akarjuk azt a dolgot. biztosan akarsz kapcsolatot és sikert a munkádban?
-igen!
-akkor miért nem vállalod ezt fel? nem hiszel magadban?
-én már semmiben nem hiszek..elveszítettem mindent! nincsenek céljaim sem, jövőm sem.
-mi vagyunk felelősek az életünkért, nem okolhatunk mást, csak magunkat.
-tudom, rendben. csak olyan mesés lenne, ha minden klappolna.
-ha nem tudod elképzelni, nem is fogod tudni bevonzani azt. ezt a negatív energiát ne generáld tovább, mert csak akadályoz. ok?
-ok.
-jobban vagy?
-igen. megkönnyebbültem.
-azért jó, hogy nem kell meghalni, nem?
-:DDD igen! csak nem láttam a kiutat.
-ok..akkor még csinálok rajtad egy tudat tisztítást.

a lány 80 perc múlva boldogan távozott és én is örültem, hogy már nem akar meghalni, így aztán megettem egy csokit.

2014. március 19., szerda

-

azt kell mondjam, nagyon nagy alázat kell a munkámhoz. de leginkább gyomor.

nagyon élvezetes volt a mai nap zárása, az utolsó meditációs napunkkal. ismét szembe jött, hogy mi magunk akadályozzuk meg a haladásunkat, változásunkat. ez teljességgel igaz és egyben szomorú is, hogy az egónk ennyire nem engedi, hogy átlépjünk magunkon. pedig az ilyen változás  pozitív kimenetelű, bár sokszor azt tapasztalom, hogy sokan azért is tagadják a változást, mert nem tudnának mit kezdeni az új énjükkel, külsejükkel, életükkel. ez ami van szar, de biztos és megszokott.

hát hurrá.
hajrá.

2014. március 18., kedd

: D

nem hívott. én sem őt.
hát, le is zárult ez a kör...ez is.

nem is tudom

tegnap este végül csak feljött a pasi. nem vártam sokat és ez be is jött. nem is kaptam semmit. azon kívül, hogy úgy "beszélgettünk", hogy folyamatosan a tv-t bámulta miközben beszéltem hozzá, ő meg kb. rám sem nézett, akkor sem, mikor ő beszélt. hát köszi. minek jött át? tv-zni? és ha véletlenül nem ment volna, akkor mit bámult volna? a falat?

na jó, hagyjuk, ez lefutott részemről.

aztán mikor elment vagy egy órán keresztül lógtam a nyitott ablakban és a múlton gondolkoztam, ami nem tett jót. annyira nem, hogy egész este és éjjel ment a hasam, de még reggel is.
persze, mondhatjuk, hogy a vastabletta szedése miatt vagyok szarul, de igazából azért nem csak emiatt.
jobban vagyok, de még mindig nem emésztettem meg, hogy ennyire átfűrészelték az agyamat, becsaptak és felelőtlenül átgyalogoltak a lelkemen.

hát ez van. de arra gondoltam reggel a wc-n ülve, hogy amíg nem teszem túl magam ezen és nem szedem össze magam testileg is, addig inkább nem erőltetem ezt az ismerkedést, mert olyan embereket fogok bevonzani, mint ez a tegnapi.
az ilyen meg kell a francnak.
na.

2014. március 17., hétfő

és

anyám feljön hozzám és már sík ideg vagyok. felháborodva hívott, hogy valamit nem tudott elintézni és akkor most azonnal és így meg úgy.
tejóég...kell ez nekem? olyan békés napom volt idáig. szépen rendbe tettem a szekrényeket, kiszelektáltam pár dolgot stb. lőttek az edzésemnek kb. és a jó kedvemnek is : (

miért én szívok más szarságai miatt?

a fiú meg hív, bocsánatot kért, nagyon sajnálja stb.
ok, megértem. és?

és még tegnap

úgy kezdtem a napomat-rövid punnyadás után, mert telihold miatt már hajnal 3kor fent voltam- hogy bedobozoltam azokat a csetreszeket, porfogókat, amiket már untam nézni. kavalkád a cicák, teknősök, buddhák, gyertyák, gyertyatartók és egyéb dolgok között,  szépen elraktam, átrendeztem, lemostam és átpakoltam őket. nagyon jó érzés volt megszabadulni ezektől. ugye múlt 7en az ex dolgaival kezdődött és most a többi izé elrakásával befejeződött : )
élvezem és a lakással együtt fellélegeztem. ezt folytattam a konyhában is a lejárt szavatosságú teákkal, üres dísz dobozokkal és hát portalanítás..ez szörnyű! attól, hogy nem látjuk, eszünkbe sem jut, hogy van, nem? a szekrény teteje....ledöbbentem, komolyan. ma folytatom a szekrények belsejével, hát......jó meló lesz :DDDD

szerettem még este-mert ugye a randim elmaradt-meditálni, még éjjel is éreztem a hatását, többet kell csinálnom.

mára erőre kaptam valamitől-vajon mitől?- és elmegyek elipszisezni meg szaunázni : )

2014. március 16., vasárnap

nah

nem lesz nagy meglepetés szerintem, hogy a randi elmaradt.
nocsak. jééééééééééééééééééééééééé..milyen meglepő.....

