-

eltelt az idei karácsony is. egyszerűen borzalmas volt kb. tényleg mindent lehet überelni és lett is überelve. még jó, hogy megúsztam verés nélkül kb. családi alapon. hát, arra jó volt, hogy engem többet senki nem kényszeríthet arra, hogy bármit olyat elviseljek másokra való tekintettel, amit a hátam közepére sem kívánok. ezzel befejeztem bizonyos dolgokat kész.

apámmal való találkozás is nagyon ......nagyon semmilyen volt. szokásához híven nem kérdezett tőlem semmit, a nőjével beszélgettem, aki már nem a nője, szóval igazán fasza volt ez is.

igazából egyik este összefoglaltam ezt az évemet és a munka volt az egyetlen amit sikernek könyveltem el. persze persze a munka fontos, de nekem lennének még amellett is vágyaim, mint csak a sikeresség. nekem ez kevés. vagy inkább már csak ez nem elég.
sok dolgot elhatároztam és szerencsére több mindenbe már bele is vágtam.

sikerrel veszem az akadályokat az étkezésem reformálásában és nagyon élvezem is, ami meglepő.

ma kiírtam a közös anyázós falra, hogy aki reggel 7kor szokott elkezdeni dobolni, fejezze be vagy húzzon ki a pusztába zajongani. annyira bunkók és tirpákok az emberek.

szeretem,hogy ilyen sok rajzfilmet adnak az ünnepek alatt.

újabb határokat tűztem ki és úgy érzem jól tartom magam hozzájuk.
pl. megfogadtam, hogy szeretek olyan embereket, akik nem szeretnek viszont és nem engedem, hogy úgy általában  kihasználjanak. megmittudomén. ilyenek.

nagyon fáradt vagyok. szeretnék pár napot wellnessezni és nyáron nyaralni. vagy inkább télen. nem a munkától vagyok fáradt, mert azt imádom csinálni, hanem attól, hogy nincs más az életemben. nincs ami feltöltsön, nincsenek élmények, maradandó emlékek. többre vágyom, de ahhoz tudatosan hátat kell fordítanom dolgoknak, hogy az utána jövő űrt feltöltse egy maradandó fontosság.
ez egy kicsi gyász, elmélyülés, de van benne sok felismerés és persze tanulás.

ezek várnak rám.
akarom is meg nem is.
nehéz is lesz meg baromi nehéz is, meg még annál is szarabb. de muszáj.

mindig van tervem. általában sokkal több, mint egy normális embernek, de engem ezek tartanak életbe a szürke hétköznapokban. hogy kitalálok és céljaim vannak és nem bánkódok ha nem sikerülnek, mert kitalálok mást amit pedig megvalósítok. de nálam ez így van rendjén. vannak kisebb tervek és nagyobbak, elérhetőek és kevésbé azok. de nem baj, szeretek így élni. nem tudnék csak egy dologgal foglalkozni, nekem jó, hogy vannak napok, amikor akár 4 féle dolgot is csinálok. ez éltet: a változatosság.

valamiért úgy érzem, a következő év fellendülést fog hozni minden szinten. sokat fogok érte tenni, ahogy már el is kezdtem, de teljesülni fog minden kívánságom.

-

talán a legnehezebb dolog átlépni önmagunkon. a rossz szokásainkon, a félelmeinken, a berögzült cselekedeteinken, melyek nem visznek előrébb.
elkezdtem ezt az utat, pl. változtattam az étkezési szokásaimon, amit évek óta tolok, pedig tudtam, hogy nem jó. éreztem, hogy egy határon billegek, de nem választottam a rosszabbik utat, bármennyire sem volt kedvem az egészhez, de az egészség megtartása a cél, ezért áldozatokat kell hozni.

a változás következő része, hogy nem megyek bele kapcsolati játékokba és nagyon remélem, hogy le tudom tenni már végre az exemmel ezt az egészet, ami inkább fájdalom, mint boldogság. az nagyon más, hogy mi lehetne és mi van. már elfáradtam és igen, kár volt ezt húzni közel másfél évig.

a félelmem apámmal szemben, ami önmagában szégyen, hogy felhívjam, hogy mi legyen karácsonykor, akar-e látni vagy mit akar. akar-e egyáltalán valamit, mert ugye elmaradtak a névnapok is.

szóval van feladatom bőven, érzem, hogy haladok is, de nem eléggé, vagy csak nekem vannak túl nagy elvárásaim magammal.
nem sikerült még elkezdenem rendszeresen intenzíven mozogni, még ez is előttem áll, de remélem jövő évben sikerül ezekre is sort kerítenem és nem a lustaság győz majd.

úgy néz ki a tavaszi indiai utamnak lőttek, helyette beruházok egy ráncfeltöltő gépet, muszáj haladni és nálam igény is van erre.

nekem csak annyi igényem lenne a 2014-es évre, hogy szerethessek egy olyan embert, aki viszontszeret teljes szívéből, akivel nem kell kompromisszumokat kötni és nem fél szeretni, nem fél tőlem.

jaja

szeretném megvalósítani egy álmomat. megkezdtem az előkészületeket, de igazából ha most nem jön össze, nem lesz csalódás. olyan könnyűek mostanában a napjaim, ahogy élek, vagy inkább érzek. olyan könnyedén. nem izgat semmi, nem idegeskedek, új hajat vágattam, nem kattogok. csak úgy vagyok és élem a hétköznapokat, sokan megfordulnak nálam, érdekes dolgokat hallok. igazából nekem tök unalmas az életem, nem járok szinte sehova, néha bevásárolok és kész. mégis mások élete általában lefáraszt, lelhet, ezért nem érzem szükségét, hogy a magaméba pörögjek.

szóval tudnék mesélni sok mindent, de általában este már nincs kedvem megörökíteni, meg el is felejtem mire odáig jutnék : )

-

nem foglalkozom mostanában a feladataimmal. tudom miket kell(ene) tennem, de nem fogok neki. nem szeretem magamat ezért. nem akarom elódázni az életemet. mindig tudok felmentést találni, hogy miért nem, holott pontosan tudom, hogy miért kell(ene) tennem. pl. magamért. olyan jól tudjuk palástolni, hogy miért is nem teszünk, a legjobb, mikor mindent teszünk másokért, így sajnos nem jut időnk magunkra, jaj de kár....itt még tudjuk sajnáltatni is magunkat a biztonság kedvéért és még meg is nyugszunk: na, hát én akarnék magamra napi 15 percet szánni, de hát.....

igazából nincs de hát. soha nem szabadna lenni dehátoknak. egy héten át napi 10 percet tornáztam és teljesen jó volt. csak 10 perc! már nem járok szauna jógára és kengoo-zni is akartam járni.
momentán annyira be van csípődve mindkét lapockám, hogy alig tudok mozogni. tök szégyen. egy kicsit olyan, mintha kezdenék leépülni, ami luxus ennyi idősen.

bennem mindig van egy olyan kérdőjel, hogy a férfiakat mennyire vonz vagy taszít egy olyan nő, aki nem törődik magával. mert ha rám néz, akkor azt gondolja: ha magát nem szereti és nem foglalkozik a testével, akkor vajon velem mennyire fog törődni?

a másik véglet lehet, aki ennek kimondottan örül, mert azt gondolja, na emellett a picsa mellett, olyan igénytelen lehetek amilyen csak akarok, pont leszarja, ahogy magát is.

..és igen. ezek csak külsőségek, de hát mi az első benyomás? nyilván ha ránézel valakire.
igen tudom, nekem is vannak történeteim, hogy vannak pasik, akik a teltebb vagy kimondottan kövér nőket szeretik, de lássuk be ez egy fehér holló szindróma. tehát erre alapozni elég kevés.

igen tudom, vannak akik ezt olvasva azt gondolják: na és. kövér vagyok, de így is bejött az élet, tehát ez nem fontos.
de. sajnos fontos. te nem nézel tükörbe? tényleg tetszik amit látsz?
nem akarok erre a szintre jutni, pedig már ott vagyok és egy harcnak érzem az egészet, amit nekem sincs kedvem elkezdeni és itt csak magamra gondolok, nem is pasikra. egyszerűen csak az egészségemért, ami mostanában ha az izomzatomat nézem, siralmas. ez még nem is a kilókról szól. csak hogy meg kellene mozdulni és nem érzem azt a fittséget, amit 15 éve? olyan, mintha mostanában kifogyott volna egy anyag a testemből, amitől nem működik olyan olajozottan, nem lenne feltöltve és komolyan mondom időnként még nyikorog is : DDDDDDDD

szóval siralmas. siralmas, hogy ha még ezek után is találok magamnak felmentést. nem akarok.

az van, hogy mostanában egyre több korombeli jön olyan betegségekkel, mint anno a 70 éves emberek. nagyon gondolok arra, hogy ezek pl. a környezeti szennyeződéseknek köszönhetőek kb. 50%-ban, a többit mi rakjuk hozzá a nemtörődömségünkkel.

ez életvitelünkkel nagyon a végletek között ingázunk. sok embert ismerek munkám révén és azt látom, hogy valaki vagy megrögzött fanatikus, vagy semmilyen. sokan próbálnak  szisztéma szerint élni, de nem biztos, hogy mindenkinek az a jó, ami egy könyvben le van írva. igazából tök mind1, az már jó, ha valaki változtatni akar az életén és elindul egy úton, aztán ha akarjuk ha nem, minden csak akkor és úgy működik, ha ez életformává válik. ami vicces, hogy olykor csak egészen kevés dolgok változtatása milyen jó hatással van ránk és még csak nem is arról van szó, hogy innentől kezdve csak olyanokat ehetek amit egyébként utálok pl., tehát el sem kezdem.
nem.
csak ugye itt is felmentés: milyen jó esténként csokizni és chips-ezni, na arról biztosan nem mondok le.
jó. nem mondj le. de akkor elmondod, mi az amit hozzátennél a javulásod érdekében?
megiszol napi 2,5-3 liter vizet, hogy méregteleníts?
ja nem..azt biztosan nem.
ok. akkor szia, ne haragudj, de nincs több alternatíva jelen pillanatban. ha te nem, más sem fog tudni segíteni rajtad, vagy helyetted megcselekedni dolgokat.

sajnos helyettem sem, így kényszerülök a változásra, változtatásra.

emberek

nézem és érintem az emberi testeket távolról és egészen közelről. fura, hogy mennyi információ van az izmokban és a zsírban. megannyi fájdalom, bánat, kétségbeesés, szégyen és főleg nem elfogadás. kevés ember szereti magát. mindenki csak vásárol, keneget, takargat és bármi, csak elrejtse valódi énjét, amit nem akar felvállalni, vagy tenni az utálat ellen.

egészen különböző hájak vannak pl. a bánatból adódó, pótcselekvéses, nagyon vizes és általában sok, terjedelemre is. a nincs időm magammal foglalkozni, állandóan rohanok és eszek amit a kezembe adnak típusú háj, általában tömör, kemény.

a szeretet hiányos hájat egyébként könnyebb kezelni, mert már maga az érintés is boldogságot hoz a tulajdonosának, így gyorsan fogy. a másik fajta nehezebben jön le, mert amúgy elfogadja magát, de mindenen gyorsan túl akar lenni, mert hát ugye nincs ideje semmire.

különbözőek az emberek nagyon. a kezem alatt napi átlag 5 ember fordul meg és nincs két egyforma. persze vannak általános problémákkal küszködőek, olyan sémásak de a legrosszabbak a ráérősek. na, azok aztán minden faszságot kitalálnak unalmukban, azok aztán szívják az energiát. általában mind pszichopata : DDDDDD szerintem azért, mert arra is ráérnek és már begolyóznak saját maguktól.

nem olyan könnyű a felismerés, hogy igazából nincs normális ember a földön, mindenki psziho és frusztált. azok alkotnak egy közösséget, ahol ugyan azok a problémák forognak körbe, de egy általános tutira van, ami összetartja őket.

a párkapcsolatok is így állnak össze. vannak a tudat alatti problémák, amik jól összetartják a párt, aztán ahogy az egyik megoldja a saját körét amit a másiknak nem sikerül, szét is mennek. ez lehet a fejlődési szakasz egyik lépése. ezért ajánlom sok párnak, hogy ha az egyik el akar menni valami spiri tanfolyamra, együtt tegyék, mert ha az egyik elkezd fejlődni és nem tudják egymást húzni, akkor a lemaradás már akkora lesz, hogy a válás elkerülhetetlen.

nem is erről akartam írni, hanem hogy felhívott ma egy exem és nagyon örültem neki. várom a találkozást : )

ja, nem ezt.
szóval a zsírokról és testekről írtam. a feszülésekről és lelki kivetülésekről.

na, volt az a pillanat, mikor pötyi kutyámat elaltattuk. mikor megkapta az altatót, akkor olyan volt a teste, mintha aludna. de mikor megkapta az utolsó szurit, amitől megállt a szíve, teljesen elernyedt a teste. annyira, hogy nem is tudtam utoljára ölbe venni, mert mint egy rongybaba nyeklett mindenfele az összes porcikája, nem tudtam egyszerűen felvenni, de megfogni sem.

amíg van élet a testben, mindig van benne feszülés. dolgoznak az izmok, még álmunkban is, az agy folyamatos információkat adnak le az idegrendszernek és igazából nincs is olyan, hogy ellazulsz. nagyon nehéz elérni ezt az állapotot.
a jógában van ilyen, hogy hullapóz, hosszas gyakorlás után lehet minimálisan elérni a laza tartást, de hát ugye a nevében is benne van: tartás.

a testünk minden információt elraktároz születésünktől fogva sejt szinten. ezeket a negatív és pozitív érzéseket tartják az izmok. aki fél, az körbeveszi magát zsírral, védelmezve magát az újabb kívülről jövő negatív érzésektől. aki túl szikár, az távol tartja magától az érzéseket, általában függőségekre hajlamos egyedek. befordulnak, kérdőjel formában közlekednek és puffadnak, születésükkor az anyjuk nem szoptatta őket.

na mind1. most nincs kedvem folytatni.

ez

a zene már régóta kedvenc

http://www.youtube.com/watch?v=7o1nV6-fOAQ

ismét túl vagyok egy szinten. kis láma (nagymesteri) fokozat. ez már nagyon tud és nagyon ütős. nagyon élvezem is a kapott tudást.. most mondhatnám, hogy ilyen nincs is, de van. na mind1. ezt úgy is csak azok fogják érzékelni, akik járnak kezelésekre.

ezek a tanfolyamok jó ego rombolók és általában a túlélésre játszom :DDDDD
de megéri. szeretem a kihívásokat, szembenézni önön gyengeségemmel és felvállalni azt, azokat. így lehet csak fejlődni, bár most, hogy továbbképzésen is vagyok, minden nap egy lelkiismeret furdalás, hogy átlépjem a lustaságomat. hát...nehéz, na, még akkor is, ha engem szolgál a fejlődés.

kivételesen örülök neki, hogy jövő héten nincs annyi munkám. nagyon fáradt voltam az utóbbi hetekben, ami nem baj, csak nem szeretem, ha ennyire elhanyagolom magamat a munka miatt. örültem, hogy eljutottam szoliba, megyek hétfőn jógára és péntekenként szabad napot csináltam, hogy kangoo-zhassak meg ilyenek. nem szabad ennyire feláldozni mindent, na. végül is hétvégén is dolgozok.

sok minden van és sok mindenről mesélhetnék, de kevés az idő rá. vagy nem olyan fontos már a kitárulkozás. mostanában amúgy is kicsit be vagyok fordulva a gondolataimmal. átlagban napi 4 ember fordul meg a kezem alatt. éppen elég az ő dolgaikkal foglalkozni, magamra sokszor már nincs is kedvem, de jól van ez így. legalább nem gondolkozok túl dolgokat :DDD

amúgy is gyakorlom, hogy a jelenben maradjak, elég jól megy. ez nagyjából abból áll, hogy leszarsz mindent, csak adott dolgoddal foglalkozol és nem pörögsz olyanokon, amik még meg sem történtek, lehet, meg sem fognak és nagyjából a múltat is elfelejted..mindeközben pedig hálás vagy mindenért ami veled történik.

szóval elvagyok, köszönöm, jól vagyok : )

: (

ma kaptam egy szomorú telefont. számítottam már rá, az elmondottakból, tudtuk, hogy ez már nem tart sokáig. 4x-es áttét, gyors leépülés, minden kezelés megtagadása.

tagadás. ez egy megfelelő szó az állapotra, hiszen reggelre virradóra meghalt. elhagyta testét a lelke. mindent feladott, nem vállalt kihívást és inkább ment.
itt hagyta feleségét, két csodálatos gyermekét, angyali unokáját és ment. kimondottan menni akart. semmit nem vállalt fel a gyógyulás reményében. ahogy megtudta mi van vele, eladta mindenét, felszámolta vállalkozását, rendezte a család anyagi helyzetét és két hónapon belül ment.

mindenki könyörgött neki, hogy legalább próbálja meg, igya, egye, tegye, hagyja, vagy bármi, csak maradjon, de hiába minden kérlelés. és ma már nem kelt fel.

mikor ilyet hallunk fogadalmakat teszünk, hogy majd mi nem így csináljuk és tanulunk belőle, hogy mennyire fontosak igazából bizonyos dolgok, amiket csak úgy elnyelnek a hétköznapok és tudjuk, hogy kellene tenni, de aztán észre sem vesszük, hogy végül nem teszünk értük semmit.

igen, fontos a pénz, de biztos? fontos a munka, de ennyire? fontosak az emberi kapcsolatok, de mindegyik?
igazából mi a fontos? mi az a dolog az életünkbe, ami annyira fontos, hogy meg is halunk érte, általa?

a sok stressz.
mindenki életének szerves és már-már normális része.
tényleg annyira fontosak dolgok, hogy ne aludjunk, ne együnk, vagy túlegyük vagy egyáltalán bármi károsat tegyünk magunkkal miatta? megoldást nyújt valamire is, ha napokon, hónapokon át alig élő, aztán meg halottak legyünk?

nehéz. a fentiek beépülnek az életünkbe, tehát tudomást sem veszünk róla.
milyen lehet várni a halált és azt mantrázni az ágy szélén, hogy mindent visszacsinálnék, nem ennék-innék-szívnék, stb. azokat, amivel ártottam magamnak, nem dolgoznék és venném el az időt azoktól akiket itt hagyok és szeretek és igen, megtanulok szeretni is, mert tudom, hogy arra sem volt időm....

de már mindegy. visszacsinálhatatlan minden és most, amikor már ekkora a baj, hogy a fogadalmak nem segítenek, olyan nagy az a dolog, amivel szembe kell nézni és legyőzni..de már nincs hozzá erő..mert mindet elvitte a stressz, a helytelen életmód, a rohanás, a nincs időm szeretni érzés és igazából most nem is fontos, mert meg kell venni mindig az új autót, be kell fektetni a pénzt, vagy vásárolni, vagy csak simán a napi rohanás.

tudod mikor érsz rá igazán? mikor várod a halált. nincs mit intézni, nincs hova rohanni, minek már bármivel is foglalkozni? és akkor rájössz, mindened megvolt, így halálod alkonyán, csak élni felejtettél el. mert ha tudnál még maradni, akkor minden idődet csak azokkal töltenéd, akiket szeretsz és igazából mennyi minden nem fontos, így, félig a másik oldalról nézve. az a sok és fontos halaszthatatlan tűnő dolog..