azt hiszem kinőttem bizonyos dolgokból. pl:
-akkor 5-6 körül találkozunk. ok. (ugye egy nő nem 10 perc alatt készül el, én sem. már előtte egy órával készülődök, smink, ruhaválogatást stb. ismerős ugye?)
-türelmesen várok. már fél 6.
-6kor telefon, hogy elhúzódott a találkozó egy barátjával (?) (minek találkozik egy barátjával, mikor már tegnap megbeszéltük, hogy randizunk), éppen a 15. kerületben van és át kell még menni a nem tudom melyikbe, de hív.
-......
-már kicsit nem türelmesen várok, mikor fél 7kor (!) jön egy sms, hogy mindjárt hív.
-8kor küldtem neki egy sms-t, hogy én már bepunnyadtam és nincs kedvem tovább várni.
-jaj de kár, mert most végez, mindjárt hív!
-ne. ne hívj. beülök egy két órás meditációba, majd beszélünk holnap. heló

szóval már nem vagyok arra kíváncsi, hogy elbaszom a délutánomat és estémet azzal, hogy várok egy emberre, akit nem is ismerek (és már nincs is hozzá kedvem) beöltözve, bekészülve stb. már kinőttem ebből. és igen, büszke voltam magamra, hogy nemet mondtam neki és nem az lett, hogy végül is úgy rángat ismeretlenül, ahogy éppen kedve tartja. mi lenne akkor, ha még ismerne is? :DDD

na nem. szerintem belőle ennyi elég volt, én nem fogom keresni és nagyon vissza kell fognom magamat, hogy jelenleg ne arra gondoljak, hogy éppenséggel keresztbe szervezett két randit. mondjuk ezt csak a tapasztalat mondatja velem, ami ugyan csak nem öröm.

..

itt ülök talpig kinyalva a randira, ami elméletileg fél 6-6 körül lesz aktuális. beszélgetünk majd mozi.
ma már egy órát dumáltunk, elég normális volt, szokott olvasni, ami engem teljesen mellbe vágott, mert nem vagyok hozzászokva, hogy egy pasi könyveket olvas rendszeresen. persze, valószínűleg ez így normális.
és főz is. imádom, ha egy pasi tud és szeret is főzni.

nem izgulok, valahogy nem idegen nekem ez az ember.

2014. március 15., szombat

...

na. ezzel a fiúval már váltottam kb. 110 levelet, amit kicsit unok. állítólag holnap találkozunk, de nekem nem volt szimpi, hogy megadtam neki a számomat és nem hívott fel. pedig egy telefonból már sok kiderülhet a másikról, nem? a hangja, a beszédstílusa, mittudomén. na jó, majd kiderül mit is akar. ja és ő meg nem adta meg a tel. számát, ami nekem furi. mert így illik nem? oda-vissza..

na jó. nem parázok előre.

a napot anyunál töltöttem, főztünk, sütöttünk, manikűrőztünk, képeket nézegettünk.

2014. március 14., péntek

hehe

ma fél tízkor pizsamában lapozgatom a naptáramat, jegyzetelek, stb. mikor is látom, hogy 10re jönnek 3an kezelésre!
ótejóég! hát hogy felejtettem ezt el????????????? teljesen kapkodva készen is lettem és közben kérdőn néztem magamra többször is.
teljesen hülye vagyok már, vagy mi?

a tegnapi vendégem (egy 25 éves fiúcska) utazni volt. mikor vége lett és sikerült összekaparnia magát, megöleltük egymást. aztán ez annyira jó volt neki, hogy még 1x aztán még 1x és ezt még megismételte vagy 10x. hát nekem már egy kicsit kezdtem zavarba lenni, mert annyira szorított, ahogy már régen nem tették. . aztán úgy gondoltam egy idő után, ez már talán inkább a csöcseimnek szól, nem is nekem :DDDDDDDDDDDDD

sajnáltam igazából, hogy ennyire fiatal és nem jött be külsőleg sem, de a lelke nagyon szép és abba kicsit beleszerettem, na. nekem is jár ennyi, a sok szar után nem?

na, de nem is ez a lényeg, hanem, hogy ez a tök ismeretlen fiú elindított bennem valamit. ez a közvetlenség őszinteség és nyíltság és a belőle áradó erős ffi energia beindított. valami oknál fogva felmentem a freemailes emailemre és a régen felregelt társkeresőről kaptam egy értesítést, hogy xy lávolt. felmentem, megnéztem és tetszett az ember. írtam neki pár sort és vasárnap randizok vele.

úgy voltam vele, elegem van ebből a szomorúságból amit egy ilyen ember okoz nekem.nem érdemlem meg, hogy ilyen aljas módon elbánjanak velem és még én érezzem szarul magam, amíg a másik rajtam áttaposva éli boldog világát.
nem. nem akarom ezt tovább.
tovább akarok lépni és jár nekem a boldogság és kész.

tehát elfogadtam ettől a pasitól egy vasárnapi randit, lesz ahogy lesz és még lelkes is vagyok : )

2014. március 13., csütörtök

hm. hát. ja.

mindenki küzd valamiért. vagy valakiért. célokat tűzünk ki és gyötörjük a lehetetlent. néha lehetetlen. a hangsúly a célon van, az a lényeg.