akik itt maradnak addig szenvednek a hiányodtól, míg ők is meghalnak. na és persze sokszor haragudnak majd, hogy amíg tehetted volna, neked annyi minden más fontosabb volt, hiába kértek tőled időt, te nem értél rá adni azt sem.

most pedig ez van. hogy vége. pedig voltak jelek, amiket csak kevesen vesznek észre. ha meg igen, azt is jól megmagyarázzák, hogy majd. most nem érek rá vele foglalkozni, hiszen akkor nem gondol rá senki, hogy esetleg ez lesz az utolsó alkalmad változtatni. pedig ha akkor megmondta volna valaki...minden másképpen alakul. talán.

na. és most akkor mit csinálsz ilyenkor az addig összedolgozott milliókkal? mennyivel jobb lett volna elutazni, vagy jobban élni belőle, élvezni, hogy általa változtathatunk, vagy kevesebből gazdálkodva boldogan élünk? a rokonoknak nem a hagyatéki utáni összegre van szüksége, hanem rád. semennyi pénz nem hoz vissza már téged és azokat az időket, amiket te már nem élhetsz meg, egyszerűen kimaradsz belőlük. nem láthatod felnőni az unokádat, férjhez menni a kisebbik lányodat, utazni, motorozni, barátokkal bográcsozni. megérte a belemenekülés? a vasárnapi munka? a semmiről nem lemondás, mert én olyan nagyon fontos ember vagyok ám..és mindent meg kell csinálni, semmire nincs időm! már van.

most jön 49 nap, mikor a köztes létben az ember lelke megérthet mindent, számot vethet mi volt fontos az életében, szembenézhet félelmeivel, érzéseivel. itt mindenre van lehetőség és idő, itt már nincs mit elódázni és megmagyarázni, nincs hova menekülni.
csak te vagy és az életed:

csapó indul!
jó utat józsi

-

nagyon mennek a napok, nem tudom megállítani őket. próbálom a hétvégéket szabaddá tenni, vagy legalábbis a vasárnapot. kicsit nehezen szokom, hogy minden nap 7-8-ig dolgozom, még akkor is, ha későn kezdek. nem baj, most ez van, ennek örülök.

egyre több az új vendégem, ez is jó. érdeklődnek, szeretik a munkámat és engem is. csomó kaját kapok ajándékba, kicsit kezdem magam úgy érezni, mintha az állatkert egy lakója lennék : DDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

anyám szeme szar. zöld hályogot diagnosztizáltak, kezelem én is, ő is, most már állítólag jobb neki, de még mindig homályosan lát. próbáltam neki rávilágítani, miért is van ez, miért kapta ezt a megoldandó feladatot, de csak az egó szól belőle és tényleg tök homály. pont, ahogy lát.
de tudomásul vettem és a mai siránkozásra sem szóltam semmit, hát mégis, hogy lesz így munkája, ha ki sem nyitja a laptopot, hogy egyáltalán keressen bármit is. a legfontosabb neki, hogy elköltözzek egy nagyobb lakásba, mert így már nem lehet élni, ahogy én teszem.
hm..tényleg kicsi, de azért valahogy még életben maradtam benne. ma teljes hisztériás rohamot kapott, hogy ez a szivacs amit vettem, itt nem jó, rakjuk oda, nem ide, akkor ezt át oda és ezt húzzuk el és stb...én meg csak álltam, hogy mi van? ki kérte, hogy rendezze át a lakásomat, ráadásul ilyen erőszakosan??????? totál kibuktam. én lakom itt, nekem így jó. erre kitalálta, hogy elviszi a szivacsot.
miiiiiiiiiiii?????????? azért vettem, mert szükségem van rá a munkámhoz, nekem nagyon is jó, mi az, hogy elviszi??????????
ppppppffffffffffffff.......
kész voltam már tőle. mi lenne, ha magával és az életével foglalkozna, nem az enyémmel, nekem így jó, köszönöm!

elmentem ma futni a napsütésbe, nagyon élveztem. rájöttem, hogy ha mindig az estére várok, hogy elmenjen az utolsó vendégem, pont lemaradok mindenről, így kicsit át kell szervezni az életemet és napközbenre tenni az elintézni valókat és a mozgást is.

még 6 hétig megy a tanfolyamom és nem hiszem, hogy túl fogom élni : DDDDDDD
pedig lehetnék szorgalmasabb is, de így is csomó időm elmegy a tennivalókkal, de mindig az lebeg a szemem előtt, hogy magamért teszem és akkor egy kicsit jobb.

a hajam béna. és a testem is.

a hosszú őszre való tekintettel, egy csomó bogár van, amik be is jönnek a lakásba.
még szerencse, hogy a vendégeim nem olyan félősek, mint én, így simán kivisznek
katicákat, poloskákat és egyéb meg nem határozható egyedeket az ajtón kívülre : DD

lehet, felhívom apámat. mondjuk egy hete gondolkodom ezen, aztán mindig elmegy a gondolat más felé. mit futok egy busz után, mikor kocsival járok, nem?
hiába szeretem, mert az apám, és ő is azért még kicsit biztosan szeret, mert a gyereke vagyok már 36 éve, vagy ez tényleg ennyire nem jelent semmit?
nem tudom a válaszokat és igyekszem nem is nagyon keresni őket, így legalább nem fáj. annyira.

:

kicsit kezdek leamortizálódni az utóbbi pár hónaptól. ma már fájt a lábam és olyan, mintha ízületes lenne a kezem. még soha nem volt ilyen, de a túlerőltetés és némi túlsúly ezt simán kiváltja. meg a folyamatos erőltetés. szóval hétvégére már nem vállaltam munkát.

anyunak meg zöld hályog lett a bal szemén, hát fasza. mondjuk, legalább nem unatkozik, egész nap kezeli magát, vettem neki értisztítót.

de jó, már csak a holnap van...este 8ig pfffffffffffff, hát ezt most nem kívánom, na.

hát ja

az az igazán nehéz, hogy elfogadjam, sok mindent megkapok az élettől, de nem akkor és nem attól, akitől és amikor szeretném.  ez egy kicsit olyan, hogy be kell érjem ezzel, mert végül is ott van és örülhetek, a körülményeket pedig ne vegyem figyelembe, mert nem az a fontos.

hiába látok az ember mögé, ha az a másik nem látja magában a lehetőséget. ez így kevés. ez olyan semmi. nagyon nehéz úgy elengedni valakit, hogy érzem, mennyire többre lenne képes és mennyire is szeretem, de csak futja magával a köreit a félelmeit helyezve előtérbe. ez így kevés.. és ebből a sok kevésből soha nem lesz semmi, max sok, de nem pozitív irányba. ez így kevés, mind emberileg, mind társadalmilag, mind alapjaiban, mindenhogy. a sehova sem akarok tartozni, semmit nem akarok kapni sem adni felfogás egy jó bástya, de nem elég semmihez. meghagyom másnak a lebontást, pedig tudom, hogy ő jó ember és nagyon kedves, néha. csak a határain belül.

ma megyek ikeába és jó lesz! imádom! anyámmal megyek, aki mostanában a szemöldökömmel van elfoglalva, amit végtelenül unok.

wo

nagyon szuper hét záró napom volt. isteni idő volt, a gáton ficegtem eszterrel, beszélgettünk, díszítettünk, beszélgettünk és nevettünk. finomakat ettünk, szóval olyan jó és kerek volt az egész. pihentem, napoztam...végre töltődtem.

most x faktorozok és holnap megyek gubanc kutya nézőbe és elhozatalba...aztán anyuhoz ebédre, remélem nem egyedül : ))

: )

nagyon jó napok vannak a hátam mögött. vasárnap találkozhattam a rinpocséval, kaptunk gyémánt beavatást és menedéket : ) nagy élmény volt, csak pár évente látogat el hazánkba.

jókat dolgozom az újfajta kezelésekkel, nagyon élvezi mindenki, velem együtt : )

vettem ma bio-krómot, nagy csodát várok tőle fogyásilag kb.

még mindig fáradt vagyok, vagyis inkább a szokásos, hogy keveset tudok töltődni, amikor meg aludhatnék, azt a szomszéd elintézi, hogy semmiféleképpen se tegyem.
szóval ez nem sok.

nagyon sok minden változott körülöttem, én is változtam. jobb így élni.

megnéztem a tibeti halottaskönyv c. filmet. nagyon érdekes volt...mutattak egy bácsit, aki meghalt. 49 napon keresztül jártak hozzá a szerzetesek, hogy felolvassanak a lelkének. az utolsó napon jött egy rinpocse, aki elmormolt egy imát, a halott feje kivérzett (????????? a 49. napon? ) ami azt jelentette, hogy a lélek a korona csakrán keresztül távozott a testből, ezután a testet el lehet hamvasztani, persze azt is kiszámolták, hogy melyik napon.

tanulságos ez a szellemiség, ami az életüket is halálukat is meghatározza. ezek az eszmék, melyek mentén megtalálják a boldogságot, a hit, amivel távol tartják a félelmeket és démonokat...hm, nem vagyunk mi sehol se tőlük. pedig csak kövek és hideg van ott, fűtetlen kunyhók, sötét falak és kietlenség, de mégis, olyan gazdagok.

mondjuk én úgy kb. egy hét után meghalnék, mert oda tényleg születni kell.

hm

ma egy olyan napom volt, amire régóta vágyom. bár reggel dolgoztam, amihez kb. nulla kedvem volt, de ez a muszáj kategória. viszont utána egészen estig barátnőztem a kopaszin, egy gyorsan véget érő szülinapi bulival egybekötve, régen látott ismerősökkel és jó sztorikkal, finom tortákkal, jó idővel és est ebéddel.... végre töltődtem, amire az utóbbi hetekben semmi alkalmam nem volt. minden percet kiélveztem és most olyan jó..és az is, hogy holnap nem dolgozom : )

a lakás rendben van, ez is lehet jó. kimosva, kitakarítva.

többek között vágyom egy kutyára is : )

.

ez egy technika, amit most tanulok. nagyon tetszik:
teljesen kívül maradok a helyzetből, mintha egy x. személy lennék a beszélgetésben és ebben az állapotban figyelem meg az energiákat.

nagyon érdekes. nem megyek bele érzelmileg egy szituációba, csak megfigyelek, érzékelek. egészen máshogyan élek meg így egy beszélgetést, kimaradok belőle, de mégis ott vagyok. benne vagyok, de nem érint meg és így tisztán látok.

szóval jó.

ó

hát ennek vége. aminek vége lehet, annak vége is lesz. nagyon sajnálom, de igazából csak visszatart és elveszi a lehetőséget egy olyantól, aki tud és akar is szeretni, és engem is akar, egy jövőt egy célt, dolgokat amiket együtt oldhatunk meg.

ennyi. 13 hónap.
kár. mert ez akár még jó is lehetett volna, de igazából nem volt az és nem is érzem, hogy már lehet. így tehát nem is lesz, de túl fáradt vagyok, sok a csalódás és elhangzott fájdalmas mondatok. itt már nincs mire várnom.

megkönnyebbültem, ahogy mostanában jó sok dolgot sikerült elengedni, teljesen kivirultam, mindenki látja rajtam és én is érzem. ott belül minden olyan tiszta és sima. semmi göb, semmi feszülés.

nekem így most jó <3
így jó most nekem : )

,

tény és való, hogy nekem ebből az egészből a szeretettel való elengedést kell megtanulnom. a mai viselkedése kritikán aluli volt, még akkor is, ha fáradt volt. csak álltam és néztem és tátottam a számat. pfffffffffffff
de kurvára unom kb.

olyan unalmas mindig tolerálni, mindenhez bólogatni és. elég. nekem ez nem kell, ennél többre vágyom. jóval.

remélem, az ÉLET mód váltásom ÉLET változást is fog hozni, mert a mostani elég szar. egyedül a munkámat élvezem és a vendégeimet, hát lássuk be, ez elég kevés, még akkor is ha ez teszi ki a napom 80%-át. valami magánélet? amit élvezek is?

azt álmodtam, hogy kimentem külföldre dolgozni, valami nagy és híres szállodába, ahol színészek szálltak meg :DDDDDDDDDDDDDDDDDD
majd azt, hogy valami szuper wc-n ültem, de nem tudtam pisilni.
(na ezt rakd össze, nekem nem sikerült. az biztos, hogy azonnal magamhoz tértem és jó sokáig pisiltem :DDDD)

ilyenek

nagyon rohannak a napok, de minden napra jut azért jó. a vendégeimet még mindig imádom, mindig kapok tőlük ezt vagy azt : )

a magánéletben jut azért bőven mindenféle, harcolok anyámmal, de azt kell mondjam sikerrel hárítom a baromságait, az ex pasim is kitesz magért jó és rossz értelemben, viszont így le tudom mérni a fejlődésemet és azt kell mondjam, jól kezek már helyzeteket. pl. most vett két kenut, hogy tudjunk evezgetni..hát...nem tudom ez mennyire lesz jó nekem, hiába kértem, hogy inkább erőltessük a kétszemélyest és persze én majd hátul akarok ülni, nem ment bele : DDDDDDD

azt érzem, megint szeret. ami nem baj, sőt, csak én nem úgy élem meg, ahogy azt kellene? kicsit tartok tőle, de élvezem a lelkesedését. szeretem, ahogy megteszi hétről-hétre a felismeréseit és igen, látom, hogy akar egy más életet, elkezdett cselekedni és nagyon ragaszkodik. azt még nem döntöttem el, hogy ez mennyire jó nekem, majd kiderül. most én félek jobban, előzőleg pedig ő tette ezt. pffffffffffff nem könnyű ez az egész kb.

nagyon várom a szombati tanfolyamot, a vendégeim is hogy tudjanak jönni az új kezelésre. ők jobban be vannak sózva, mint én : DDDDDDDDDDDDDD

sok minden van, de nincs kedvem leírni.
megint elkezdek futni és mostanában jó hatással vannak rám a homeopátiás bogyeszok.

.

ma voltam hot jógán, nagyon szeretem, de a meló miatt csak heti 1x jutok el.
mondja nekem az oktató:
-kiszámoltam, hogy legalább két naponta kellene jönnöd, hogy lejárd a bérleted.
-nem tudok jönni, a munka miatt.
-de hát te osztod be az idődet, nem?
-igen.
-akkor el tudsz jönni..
-mivel mindenki munka után jön, így én nem tudok jönni sem 5kor sem 7kor, mert dolgozom
-hát mond le őket
(ez tényleg ennyire hülye?)
-nem mondom le őket. nem akarom, miért tenném?
-de hát megtehetnéd
(ez tényleg ennyire hülye)
-meg, de nem fogom. és jövő 7en sem fogok tudni jönni pl., mert mensizni fogok.
-attól még jöhetsz!
-nem akarok, olyankor nem esne jól az 50 fokban másfél órát intenzíven tornázni.
-lehet pont jönnöd kellene és akkor jobb lenne!
(ez hülye)
-nem. nem fogok jönni. ismerem már magam annyira, hogy tudom mi a jó nekem, ez pedig nem..(mint ahogy ez az értelmetlen beszélgetés sem)
-akkor járhatnál a reggeli 9re!
-akkor meg még alszom! ( :DDDDDDDDDDDDDDDD) -és itt végre vége lett a beszélgetésnek, még ha kicsit hazudnom is kellett hozzá!

ma

ma megmozdult a tér és minden olyan más lett. megjelent a lélek, a hozzá tartozó egészen más jellegű illatokkal, érintésekkel, ízekkel és mosollyal, élvezettel. ez valami egészen új, nem olyan, mint régen, ilyen még nem volt talán sose.

érdekes élmény volt és hát nem is fér kétség hozzá, hogy ő kellett ehhez, ő teremtette meg a szféra hangulatát.

hm...........
hm.

:)

szeretek anyunál lenni. mindig olyan nyugalom és béke van nála, finomakat eszünk, jókat beszélgetünk, sétálunk, egyszerűen elszalad az idő és én nem rohanok utána : )

mostanában

,csak a jelenben élek. nem tervezek, nem álmodozom csak élek. élem a napokat reggeltől-lefekvésig.

,nagyon idegesítenek, hogy hülyének néznek vagy megpróbálnak hülyére venni. amire anno csak legyintettem volna, most azt mondom: menj a picsába. ki vagy te, hogy így viselkedj velem, he?

,mindent meggondolok 30x, ami soha nem volt rám jellemző. tudatosan másképpen cselekszem, mint ahogy érzek. az olvastam a minap, hogy ha az eszedre hallgatsz, az a hazugság, ha a szívedre, az az igazság.
nem gondoltam ebbe még bele ennyire nagyon, csak... most pl. megkérném az exet, hogy többet inkább ne keressen, de sokkal brutálabb dolog mosolyogva és kedvesen beszélni vele, majd soha többet nem venni fel, ha hív, nem?

,nem fogom bizonyos eberek társaságát keresni, mert megállapítottam, hogy idegesítőek és önzőek. napokat tudnak magukról beszélni, de meg sem kérdezik, hogy egyébként veled mi van? nem vagyok én dilidoki. ha fizet, majd hallgatom,nem?

,lecserélem a virágaimat és ez jó hatással van rám.

,még  mindig a kos-on vásárolt szagtalan szúnyogirtót használom és imádkozom, hogy még évekig ne fogyjon ki a flakon.

hehe

szeretem mikor úgy hátulról mellbe. de persze kedvesen és úgy megfogalmazva, hogy még én érezzem magam szarul.

na. hát ez nem jött be. mert nem hogy nem érzem magam szarul, de még hangosan is nevettem az egész sztorin.