azon gondolkodtam a mai utaztatás után, hogy meghalni milyen könnyű. mikor már ott vagy, nem is fáj és semmi, még jó is. csak megtörténik és kész. de a halálig vezető út, egy gyötrelem! egy állandó küzdés olyan dolgok miatt, ami egyébként is be fog következni és mindenki tudja, hogy elkerülhetetlen, mert ez a földi élet beteljesülése.
de. azért próbálkozunk megállítani az időt, egyszerre több dolgot csinálni, nehogy lemaradjunk valamiről, valakiről, mindent megteszünk, pedig tudjuk, hogy ez egy egyoldalú harc.

sokszor elgondolkodom, mi is annyira fontos az életben, hogy mondjuk szembemenjünk magunkkal, csak azért is bevállaljunk dolgokat és megerőszakoljuk önmagunkat, mert mi fasza gyerekek vagyunk ám.

mikor már ott a vége, annyira érzi az ember, hogy tök felesleges volt minden, mert ami igazán fontos, azzal nem foglalkozunk: hogy pl. egy olyan emberrel töltsük el az időnk/életünk nagy részét, akit szeretünk, hogy olyan dolgokkal foglalkozunk amik igazán érdekelnek, nem majd akkor, ha nyugdíjas leszek és időm, mint a tenger...hogy megvalósítsuk egy álmunkat, hogy álmodjunk.

nagyon nehéz mérlegelni, mert ha benne vagyunk egy körben onnan kitörni...pfff....
így csak rójuk a köröket egyre-másra és csak vágyakozunk. nagyon remélem, hogy sokaknak sikerül megvalósítani az áhított álmát, vágyát és sikerül kitörni a saját magának nagy nehezen összeeszkábált arany kalitkából.   

2014. március 11., kedd

ismét egy szuper nap

reggeli kezdésnek felhívott az első vendégem, hogy most indul, lehet késik. ok. gondoltam, mivel ráhagytam egy órát a következő vendég előtt-aki egyébként nem is egyre jött, hanem délre csak elnéztem a naptárat- hát késsen. amúgy nem késett, csak még 20 percet telefonált a kertben, akkor már éreztem, hogy ez azért már sok lesz. kicsit úgy érzem, hogy olyan kellemesen semmibe vesznek mostanában az emberek és nem is tudom, hogyan kezeljem ezt az új felismerést.

szóval kiderült, hogy a férje leesett a létráról- mondjuk nem értem, hogy 70 évesen minek egy motoros körfűrésszel faágakat nyírni a létra tetejéről- és elcsúszott a nyaki csigolyája. első körben haza akarták küldeni, feküdjön..de mivel félig lebénult az asszisztens szólt egy dokinak, aki azonnal raportra hívott mindenkit és így megoldás gyanánt belefúrtak a koponyájába ilyen tartó vasakat, hogy nehogy megmozduljon..de azért menjen haza feküdni. fasza nem?
viszont az a jó, hogy ha megműtik, akkor elmúlhat egy gyermekkori rendellenessége, amitől 23 éve bottal jár, mert nem tud normálisan mozogni.

itt egyébként vannak kérdéseim. 23 év alatt miért nem járt utána, hogy kb. félig lebénult? mert azért csak sikerült volna egy olyan dokihoz eljutni-nehezen-aki talán felismerte volna, hogy a nyaki csigolya meszesedése, elmozdulása okozza a bénulást és nem feltétlenül a fájdalomcsillapító és a bot a megoldás.

na, így aztán lett öröm az ürömbe.

visszavittem a kurva székeket a faszinak, kevesebb pénzt adott vissza a benzinköltsége miatt, gondoltam magamba, hát persze, mindig elfelejtem, hogy én ingyen tankolok bárhol bármikor, így nekem nem volt ezzel a dologgal költségem. az egész szar egyébként összecseszte a kárpitomat, ülésemet, még ezt is majd tisztíthatom ki, szóval tényleg remek volt ez a buli.

ezt egyébként még lehet fokozni, mert anyám mondta, hogy odaadja a hiányzó pénzt, de elmagyaráztam neki, hogy ez kb. nem erről szól. sőt. leszarom az egészet, az elvek bántanak.
nem vagyok jó passzban egy ideje, van ez így. de amikor a szar közepén örömet akarok okozni és nem azt mondja a másik, hogy köszi, hanem még meg is sértődik az már nekem kicsit sok(k). és fullon vagyok úgy általában mindennel és mindenkivel. ennyi.

a legjobb volt a mai napban, hogy átugrándozott egy törött lábujjú csajci, aki a kezelés végére teljesen normálisan menve, fele akkora lelohadt lábbal távozott. végre valami sikerélmény.

a napot egy elbaszott esti mozival zártam. megdönteni hajnal tímeát. pfff....siralmas egy film volt.