ééééééééédesem...nagyon kispályás, vagy én vagyok már kurvára edzett?
igen, mert ez nem rólam szólt, hiába is lett szépen becsomagolva a mondanivaló, hanem róla. amikor pedig látta, hogy hát húh, ez most nem jött be, akkor másik módszerhez folyamodott, de hát.....na. nem jött be, mondjuk úgy.

amúgy tök jó, mert sikerült m-nek eladni a régi maszi székemet. foglalja a helyet és amolyan múlt dolog, ezektől jobb mindig megszabadulni. nem vagyok egy gyűjtögető fajta, nincsenek tárgyakhoz nagyon érzelmi kötődéseim.

aztán volt másfajta megtapasztalás is. pl. egyik ismerősömről mindig mondják, hogy olyan......érdekember. aranyos, de csak ha neki fontos. úgy vagyok dolgokkal, hogy mindent meghallgatok, de amíg nincs saját tapasztalatom, nem foglalok állást.
na. most lett tapasztalatom és állást is foglaltam. valóban érdekes természetű ember :DDD

aztán volt tök jó is. pl. egyik kedves szomszédom mondja, hogy nincs 8  hónapja állása. megutazta a múlt héten és meg is értette miért, aztán ma ráraktam egy energiát, hogy oldjuk a blokkot, ami akadályozza, hogy munkát találjon.
mikor hazaértem a nyakamba ugrott, hogy jaj képzeljem, holnap már megy is egy interjúra és nagyon szimpik voltak egymásnak a munkaadóval így telefonba :)

most pedig valószínűleg az év utolsó fűszeres újkrumpliját pirítom le a serpenyőbe, pedig annyira-annyira szeretem.

tök gáz, hogy ezidáig nem jutottam le a balcsira és máshova se. mikor időm van, pénzem nincs, mikor pénzem van, időm nincs.

időutazás

ma abban volt részem. nem élveztem. felsoroltam szinte az összes születésemtől kezdődő fájdalmas dolgokat és jöttek olyan triviális dolgok is, amiket nem is gondoltam annak...de hát mint kiderült, sejt szinten nyoma maradt és nem volt jó.

most sem vagyok még jól. anyu próbált faggatni, kíváncsiskodott, mondtam neki, ne izguljon, volt vele is pár kalandom. kicsit dühöngött, hogy nem beszélek, de hát ilyenkor inkább csak befele fordulás van és némaság. na meg fejfájás.

tudom, jobb lenne sokszor nem tudni és nem érteni, vagy csak a felszínes dolgokkal törődni, mint sokan általában, de én szeretem tudni a dolgok miértjét. még ha fáj is. ilyen mazochista vagyok, na.

mittudomén

vannak dolgok amik csak úgy működnek, ha már végük. azt még nem tudom, ennek mi értelme, de így van.

ma remek volt a bikram jóga, igazából teljesen mind1 is, hogy itthon maradok és sínylődök a 100 fokban, vagy egy generált meleg helységben évődök. mondjuk bénaság volt bereggelizni, időnként hánynom kellett, de mire vége lett az órának, nekem is elmúlt a rosszullétem :DDDDDD
komolyan. időnként olyan vagyok, mint egy kezdő.

ma elég rendesen bejött a nyitott bugyi tűsarkúval és combfix kombó, mindez pirosban. rendesen hálás volt érte az ex. már-már túlságosan is :DDDDDD mondta, hogy neki igazából elég a havi 2 szex, gondoltam magamban, na pityu, pont ezért is vagy az exem.

nagyon brutál ez az időjárás, most már tényleg kezd uncsi lenni.

hm. nem biztos, hogy összejön ez a fagyilda dolog és nem a félelmeim tartanak vissza, hanem a józan eszem. futok még vele pár kört, de a megvalósításra egyre kevesebb reményt látok, így pénz nélkül.

és még füge sem jön hozzám két hétre, pedig annyira boldog lehettem volna : ((

konkrétan

elfáradtam. valahogy nem tudok töltődni, pedig kellene. nagyon rossz, hogy két hete nem tudtam elmenni edzésre, biztosan ezt is érzi a testem, de ma reggel már nem tudtam kivonszolni magam az ágyból.

olyan furát álmodtam lászlóval, a volt főnökömmel, túsz voltam egy betörésnél pl. amit nem tudtam eldönteni, hogy önbetörés-e vagy sem, aztán felpakoltak minket valami vonatra, áááááá..talán nem kellett volna vacsorázni : DDDD

el fogok menni januárba tenerifére. voltam már 2x, de most szerintem egyedül megyek és nem is bánom. van kint ismerősnek hotelje vagy ilyesmi, remélem a régi szeretői státuszomra nézve, kapok valami akciós szobát :DD ha most lefoglalom a repjegyet, még belefuthatok valami igen olcsóba is.
inkább a karácsonyt kellene valahogy megúszni.

le kellene üljek apámmal is beszélni, hogy akkor mondja el, hogyan is képzelni a gyerek-szülő iszonyt. erőltetjük a semmit, nem kíváncsi rám már évek óta, futjuk a kötelező mosolygós köröket a nagy-nagy ünnepeken. minek. ha nem akarja, hogy szeressem, nem akar a közelébe tudni, mit csinálunk igazából. én csak várom a beígért vacsorákat, köszöntést és ezek szépen elmaradnak. nagyon sajnálom, de szégyen ez az egész és nem tolnám már tovább ezt a történetet.

igazából azt nem veszi be a gyomrom, hogy elutasított, aztán meg lemondott rólam.
jó, nem kötelező szeretnie, csak azért, mert a gyereke vagyok. nekem sem kellene ennyire ragaszkodnom hozzá, mert nem akarja. el kellene hagynom és kész.

nehezen lépünk, nehezen tesszük meg azokat a dolgokat, amiket az eszünk diktál, mindig legyőz a szív. pedig nem szabadna. néha muszáj lenne felülkerekednünk önmagunkon, az érzéseinken, akármennyire is nehéz is.

elfáradtam. fáradt vagyok. látják rajtam a vendégek is, nem tudok nekik mit mondani, ez van és ez nem csak a munkáról szól. kicsit a saját életembe fáradtam bele.

most egy új dolgon töröm a fejemet. csinálok egy alapítványt és nem fogom sokáig húzni a kivitelezést. pályázni fogok és megvalósítok, közben jót teszek gyerekekkel.

egyre szűkebb ez a lakás. lépnem kell....lelépnem? ezen is sokat töprengek. tényleg vágjak bele a nagy világba? egyik részem oda húz, a másik meg család, gyerek...stb. nem hiszek benne, hogy meg fogom tudni alapítani a hagyományos család modellt, hiába vágyom rá, mindig azon kapom magam, ez valahogy csak az én agyamban él.

a korosztályom pasik a 25 évesekre vágynak, vagy most válnak, vagy most gondolkoznak azon, hogy válni kellene és persze kezdenek kikacsintgatni a házasságból hogy valóban meggyőzzék magukat, hogy bizony...eljött az idő, mikor el kell hagyni a családot. fúj. na, ezekre nem vágyom. a 25 évesek jók, de unalmasak. a 40 felettiek nekem nem jönnek be. szóval elég kevés az esélyem lássuk be.

sok minden történik bennem mostanában. másképpen látok és érzek. lettek fontos és kevésbé fontos emberek az életemben. lemondtam pár dologról, helyette kaptam újakat.

az élet változik, ha akarjuk ha nem, ha fáj, ha nem. muszáj felvenni a tempót, vagy beleragadunk helyzetekbe amik visszahúznak.

most pl. boldogsággal tölt el, hogy vasárnaptól két hétre nálam lesz füge kutya megőrzésre aki egyébként a szerelmem <3
: )))))))))))))))

ma...

ezt hallottam, sokat is gondolkodtam rajta és végül a mondat által rá is világított egy a mostanában nagy hirtelenséggel az életembe csöppent-amit kicsit sem bánok-személy:

az az utunk, amitől félünk

nya

ma ez nagyon tetszett, mert igaz:

AKI NYAVALYOG DE NEM VÁLTOZTAT, ANNAK MÉG NEM FÁJ ELÉGGÉ

nekem most nem fáj szerencsére, a hátam is jól van köszöni, beültem tegnap az imádott helyemre, ahol ki van rakva pár masszázs fotel...micsoda élvezet! : DDDD

amúgy leginkább dolgos napjaim vannak, természetesen egyéb észrevételekkel együtt, de nincs kedvem leírni őket.
inkább azt, hogy milyen jól éreztem magam szombaton kiskunmajsán, ahol becsatlakozhattam egy napra a nadi tábor záró napjára. 2300 emberrel együtt meditáltam és még sok élményem is volt, a fürdő még mindig csodálatos : )))))
anyuval voltam, természetesen bőven kalandoztunk is, eltévedés, matrica, stb..

bármikor felhívhatsz, én biztosan kavitálni fogok : DDDDD már ezzel is álmodok.

hm. amúgy van bennem egyfajta békesség a világ és a körülöttem élőkkel szemben. megbarátkoztam bizonyos helyzetekkel, gondolatokkal, vagy inkább elfogadtam mindenkit olyannak amilyen. ez az egy nap tábor megerősített bennem sok dolgot, amiről mostanában elmélkedtem, de még mindig nem jutottam el a cselekvés szintjére.
valamiért megrekedtem, de nem értem miért. tényleg nem.  a múltkori hangtál meditációban lejött egy információ erre vonatkozólag, majd megutazom, ott lesz a válasz.

a barátaim csak mosolyognak rajtam :DDDDD olyan édesen elterelik a szót és a témát ha valamit is mondanék ezzel kapcsolatban, ami egyébként az életem. na, nem baj, kíváncsi rá más :DDD
nem hisznek abban amit csinálok, igazából pedig nem is tudják mit csinálok, de elutasítják az a biztos. mások meg órákat utaznak, hogy végre eljussanak hozzám.
milyen vicces kontraszt, nem?
ahogy az életben minden.

az exem megint megkérte a kezemet egy telefonbeszélgetés alkalmával. reggel felhívott és közölte, hogy részeg volt és nem emlékszik miket beszélt, világosítsam már fel.
hát nem tettem, főleg, mert nem is vettem észre, hogy ivott, mondjuk gondolhattam volna...eddig csak részegen akart elvenni feleségül, pedig tudja, hogy borsózik a hátam ettől a tök felesleges procedúrától, amúgy meg egy idióta.

egyik ismerősöm jól megfogalmazta: a házasság arra jó, hogy közösen tudjatok felvenni és fizetni a hitelt :DDDDDDDDDDD amúgy meg az egész ceremónia már koránt sem a párról szól, csak a külsőségről, pénz és rongyrázásról. már akinek van pénze, de akinek nincs, inkább kölcsönt vesz fel vagy kölcsön kér, szóval szerintem agyrém az egész.
ha már így kezdődik, hogy adósságba verjük magunkat, csak hogy úgy csinálhassunk mintha és amik nem vagyunk, akkor mi lesz később? ezek az alapok?
persze tudom a szerelem... :DDDD na, nekem ez pont nem arról szól. a látszat dolgokat meg amúgy is utálom.