úh

elkaptam egy riportot ex vv anikóval és egészen megdöbbentem! te jó ég, hogy fordulhat ki magából így valaki? alig ismertem meg.
nagyjából 3x mondott ellent magának az 5 perces riport alatt. ok, hízott szerinte 20 szerintem min. 30 kilót. mi történt ezzel az emberrel, aki szexbomba volt pár éve?

aztán elmesélte, hogy pánikbeteg lett és bár boldog kapcsolatban él, gyógyszereket szed, stb.

szegény. sajnálom, mondjuk ezzel megy a legkevesebbre. de az biztos, hogy egy ilyen drasztikus testi (el)változás mögött mindig lelki probléma van, amit nem árt kezeltetni. úgy látom, ő próbálkozik, mert hát nem zavarja a túlsúly, azért most hirtelen elment zsírleszívásra (has, térd, toka) de még így is elgondolkodtató volt ez az egész látvány...mert igazából nem látszott rajta az orvosi beavatkozás.

mondjuk az már egy jó dolog, hogy foglalkozik vele annyira, hogy elmegy egy dokihoz. oké, a pirulák max biztonságot adnak neki, de valószínűleg a fő problémát nem ez oldja majd meg nála.
az is jó dolog, hogy nem él egy tagadásban magával szemben. felvállalja. ok, hát mit is tehetne? :DDDD ez nem egy olyan dolog, amit csak ő lát este a tükör előtt ha leveszi a pólóját, mert aki lát, az látja mi a helyzet nála és ami nekem az első benyomásom volt ezzel kapcsolatban, hogy valami nagy gond lehet az életében. a boldog párkapcsolattal nem lehet mindig takarózni, azért van más ezer dolog is az életben ami befolyással van ránk.

remélem sikerül megoldania, szurkolok neki, bár ezzel sem megy sokra kb.

2014. március 10., hétfő

pff

az teljesen rendben van, hogy dec. végén kaptam időpontot mára az endokrinológushoz 10 órára és 11kor kiszól az asszisztens, hogy a doktornő még műt kb. délig ha minden jól megy, utána pedig még 1 órán keresztül oktat. tehát nagyjából fél 2 körül tudja megkezdeni a rendelést....de sajnos ma csak kettőig rendel.
ó, hát semmi gond, mi sem természetesebb, adjon egy másik időpontot: április 7. szuper, köszi, puszi, de azért a folyosón összetalálkoztam a dokinővel, aki mondta, hogy ez egy ilyen nap. mondom neki semmi baj, csak 3 hónapja várok rá, ne görcsöljön ezen, én sem fogok.....de ha pl. alul működik a pajzsmirigyem, szedhetek rá jódot? -hát azt egészen nyugodtan.
értem. köszönöm a folyosói konzultációt, ezt egyébként már magamtól is tudtam 3 hónapja is, csak hát gondoltam, mondjon már rá áment egy orvos, mielőtt kinyírom magam vagy ilyesmi és hasonlók.

ok. legyen a stexbe egy kávé. az mindig jó. nem, most az sem volt jó, mert nem adott rá a picsa tejhabot, pedig az a kedvencem, de annyira kész voltam, hogy nem volt kedvem reklamálni sem. ha mondom, ha már itt ülök, megrendelek pár kozmetikai krémet, mondja a nő a vonal túlsó végén, diktáljak hozzá kódszámokat is. na azt nem tudok, hát így nem veszi fel a rendelést.
nem baj. miért lenne az? ez ma egy csodás nap. süt a nap, ezt is mondta zita az időjós, de hát ő is csak egy jós, tehát kicsit mellényúlt, mert kb. sarkvidéki szél lengedezett, tehát úgy fáztam mint a szar, konkrétan a városi túrám végére jégkockára fagytam...és midezt egy magasabb sarkú félcipőben és piros vászonkabátban. szép voltam, de nem kényelmes.

aha. persze, semmi gond, minden szuper, remek a hétfői hét kezdés. na mondom, ha már így lukra futottam, elvillamosozok még pár megállót a megrendelt lepedőket elhozom, de hát csak kettőtől vannak. ó, ugyan. sebaj.. hiszen dél sincs.
felhívom az embert, hogy esetleg valami megoldás? úgy tűnik, mindjárt beér a felesége. szerencsére igen, így legalább ez megvolt.

már majdnem sikerült felszállnom a metróra, mikor leszólított egy idősebb néni, aki elmesélte, hogy másfél éve él pesten, mert meghalt a férje és el kellett adnia a házukat és ide költözött, pont tegnap volt a temetésének az évfordulója-ezt a mozgólépcsőn mesélte el-de igazából soha nem tudja hol van és kb. fingja sincs az egész városi életről. segítsek már neki! na mondom, én vagyok az embered mami! én 36 éve élek pesten és a fentieket tudnám elmondani kb. ugyan ebben a sorrendben, csak meghalt férj nélkül.

de hát akkor ő most hogyan jut el az asztóriához, kérdezi a corvinon állva.
hát...biztosan nem a 4-6-os villamossal, azt a variációt kizárom. de neki a múltkor olyan egyszerű volt, mondtam neki, ne aggódjon, ez ma nem az a nap! már csak azért sem, mert engem szólított le. szóval szálljon fel a deákra és sétáljon le a föld alá a pirossal menjen el pár megállót és ott is lesz!
kérdezi-biztos? soha, de jók az esélyei. hát akkor nem az egyes villamos? na mondom, ez is háttal áll mindennek, de nincs gond, utazgatni jó, én már csak tudom, nagy ibusz turista vagyok.

....aztán mikor már én is a metrón ültem, csak fogtam a fejem, hogy úrjézus, hogy elirányítottam az öregasszonyt, hát csak 1 megállót kellett volna mennie a szerencsétlennek a kálvinra és onnan pár vili megálló, ehelyett körbemetrózza a várost. nem baj. ráér. nyugdíjas és szingli, ő legalább ingyen utazik és nézelődik egy kicsit a szerelvényeken.

na, hazarohanok kajálni, szomszédasszony lefáraszt, aztán elrohantam a csúcsforgalomba a lágymányosi híd halálfaszára a megrendelt vaterás kerti szettért (1 asztal 4 szék kombo). na mondom, ezzel is le van a gond, le is viszem anyunak harasztira gyorsan a csúcsforgalomba, mondjuk jobb lett volna a helyzet, ha nem kell várni fél órát az emberre, de hát kellett.
becipeltem anyámnak a dolgokat és közli, ez ronda, neki ez nem kell.
aha, semmi gond, ez még bőven belefér a napomba, hiszen minden olyan csodálatos, ezt még hozzácsapom, hogy kerek legyen az egész.

embert felhívom, mondom neki mi a pálya, tök rendes volt, holnap visszaveszi.

azt érzem mostanában, hogy annyira tele van a faszom mindennel és kb. mindenkivel, hogy esetleg felköltözhetnék a holdra úgy kb. 10 évre?

2014. március 9., vasárnap

hát..őőőőőőőő.ja.

ismét remek napom volt a gáton, szeretek besegíteni. az emberek viccesek, a gyerekek hangosak de szórakoztatnak, a nap éget és szép a kilátás.
igazából, nincs is nagyon szükségem többre, nekem ennyi is jó.

aztán hazajöttem és folytattam a munkát, de az is jó volt. annyira szomorú vagyok, hogy igazából az is jó lenne, ha hátba vernének egy szívlapáttal. vagy kettővel, tök mind1.

találkoztam ma apummal a piros lámpánál. ő motorral volt én kocsival, pont előttem állt. azzal áltatom magam, hogy biztosan nem vett észre, azért nem köszönt és húzott el százzal. mind1. ez is mind1. mondjuk nőnapra nem kaptam tőle semmit, fel sem hívott, de hát ugye, mit is akarok már, mikor januárban is találkoztunk?

holnap dokihoz megyek, nagyon jó lesz. kíváncsi leszek, mit mond végre az endokrinológus pina, mondjuk gyógyszert nem szedek max jódot vagyok hajlandó magamhoz venni.

az a gáz, hogy bárhol vagyok, nem merek körbenézni, mert attól félek, hogy megpillantom az exemet az asszonnyal meg a gyerekkel, mint boldog család sétálgatva.
nem is tudom igazából, miért én félek ettől, miért nem ő? én nem tettem semmit, hogy szégyellnem kellene magamat bármiért is, inkább neki süljön le a bőr a képéről, hogy így viselkedett velem. mind1.

arra gondoltam, ráveszem magam és tényleg kiedzem magamból az utolsó pár hónapot. kicsit sok(k) volt a stressz és bár most leginkább mindent leszarok, de érzem, hogy feszülök belül..és az nem felmentés, hogy ez most egy érthető állapot.

2014. március 8., szombat

tegnap, ma, holnap,

nagyon jól sikerült a pénteki csajos este. tök jót kajáltunk, amitől egész éjjel és délelőtt rosszul voltam, jól megkaptam a büntimet a falánkságom miatt, többet nem erőltetek ilyet!
jó volt vinnyogva nevetni, nagyon élveztem, még másnapi s röhögtem m. beszólásán :DDD

ma jót dolgoztam délelőtt, volt egy durvább utaztatásom, utána pedig 3an csajok elmentünk életem első szusizására! :) hát én nem ettem ilyen izéket, de finom zöldséges jázmin rizst igen! meg bundázott almát karamell öntettel és vanillia fagyival :)) hmmmm....de finom volt! remélem megyünk jövő 7en is : )

utána átrohantam a lurdyba mozizni, valami jó nevettetős filmet néztünk meg, de igazából nem vagyok felhőtlen, még nagyon fáj a lelkem. ott vagyok mindenhol, de igazából sehol. ez biztosan eltart még majd pár ....napig? hétig? hónapig?

rég basztak már át ilyen szépen a palánkon, meg is érdemeltem. hogy nem vagyok képes látni a szememtől? miért hiszek mindenkiben és hiszek el mindent? ez már nem is a naivság kategória. egy seggfej vagyok, nincs is mentségem rá.

apám ma fel sem hívott...virág? pfffffffff.....hát ja.

holnap? az is egy nap lesz, ami majd eltelik valahogy.

2014. március 7., péntek

ja. hát ja.

és akkor ma jött Isten ujja. oda mutatott/vezetett ahova kellett és szerintem hangosan nevetett is. szerintem rajtam.
én bezzeg egy órán keresztül sírtam, de kijózanító volt. olyan hideg zuhany. nem, inkább jeges. csípős és fájt, de aztán fogtam magam és egy táskába pakoltam az összes dolgot amit az extől kaptam és holnap felrakom a padlásra.

most jobb, sokkal de fáj. nagyon. innen már nincs visszaút, bár nem éreztem, hogy akarok visszautat, de azért nem hiszem, hogy ezt érdemeltem volna, csak azért, mert szerettem.

úgy tűnik, nem való nekem ez a kapcsolatosdi semmilyen szinten. nekem nincs szükségem az ilyen kijózanító estékre és még hátra van az éjjel. büntetésnek érzem ezeket a felismeréseket. még én menjek a picsába, mert szeretek?
nem. akkor többet nem szeretek, köszönöm szépen, ebből nekem elég. örökre.