ma csendes napom van valamiért. be sem kapcsoltam a tv-t és nem is hiányzott. tanultam, meditáltam és most kértek távsegítséget egy nagyon beteg emberhez.

annyira jó, hogy óránként megszólal a szomszéd riasztója, akik valószínűleg nyaralnak...ezt fogjuk hallgatni napokig??????????

na, ilyenek és még sok minden.

hu

kicsit rohanósak, vagy inkább dolgosak a napjaim, amit egyébként nagyon élvezek..amit nem írok fel, az nem létezik.
lettek dolgok az életembe, amik működni látszanak..

ilyen pl. az exemmel való kapcsolat, pusztán szex céljából. ez így megy, több semmi és nem is baj. ezt viszont remekül csinálja, így nem bánom, ha heti rendszerességgel rám töri az ajtót.

ma napszúrást kaptam és kicsit sem élvezem.

fura

volt ma egy mozdulat, ami nekem nagyon meglepő volt és szokatlan..egy barátságba már nem fér bele, a többit meg nem értem. sem a miértet sem. nem, nem akarok ebbe belelátni semmit, főleg nem többet, mert annak meg semmi értelme, de nem is mondhatnám rutin szerűnek, mert eddig még ilyen soha nem volt. most azt gondolom, hogy ez csak biztosan véletlen volt és remélem nem csak egy hitbe ringatom magam, mert egyelőre nincs erre más magyarázatom.

tehát passz.

tartom magam ahhoz, hogy létezik ffi és nő között legjobb és sima barátság.

hm

az a fura, hogy sokan csak akkor tesznek magukért, mikor már a késői határon mozognak. meghalok vagy sem?

itt van az ember. elhízott (150), stresszes élet, sok pénzt keres, másfél éve jutott hozzá egy gyermekhez örökbefogadás árán, nagyon boldog...is lehetne, de kiderült, hogy rákos. ez mindig két esélyes, szerintem mindig legyőzhető. most próbál erős lenni, meg lefogyott és persze életmódot váltott és mindent megtesz és hirtelen hisz és akar élni.

miért nem akart élni, amíg még egészséges volt? akkor miért nem számított ez? a feleség, a gyerek, a család és barátok?
akkor hiába kérték, hogy most már figyeljen magára, féltik mert szeretik és hiába. semmi nem hatott. csak evett és jól megmagyarázta. csak nem mozgott, mert azt minek, minden jó így. és amúgy is.

és most itt áll az élet küszöbén. tényleg idáig el kell jutni ahhoz, hogy értékeljük magunkat, az életet, a gyerekünket? tényleg ez kell hozzá, hogy már ne keressük a kifogásokat és végre tegyünk?

miért vagyunk ennyire ostobák, mi emberek? miért kell mindig egy tragédia, hogy értékeljünk és ne csak legyintgessünk és megmagyarázzuk mindenkinek mindent?

sajnálom ezt az embert, pedig nem is ismerem. egy barátomék küzdenek és remegnek érte, hogy ne haljon meg, mert a legjobb barátjuk és mi lesz velük nélküle? 30 éves barátság és..... és.

hm. mindig van választásunk, kérdés az, hogy élünk-e vele vagy sem.

ilyenkor ara gondolok, hogy lehet valaki ennyire önző, hogy amíg módja van egészségesen élni és boldog lenni a családjával, miért nem teszi?

mi van most? küzdelem és remény, hogy élhessen még, felnevelje a gyerekét és ott a felesége is...és.

és.

--

egy nagyon érdekes beszélgetésbe csöppentem bele a folyosón. barátságról folyt a vita, hogy mitől barát a barát és mitől nem az.

az egyik fél azt mondta, hogy igen, az őszinteséget is el kell viselni és nem besértődni, ha megmondják a másiknak az igazat, vagy amit gondolnak róla, stb. mert ettől barát a barát.

a másik fél azt regélte, hogy egy barátság addig barátság, amíg azt mondjuk a másiknak amit hallani akar, akkor megnyugszik, hogy szeretve van és vele együtt bólogatnak, tehát mindenki megbízható ezáltal és természetesen ő a jó és igaz barát.

pf.... kényes téma nagyon, mert én állandóan elszenvedem, hogy nem szabad megmondani a másiknak a gondolataimat, főleg ha az nem egyezik az övével, mert az bizony világháború. és igen, mindig az.

ha bólogató kutyaként kell viselkednem, akkor nekem az nem jelent barátságot, mert a másik nekem csak egy tucat akinek nem fontos a véleménye és szerintem neki sem az enyém, max megnyugtató szavakra vár, megerősítésre. 

az igazság néha nem jó, főleg ha az a mi véleményünkkel szemben áll és természetesen rólunk van szó. az ember mindig 2x meggondolja, hogy elmondja -e igazából a véleményét, mert hát ugye nem is bántón, de abból akkor sem jön ki jól. és tényleg.
ha bólogatok, akkor azzal leszarom, de akkor meg mitől barátnőm a másik és én mitől vagyok neki az? ha úgy viselkedek, ahogy neki az megfelel?
ppppfffffffffff.....kurva nehéz, miközben könnyűnek kellene lennie, vagy számomra evidens csak a válasz?

a legújabb amit észrevettem, hogy ha olyat mondok, amire nincs igény, egész egyszerűen úgy csinálnak, mintha el sem hangzott volna : DDDDDDDDDDD hát ez már tényleg a szánalom küszöbe, nem?
...hm, nem akarnak ezzel a témával foglalkozni és hiába várok választ, már más a téma, tehát erre várhatok  : DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

nagyon ütős

remek napom volt, de tényleg. szuperül ment a hot jóga, már egészen tudom feszegetni a határaimat, amitől mindig egyre jobban és jobban fáj mindenem : DDDDDD
aztán elmentem hangtál meditációra-nem volt egyszerű odajutni, mert lezárták a fél várost-ami úgy kiütött, hogy zombi fejjel jöttem el. nagyon jó két dolog is történt közben velem. az egyiket már elengedtem, a másikkal meg még foglalkoznom kell.

megkeresett egy régi exem, félévente megteszi, hogy beköszön és elmondja mennyire szeret. nem. nem valóságos, mert két éve nem is találkoztunk és előtti is csak 2x.
persze-persze, tudom én, milyen a szerelem, de mikor azt írta, hogy szeretném elölről kezdeni a kapcsolatunkat, hangosan felnevettem. konkrétan milyen kapcsolatot? miről beszél?

holnap találkozom vele, de igazából nem tudom minek.

szuper

most ment el tőlem egy nő. kezelésre jött, mert ő annyira beteg. beszélgetek veled, nézegetem és egyszer csak mondom neki: most igazából élni akarsz vagy halni?
inkább halni.
értem. akkor felesleges elkezdeni a kezeléssorozatot, mert a kettő pont kiüti egymást. hát igen, ő tudja.
akkor miért jöttél el hozzám?
mert ő mindenhova elmegy.
...ja. hogy megnyugtasd a lelked, hogy te mindent megteszel a gyógyulásodért, de igazából meg akarsz halni. ennek semmi értelme. testileg mindenhol ott vagy, lelkileg nem. gyógyszereket is szedsz?
óóóóóóóóóó, rengeteget! tavaly is próbáltam már meghalni, de nem sikerült!
(milyen béna már nem? még meghalni sem tud...mondjuk nem mindig könnyű az)
altatókat is?
igen, hát persze, de nem tudok aludni. éjjel kezdek el kényszeresen enni.
aha..mikor bekapcsol a vegetatív idegrendszer és jönnének fel az érzelmek, akkor kajával lenyomod őket. jó taktika.
de nem hat semmi.
szerintem méresd be biorezonancival a gyógyszereket, mert az emberek 99%-a teljesen rosszakat szed, amik nem is hatnak a szervezetére csak nyomják befele a mellékhatásokat, amik kicsinálják őket, de a belüket és szívüket biztosan. na és ha a háromféle maroknyi altató egyszerre nem hat a szervezetedre, nem is fogsz tudni meghalni. sose.

ha esetleg mégis az életet és a lányodat és a leendő unokádat választanád a halál helyett, tudod hol találsz.
ennyi idiótát...

hát jó

úgy alapvetően kb. 2 hónapja nem ringatom magam ilyen álom-szerű gondolatokba, pusztán a tényeknek élek és nem várom, hogy valaki majd jól felszabadítson bizonyos  helyzetekből és majd jön valami jó és így meg úgy meg amúgy, stb.

nem. a száraz tény, hogy ha mi nem változunk, a körülöttünk lévő dolgok sem változnak és ezt puszta tapasztalatból írom. nem, nem repül a sült csirke sem a szánkba, sem sehova.
változz. ez az egyetlen kulcs az életedhez, ez van. szomorú vagy sem, unalmas vagy sem, ez van.
lusta vagy? hát így is maradsz.

nézem és most már csak tényleg nézem-ha van kedvem- a körülöttem élők/lévők életét és azonkívül hogy meghallgatom őket, max megvonom a vállamat: az ő élete, segítséget nem kér, én már nem ajánlom fel csak ritkán, változni nem hajlandó, mégis. mit várnak az életüktől? ki a faszom ők, hogy majd az ő óhajuk által, megkapnak mindent.

fekszik ez a 150 kilós nő előttem és sírdogál: hogy fáj az ő lába és háta. és nem is érti miért. tényleg? de szar lehet neked......
és szar is.
ezzel a tudattal aztán tovább teszem a dolgomat és kész, nem is érdekel, megoldja ha akarja, vagy végig sírdogálja az életét, esetleg hízik még 30 kilót, mert úgy könnyű, az mindent megold ám.