2014. március 6., csütörtök

ma is

ma is folytatom a takarítást. értem, hogy közben én is megújulok, ahogy lemosom a koszt, beengedem az új tiszta energiákat. igazán felemelő érzés!

tegnap nagyon hálás voltam, hogy a zuhogó eső egy csepp vízzel sem rondította el a lesikált üveget :)

minden nap hálát adok az adott napban valamiért. nagyon fontos ez, hogy összegezzük a napunkat és megtaláljuk, meglássuk benne a jót. van benne jó, csak meg kell látni, főleg akkor mikor ki is mondjuk: de szar napom volt ma!
fontos, hogy pozitív gondolatokkal aludjunk el, mert ez meghatározza az egész éjszakánkat és ébredésünket, aztán az egész következő napunkat.

a hála magunk felé is történhet! hálás lehetsz magadnak, hogy megcselekedtél valamit, ami előrébb vitt, hogy gondoltál olyat, ami neked kedves volt, hogy tettél magadért olyat, amit már régen nem. hogy jót adtál magadnak pl azzal, hogy kisminkeltél és ettől szebbnek érzeted, láttad magadat. stb.

a hála egy olyan energia, ami megváltoztatja a magaddal, aztán a környezeteddel a kapcsolatot, mert elkezdet érezni aztán megérteni ezt a rendszert. igen, minden egy matrix, ha figyelsz megláthatod, hogy minden egymásra épül és minden belőled indul ki. ez fontos. te generálod a jót is és azt is amit rossznak vélsz.

kezd el, figyelj, tapasztalj. jó munkát! : )

: )

jóga órán időnként csináljuk ezt a feladatot, amit nagyon kedvelek:

helyezkedj el egy kényelmes jóga üléspózban. bal kezedet tenyérrel felfele helyzet a szív csakrád elé és érezd meg a szívverésedet. vedd fel magaddal a kapcsolatot, mélyedj el magadba. a szívcsakrád mögött van egy rész, ahol energiapályák futnak össze háló-szerűen. helyezd oda a figyelmedet és figyelj. érzed az energiát? láthatod is.

vegyél mély lélegzetet és lazulj el még jobban. figyelj magadra és gondolataidra.

most a bal tenyeredbe helyezd be ellentétesen a jobb tenyeredet, mintha egy picike bogárka lenne a két kezed között. helyezd be ide a sankalpádat (szankalpa): ebben a kis magban vannak a vágyaid, a pozitív gondolataid, azok a dolgok, amiket szeretnél, hogy teljesüljenek, amit meg szeretnél valósítani a közeljövőben. azok a dolgok amiket szeretsz..

most gondolatban a szívcsakrádon keresztül helyezd be az energiapályák összfonódásának középpontjába ezt a sankalpát, hogy egy fa nőhessen belőle. mindegyik pálya szála a fádnak egy ága lesz....és mindegyik ágban a megfogalmazott vágyaid fognak növekedni, virágozni. minden nap gondozd a fádat, gondolj azokra a dolgokra, amit megfogalmaztál a sankalpádba és nézd meg ahogyan nő és terjeszkedik, virágzik a fád... érezd a lüktetését, beszélj hozzá minden nap. 

most tedd le a kezeidet és lazulj el. figyeld meg mit érzel most a testedben..hogy érzed magad? milyen érzéssel tölt el a sankalpád?

: ) ugye milyen szép? és csodás érzés!

2014. március 5., szerda

hát ja

"nevetek és sírok, elbukok és felállok, elvesztek és találok, adok és elfogadok, változok, közben magam maradok, élek, de néha meghalok"

ma olyan boldogságos napom volt. végre megpucoltam a decemberben berakott ablakokat, feltettem a katicák elleni szúnyoghálót, (majd holnap még leszedem kimosni a függönyöket), anyuval töltöttem a fél napomat és nagyon jó volt. jöttünk-mentünk és kaptam tőle két pár cipőt is :) le volt értékelve a deichmannba és pont egy olyan magassarkú piros, amire már régóta vágyom! na meg volt mellette egy kék is.... :))))))))))) meg egy másik is :DDDDDDDDDDD

a reggelt egy öröm hírrel kezdtem, jó lett a vérleletem a napot pedig egy jó jógával zártam, na meg egy kis aldizással. csak én voltam az egész üzletben, ez tök ijesztő volt, komolyan. azok a félelmetes mustárok, meg majonézek.. :DDDDD

ma olyan jól éreztem magamat, ahogy már régen nem. belekapaszkodok az ilyen napokba, vagy pozitív eseményekbe, mert nagyon tudok töltődni tőle : ) az ilyenekre mindig szüksége van az embernek, krízishelyzet nélkül is!

tegnap éjjel írtam exnek egy sms-t amiben kifejtettem, hogy miért is nem akarok vele többet beszélni és nem haragszom rá, csak vége van és nekem most jó így végre. nem várok a semmire és nincs kedvem fenntartani egy semmilyen ismeretséget, mert felesleges. el akarok szakadni tőle és attól a semmitől amit ő tud adni. unom az ígéreteket és úgy általában mindent.

ez egyébként hogy van? mintha nem történt volna semmi, felhívott este cseverészni. ezek tényleg ennyire hülyék? nem voltam kedves sem cseverészős, de őt ez nem zavarta! kicsit fel is háborodtam, hogy így semmibe veszi a kérésemet és ezzel együtt ugye engem is.
picsába már. tényleg nem értem ezt. minél messzebbre dobom, annál gyorsabban visszajön. tényleg nem megy másképp, csak ha nem veszem fel többet a telefont. sajnálom, hogy idáig fajult ez az egész, de nekem fáj ez a másfél év és szeretném úgy lezárni, hogy tiszteletben tartjuk a másikat mindeközben, na meg persze, hogy leginkább nekem legyen jó. egyszer az életben én is lehetek önző nem? igen, ez most rólam szól.

2014. március 4., kedd

decemberi hormon vérvételen kiderült, hogy magas a pajzsmirigy értékem, tehát alul működik. az endokrinológus kért egy terheléses cukorvizsgálatot a mensi 3.4. napján kivitelezve.
ok.
nekem nem tűnt akkora feladatnak a teljesítés, de mára megbántam ezt a kijelentést:

történt, hogy február végén szépen kértem beutalót a körzetitől, aki egyébként teljesen kifordult magából, hogy milyen ötlettől vezérelve dolgoztatja őt az endokr-us és az ő egyetlen asszisztensét, akinek nem ő adja a fizetését, stb.
csak úgy néztem, mint a lukinyúl, mert pont 3 perc volt beikszelgetni a papírra, hogy mit is kér a vérvételestől. nekem ehhez mi közöm és kb. le is szarom. írja ki és kész.

megadott napon örömmel mentem a cukormérésre, amikor is közlik velem, hogy nem úgy van az, hogy ők most megterhelnek, hanem előtte egy héttel kell csináltatni egy normál vérvételt, ha ott a cukor értéke 7 alatt van, akkor ők megterhelnek, ha 7 vagy a fölött, akkor a diabétesz osztály, ne és ezekhez természetesen külön beutalók... de jöjjek vissza nyugodtan holnap vagy jövő héten. hát igazából szerencsére nem mensizek minden héten, így majd kb. 3,5 hét múlva megadott napon újra próbálkozom :(

szuper. végre egy jó hír. ott álltam, mint egy hülye! hát ezt nem tudta a fantasztikus asszisztens nő???????????????????
akkor most mi lesz? mert ugye márc. 10-re időpontom van az endo-hoz és ezt az időpontot decemberben kaptam. tehát ha most nem csináljuk meg, mikorra kapok másik időpontot? nyárra??????!!
hát ő nem tud mit csinálni, ez a szabály.

fasza. szerencsére márc. 10-e előtt meg fog még jönni, majd akkor megint végigmegyek a tortúrán.
szépen kiszámolgattam, hogy kb. mikor fog megjönni, elmentem előtte egy héttel sima vérvételre, azonkívül, hogy krónikus vashiányos vagyok, semmi gond a többi értékkel, tehát megterhelhet a vérvételes osztály.

na, fel is keltem ma, besétáltam 7re és közölték velem, hogy nem tudják megcsinálni a vizsgálatot, mert nem írta alá a papírokat a doki.
tessékkkkkk?????????????? de hát ez az utolsó napom hétfő előtt, most mit csináljak?
nagyon sajnáltak, de megértettem, hogy ez így nem egy hivatalos papír és mivel a dokim délutános, hiába is írná alá, 11-ig le kell adni a vérrel együtt a papírokat.
de jó. végre valami jó. amúgy még a holnapi nap jó lett volna a terhelésre, de akkor már kicsúsztam volna 1 nappal a sima vérvételes értékből, mert ugye nem telhet el egy hét a sima vérvétel és terhelés között. szóval igen, tök remek az egész, ha tetszik ha nem, ez a napom van semmi több.

kocsiba kormány csapkodás, káromkodás, sírás, gondolkodás. úgy voltam vele, hogy az idegtől annyira felment a cukrom, hogy ha most nem ájulok el, igazából nincs is szükség a vérvételre :DDDDDDD

na jó. haza. nagyi telefonja nálam van-ennyi az össz tárgyi emlékem tőle-gondoltam, neki benne lehet a doki száma, mert voltak olyan viszonyban mikor még élt. persze a telót nem lehet bekapcsolni, jaj de jó.

akkor elmentem a körzetihez, hogy a váltó műszak biztosan tudja a doki számát, persze nem adták meg, mert nem adhatják meg. szuper.
mondom az asszisztensnek, hogy nézze már az üres papírt, ma kell csináltatnom ezt a kurva vérvételt, mit tegyek?
nagyon rendes volt, bement a váltó műszak rendelőjébe és rányomott egy pecsétet és aláírta, mondta, próbáljam meg, hátha...
akkor még nem tudtam mire mondta, hogy hátha, aztán a vérvételesek közölték, nem tudják befogadni a papírt, mert nincs rajta körpecsét.
parancsol? mi vaaaaaaaaaaaaan????????????????????????
hát ez egy kurva vérvétel! mi kell még hozzá? vágjam fel az ereimet?

na, telefon valami főmuftinak, aki majd külön kezeli az eredményemet, stb., ...................és így sikerült ma megcsinálni a terheléses cukorvizsgálatot.