egyszerűen eljutottam arra a szintre, hogy nem érdekelnek emberek és az ő életük. ha látnám, hogy változnak de nem sikerül. vagy tesznek, de úgy nem sikerül, akkor azt mondom, hogy igen: de szar neked.
de ez a feltartom a kezemet és én nem tehetek semmiről c. mondatok ...nem...már nem kergetnek ki a világból, egyszerűen megvonom a vállamat és továbblapozok, inkább foglalkozom magammal, az sokkal kifizetődőbb.


pl. jön ez a holnapi találkozás az exemmel. visszakapja a nálam maradt cuccait (nem, nem gyújtottam fel) majd beszélgetünk (???????) és ennyi. a hátam közepére sem kívánom az egészet, de csak magamért csinálom, hogy megmondjam neki, mit is gondolok az elmúlt 1 évről. nyilván nem fogja érdekelni, mert hát ő szeretett. igen...és még a gyereked anyját is párhuzamosan, de hát ez nem számít.

mikor néha beszélek vele  telefonon, úgy elfog egy düh, hogy milyen jó, hogy nincs itt, mert kb. megütném. aztán eszembe jut, hogy milyen kár, hogy nincs itt, mert olyan jó lenne megütni. és bár én nagyon kedves vagyok ám a telefonba, de ma mégsem sikerült nevetni a buzi beszólásain, amik oly viccesek.
nem, egyébként nem azok. ne személyeskedjen velem, mikor fél alatt nem sikerült megdugnia, mert neki lelki gondjai vannak. aha. ja. az, hogy a 6 évvel ezelőtti nőddel hemperegnél kb, mert elszámolni valód van vele, mert elhagytad és a lelkiismeret furdalásod....aaaaaaaa
kurvára szánalmasak az emberek, komolyan.
csak nézem ahogy futják a köreiket és futják és futják és futják és közben mondogatják: én nem tehetek semmiről, én nem vagyok  hibás, minden jól van így ahogy eddig is volt, én jó vagyok, tehát ez csak igazságtalanság amit művel velem az élet, a szomszéd, az anyám, a kutyám, stb.
ilyenkor csak egy dologra szoktam gondolni: nincs ezzel semmi baj, csak lehetőség szerint engem hagyjanak ki belőle.

...ja és akkor nem mondhatod meg senkinek, hogy figyelj! milyen hülye vagy te már! hát nézel egy kicsit magadba vagy a tükörbe, hogy nyomod ezt a számodra lélekmegnyugtató dumát, hogy továbbra se kelljen semmit kezdeni magaddal és az életeddel, csak ülsz a szarban aztán nézel, mint hal a szatyorban és depressziózol itt, mert az is megold ám mindent...de nem....ááááááááááá... ilyet nem mondhatsz, normális vagy?
hát megsérted az ő kis finom lelkét, akinek annyi de annyi baja és gondja van és akkor tessék, még te is jössz itt a béna dumáddal, hogy majd pont ő fogja megoldani a saját életét és problémáit, nem a repülő sült csirke! hát haggggyááááááááá máááááááááááá, mit képzelsz itt magadról, mennnnyé mmááááá haza köcsög gyerek!

nagyon örülök annak is, hogy bizonyos emberi kapcsolataimnak pontot tettem a végére. ezek sem vittek nagyon előre, inkább csak hátra. aki azzal szórakozik, hogy hetente felvágja az ereit, az csinálja már rendesen, ne bénázzon már annyit, mert mindenki idejét elveszi a faszságaival, hogy vele kell foglalkozni éjjel-nappal, hogy juj, most mi van vele.
engem speciel már nem érdekel mi van vele, mivel semmilyen segítséget nem fogad el senkitől, csak a wc-n ülve gyógyszertől és piától beállva nyiszálja magát egy vajkéssel. szánalmas, komolyan, mert pedikűrös, tehát van szikéje, akkor csinálja már meg magát rendesen, nem?
mit idegeli mindenkinek az életét a sajátjával. most döntse el hogy élni akar vagy halni, aztán cselekedjen aszerint. ha meg ennyire gyenge jellem, hogy inkább bele vagy elmenekül ilyen hülyeségekbe, akkor viselje a következményeit.
ennyi.

unalmasak ezek, komolyan.
nekem per pillanat tök jó életem van, átlépem szépen sorra a határaimat, jönnek a lehetőségek és élvezem minden napomat. igen, ehhez változnom kellett és az általam legjobban megmagyarázott és elutasított dolgokba belemenni, megélni és felvállalni azokat.

ajánlom mindenkinek a siránkozás és az én nem tehetek róla, nem vagyok hibás semmiben c. mondatok helyett.

végre

most, hogy sikerült átlépnem magamon, a félelmeimen és negatív érzéseimen, azt kell mondjam, hogy minden a legjobban alakult, mert hát hogy is másképpen? :)

csak azt nem tudom, hogy ha más ilyen helyzetbe kerül, mint én, akkor rögtön tudom neki azt mondani, ne is gondolkozzon rajta, miért alakultak így a dolgok, mert ez csak azért lehet, mert jobb jön, jobb jár stb. ez miért nem jut eszembe magamra nézve? csak a rossz, hogy ez jel, hogy nem kell csinálni, nem kell belevágni, nem kell ezen gondolkodni...pfffffff
tök szánalmas vagyok, komolyan.

talán nekem ezt kell megtanulni ebben az életben. hogy higgyek magamban, hiszen eddig is mindent meg tudtam valósítani amit szerettem volna és igazából úgy élek, ahogy sokan csak szeretetnének. olyan a munkám, ami egyben a hobby-m, jót teszek másokkal és sokak életét tettem eddig jobbá.

....akkor az már nem is lehet kérdés, hogy az enyémnek is tökéletesnek kell lennie.
és igen, ma elhittem, hogy meg fogom találni-vagy ő engem-a páromat, aki mellett boldog lehetek minden extra nehézség nélkül. csak úgy. mert miért ne?
és nem azért, mert ezt akarom hinni, hanem mert tényleg így lesz, valóságosan!

:))))))))))))))))))))))))))

szerintem

mind1.
egyre többször érzem azt, hogy mind1.

mikor egész nap azon gondolkodom, hogy felhívjam-e apámat névnapja alkalmából, mert igazából miért is kellene, mikor lemondott rólam 3 éve. és persze megteszem, de ennek nem így kellene lennie, nem ilyen érzelmekkel. de mind1.

mikor arra gondolok, hogy mennyire is át lettem cseszve, de hát mind1. ez van. megtörtént, de leginkább az én hibám, hogy hagytam magam megvezetni, mert szerettem. igen, büntetésnek élem meg, pedig nem kellene, de hát mind1.

mikor egyedül hozok meg döntéseket és vállalom mindennek a következményeit. mind1. lesz ami lesz.

mikor ha kapsz is dolgokat, érzéseket, általában nem akkor mikor szükséged lenne rá, nem ott és nem olyan minőségben, nem attól és nem olyan szinten. de mind1. mindennek örülni kell.

és mindeközben szüntelenül tagadok, elutasítok. mind1. most ez van.

küzdök magammal, hogy megéri szeretni. majd. egyszer. valakit. aki értékeli azt amit adok és úgy érzi, ő is tart annyira engem, hogy érdemesnek talál viszontszeretni, mert egymást szeretni jó és a világ legtermészetesebb dolga.
nem csak elvenni, elvenni, elvenni és élvezni a támogatást, biztonságot, a jó létet, szeretetet, szerelmet és semmit sem adni, mert az olyan fárasztó meg időigényes, meg unalmas is, meg egyébként is. mind1.

a legrosszabb ez az üresség ami marad, mikor eldöntöd, hogy nem szeretheted többet azt az embert, akit egyébként miért is szerettél? összefoglalom, hogy mit és miért szerettem benne. nem azt, akit láttam benne, hogy milyen is lehetne ő, hanem a puszta tényeket.
nem tudom. mind1. csak most kong a szívem és nem értem. nem őt, magamat!
ő nem hibázott, magát adta, csak nem vettem észre. egy másik embert láttam, de igazából mind1. egyik énje sem szeretett úgy, szívből, ahogy én szerettem.

tudom, tudom. az elvárások..adok - kapok, emberi játszmák, stb.
amúgy én önzetlen vagyok, csak már öreg és fáradt. megfáradtam a sok fájdalomtól amit cserébe kaptam. persze, persze, mindig felálltam és mentem tovább, csináltam a dolgomat, csak..mind1.

mert néha nem akarok már tovább menni, tovább gondolni semmit, főleg nem cselekedni. se magamért, se másért. csak úgy lebegnék a köztes létben, mert az olyan jó.
mind1.

- - -

arról szólnak a napjaim, hogy próbálom leküzdeni a félelmeimet a fejem fölött sokasodó problémáktól, mert ezek nem visznek előre és ha ezt most nem lépem meg, akkor mindig csak ugyan ott fogok állni: a tervezgetési fázisban, a mi lenne ha c. fejezetnél.

tudom, tudom, aki mer az nyer. de könnyű annak, akinek van önbizalma. sajnos nem nevelték belém, hogy bármit csinálok érhetek valamit is az életben, így kicsit nehezebb új dolgokba belevágni és mindent optimistán megélni, még az esetleges kudarcokat is.

ma

nem sokat beszéltem anyámmal, de az is tömör volt:
-ma egész nap ment a hasam, le sem szálltam a wc-ről, de végül meghánytattam magam és most jobban vagyok.
-aha
-és te mit csinálsz?
-..ebédeltem....

ma egy nagyon nehéz és hosszú utaztatásom volt, már annyira nem haladtunk, hogy úgy volt, hogy feladom, de hát mondom nem lehet. ha már itt vagyunk, idáig eljutottunk, csináljuk végig..aztán sikerült. végül nagy élmény volt, főleg mikor vége lett. ügyes volt a lány, csak ugye az első utazás mindig necces, nem vártam tőle sokat. a lényeges blokkokba sikerült belemenni és feloldani azokat, de annyira mélyre nem mentünk, mint azt kellett volna. na mind1, majd legközelebb.

a fáradságomat egy laza aldizással ütöttem el :)

szerencsére

a tegnap általam eltávolított macska visszatért. húh.....azért örültem neki!