a körzetimnek 2x is sikerült elbasznia a papírokat. azon kívül, hogy külön kérték az első kísérletnél, hogy írja már rá, hogy két órás vagy fél órás vagy milyen terhelést kér, mire az volt a válasza, hogy a terheléses cukor alapból két órás.
ja, nem! mert ebből van 16 féle, de ezzel már nem is foglalkoztak, mert annyira sajnáltak, hogy futom a köreimet egy ilyen hülye picsa(ák) miatt, hogy ezt már elnézték kis szájhúzással.

azt hiszem, ha csütörtökön megyek hozzájuk, lesz egy két szavam, mert rajta múlott, hogy két hónap alatt majdnem nem sikerült elvégezni a vizsgálatot, örülhetek, hogy ennyi segítséget kaptam másoktól.

persze a vizsgálat közben rosszul lettem, így feküdnöm kellett két órán át, a sok cukortól meg estére kiütéses lettem : (
kíváncsi vagyok most már nagyon, milyen lesz az eredmény, holnapra kiderül.

2014. március 2., vasárnap

hm, van ilyen

ma jól megkínoztam anyut az újonnan tanult technikával, hogy végre megtudja mitől is lett zöldhályogja, mi hozta ki neki ezt a betegséget.
hm. voltak nagy sírásai és nézései, hogy hát húh.

nekem is jól megy az alkalmazás, megtudtam, hogy mitől zabálok állandóan és azóta teljesen megváltozott a kajáláshoz való hozzáállásom. fele annyit eszek és csak annyit amennyit kell, nem amennyit kívánok.

érdekes dolgok ezek, azoknak ajánlom, akik megunták a szarban való fetrengést és a magyarázkodást az életükkel (kapcsolat, külső, feldolgozatlan traumák, stb.,) kapcsolatban.gyors, hatásos, fájdalmas. de hát semmi nincs ingyen, ugye.

elmentünk ma egy nepálról szóló vetítésre, egy tök más emberhez, mint kellett volna és amúgy tegnap volt, nem is ma és nem is 5kor hanem 6kor :DDDD na, amit el lehetett, azt elkúrtuk, jó sokat röhögtünk magunkon, meg a pasi fején, hogy heló, akkor mi most jöttünk, az meg csak nézett, hogy mi van :DD

ma gondoltam rá, hogy felhívom az exet, mert napokig nagyon beteg volt, de aztán mégsem. egyszer megtettem 4 napja, de nem éreztem, hogy nagyon érdekelte volna az érdeklődésem, így inkább ezt nem erőltetem. úgy is mondhatom, hogy pont leszarom.

a vérvétel eredményem teljesen jó lett, egyet, a vasat kivéve. az alsó érték 10, nekem 5. így dupla adagra bírt a doki, aztán majd kontroll..kedden meg terheléses cukormérés, már nagyon várom.

nagyon szerettem tegnap a gáton dolgozni. igazi felüdülés volt és addig élvezetes is, amíg oda sütött a nap. szerintem az utolsó 5 évben összesen nem mosogattam ennyit :DDDD

azt mondta ma anyukám, én vagyok a legjobb dolog az életében, mert csak tőlem kapja meg a feltétel nélküli szeretetet, amit soha senkitől, még a szüleitől sem.

2014. március 1., szombat

pf

pár napra odabaszott ez az uti 3 tanfolyam, viszont minden mostani szarságomra megkaptam a választ.
ez is valami. és tegnap kiálltam magamért egy vendégem előtt és az sem érdekelt, ha többet nem jön. persze jön, csak én élek illúziókban. nálam nem érvények a pénz beszél kutya ugat szolgáltatói felállás.. és lesz még egy vendégem, aki hónapok óta játszik az esti időmmel. na. ő lesz a másik.

érzem én, hogy nagyon hirtelen változnak körülöttem a dolgok és nem bánom. erősebb lettem és céltudatosabb. jó élmény magamat utaztatni, nem kímélem az érzéseimet. belemegyek a blokkokba ami nagyon fáj, de nincs változás habos sütit zabálva.

tegnap itt volt egy szomszédasszonyom, aki eléggé belőlem meríti az energiáját. ugye nem találkoztunk 3 napig, így mikor megjöttem azonnal beült hozzám és közölte, hogy ő meg akar halni. mondtam neki, hogy ok. haljon. de előtte adja már vissza a tányéromat és fregolimat. amúgy meg ha ilyen szándékai vannak, ne pazaroljuk egymás idejét felesleges találkozásokkal és beszélgetésekkel, mert minek. úgysem akar már élni, ne vesztegesse az időmet, nekem az élőkkel kell foglalkoznom.
megsértődött.
hát a faszom már ebbe a sok idióta emberbe, komolyan. na, itt az ideje, hogy szépen levakarjam ezeket magamról.

elegem van már az önsajnálatban szenvedő, de a változásért semmit sem cselekvő egyénekből. ezek nem építő jellegű ismeretségek, inkább visszahúzzák az embert. na, hát engem többet már nem.

ez a vendégem is teljesen fel volt háborodva, hogy nem akarok többet ingyen dolgozni. hát, hogy én milyen egy paraszt vagyok, komolyan! miért is nem húzok magamra földet, nem is értem! hogy képzelem ezt!

:DDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

csúnya világ jön egyesek számára, úgy érzem, de nem bánom.