..és annak is, hogy reggel végül rávettem magam, hogy elmenjek ismétlő tanfolyamra. rá is jöttem rögvest, mitől állt be 1 hete a hátam. hm.
szeretek ilyenkor barátokkal, csoporttársakkal találkozni, beszélgetni.
ma még stexeztem is és egy órát beszélgettem parfümökről a virágossal..ezt mondjuk soha nem gondoltam volna.

anyuval a cukiban futottunk össze és jót beszélgettünk, aztán külön autóval mentünk haza hozzá. már majd nem beszálltam a kocsiba, mikor is a szemem láttára esett össze egy bácsi, teljesen összeverte magát, nem tudtam megmozdítani sem, kértem segítséget, annyira rossz volt nézni és abban a pillanatban ahogy láttam, hogy esik, csak arra gondoltam, hogy jaj, csak ne a fejére :(((( de ugye az emberi ösztön, hogy mindig minden körülmények között védje a fejet, maga alá tette a karját. hívtam segítséget, de nem volt elég, aztán hívtunk még és a cukis fiúk átvitték a túloldali árnyékba :((( kerestem a fejére egy törcsit amit bevizeztünk, ő csak azt mondogatta, hogy elfogyott a kenyere és a pékhez ment, de nagyon meszes mindkét lába, 79 éves...és ilyenkor nem értem, hogy lehet, hogy ennyi idősen nincs senkije, aki hozna neki egy kiló kenyeret. :(((( olyan nagyon rossz volt látni a tehetetlenségét és valahogy nagy volt a kontraszt, mikor megálltak nézelődni egy pár hónapos csecsemővel. arra gondoltam, honnan jövünk és hova tartunk.

kihívtuk az ügyeletet, aki közölte, hogy mivel köztéren történt a baleset, így ő nem jöhet ki (?????????????????!!!!!!!) hívjuk ki a mentőt. ppppppffffffffffffffffffff. köszi. szolgáljuk az embereket...... és ha mondjuk szívinfarktusa lett volna? akkor is várjuk meg a mentőt? a bosszantó, hogy 100 méterre van az ügyelet és NEM, de tényleg NEM jöttek ki!

erre barnára álcázott szőke nő: tudja valaki a mentők számát? -ezen a ponton többen felhördültünk- húh, hát veled is csak többen vagyunk, köszi, kár, hogy csak a helyet foglalod kb. először azt hittem ez valami vicc, de nem. teljesen komoly kérdés volt és annyira lefagytam ettől, hogy tök idióta fejjel néztem körbe, aztán vissza a csajra, hogy ezt most tényleg? és tényleg.
közben megérkezett a szomszéd gizi néni is, aki elkezdett rikácsolni jános bácsinak a kenyér miatt és ennél a pontnál feladtam. a többiek mondták, hogy megvárják vele a mentőt, így leléptem.

anyunál még sokat beszélgettünk a medencébe aztán eleredt az eső..közben befutott k. is kerti sütögetni, akkor már konkrétan nagyon szakadt :)
negyed óra múlva elállt, minden frankó volt, csak nem találtuk a nyársakat...de aztán mégis. sütögettünk, mikor megint nagyon dörgött, anyám kiadta az ukászt, hogy csináljak valamit, hogy elmenjen az eső. tejesítettem a küldetést, kikerült minket a vihar. erre jött egy szél, mire anyám bepánikolt és egy vödör vízzel meg egy mozdulattal megölte a bulit, mi meg csak álltunk és nem értettünk semmit :)

hát, a  pánik az pánik, ilyenkor elborul az elme és nem állítja meg semmi, így aztán bepakoltunk és hazajöttem :DDDDDDDDD
anyám már látta lelki szemeivel, hogy ég a ház....pedig mondjuk kb. 15 sec. múlva elállt a szél, tehát kár volt eloltani a tüzet, de hát a pánik az pánik.

most is folyamatosan villámlik, nagyon szép, egészen addig amíg belénk nem csap egyszer :DDDD de addig szép, onnantól kezdve már egy kicsit nem annyira :DDDDD

a bezabált két zsíros kenyértől és a tömérdek mennyiségben elfogyasztott lila hagymával a hasamba nem különösebben gondolom, hogy szuper éjszakám lesz :DDDD de ennyi áldozatot megér...

esti lazulósnak:

https://www.youtube.com/watch?v=Rxa6qv5muD4


mindenféle napjaim vannak. jövök-megyek, egyre kevesebbet gondolkozom és egyre kevésbé fáj.
nagyon élveztem, hogy a mai bikram jóga jól ment és élveztem is, kivételesen nem a túlélésre játszottam.

az mondjuk kicsit elszomorított, hogy hazaérkezvén egy pici cicát találtam a szomszéd küszöbén és mivel tudtam, hogy nem az övéké, gondoltam, csak felkolbászolt a kertből, így levittem. kicsit később kiderült, az elsőről lógott meg.....tök ciki. de lehetett volna annyi eszük,hogy kiírják a közös anyázós táblára, hogy.

ez tényleg nagyon igaz, hogy az idő mindent megold..
utálom ezeket a fülledt éjszakákat, viszont az egyre keskenyedő derekamat egyre jobban imádom : )

holnap este sütögetés lesz és egész nap medencés parti, hát már nagyon várom : )

érdekességek a nagy viliágból

ma is virág terápiáztam. egy nagyon érdekes történet kerekedett ki az illető problémájából. ezt most csak azért írom le, mert általánosságnak vélem:

azzal jött, hogy nincs párkapcsolata, ha mégis, az meg botrány. itt felsoroltattam vele milyen hiányai vannak, mit érez problémának, mennyire szereti magát, mit lát magában szépnek és mit nem.

felmértük a helyzetet, kihúzta a virágkártyákat amiket elkezdtünk elemezgetni, szétcincálni a mondanivalójukat.

igazából nem is húzom a történetet, a lényeg, hogy mivel ő nem szereti magát, ezt azzal kompenzálja, hogy ő sokat ad, de mindig azt érzi, kevesebbet kap vissza, ami egy állandó hiányt szül benne.

miért? mert azzal, hogy magunkat szeretjük, már 70-80 %-ban teljesítettük az igényeinket magunk felé, a maradék 20-30%-ot pedig könnyen fedezi a környezetünk, hiszen senki sem azért él, hogy a másikat boldoggá tegye, magát pedig nem.
aki így tesz hibázik, mert másra testálja a saját feladatát, ráadásul ez elvezethet egy erőszakos viselkedéshez is, hiszen az illető már-már kiköveteli magának, hogy szeressék. persze ennek vannak formái, pl. alázatos leszek bármit megteszek, csak megkapjam a szeretet mennyiségemet. sajnos ez a fajta viselkedés minta jeleskedik többségében, sok ilyet látok.

a következő kérdés egyértelműen az volt, hogy ok, de hogyan tudom megszeretni magam? ha eddig sem tettem, mit tegyek ezért?
nem is gondolnánk, ez milyen egyszerű feladat: pl. hetente ajándékozzuk meg magunkat apróságokkal amiknek örülünk. itt fontos megemlíteni, hogy nem olyan dolgokra gondolok nők esetében, hogy elmegyek fodrászhoz, körmöshöz, stb., hanem olyanokra, melyek nem más által jönnek létre, hanem magunk által:
-veszek magamnak egy ruhát, mert szép vagyok.
-veszek magamnak egy rúzst, mert ezen a héten sok jó dolgot csináltam.
-beülök magammal egy kávézóba és elolvasok egy újságot, mert megérdemlem a pihenést.
-már régóta kinéztem azt a sálat, de sajnálom magamtól (miért nem veszi meg nekem senki?!!!!), megérdemlem, mert jó nő vagyok és ebben még jobb leszek! nem várok másra, megveszem magam!
-tornázok napi 10 percet, hogy jobban érezzem magam és még fogyhatok is!
pl.ilyenek.
a szeretet velünk született dolog, de a szüleink befordult élete, vagy már az általuk követett szülői minták és a társadalmi elvárások egyszerűen kiölik belőlünk.

de ez tanulható, teljes tudatossággal! figyeljünk magunkra, kezdjük el becsülni magunkat, keressük meg a jó oldalunkat, de a rosszat is! mérlegeljük mire vágyunk, tűzzünk ki célokat amiket meg is valósítunk magunk által. nagyon fontos, hogy magunk által! ez lehet bármi ami örömet okoz nekünk, vagy a fent említett dolgok valamelyike. a lényeg, hogy szeressük, becsüljük meg magunkat.

miért fontos ez?
mert ha mi nem tudjuk hozni a 70-80%-ot magunknak, akkor mindig hiányozni fog egy elégedettség érzés belőlünk és most komolyan..melyik ember tudja hozni azt a 100%-ot, amire szükségünk lenne? ember legyen a talpán...
erre mondják, a csillagot is lehozza neki az égből, mégsem elég neki.

stimm?

szóval. ne zsigereljük ki a környezetünket a saját nemszeretemségünkkel, inkább generáljuk magunknak és így tudunk normális viszonyt fenntartani a körülöttünk élőkkel és nem terhelünk senkit sem az elégedetlenségünkkel sem a folyamatos belső harcainkkal.

hú

pörgősek a napok. ma megnéztem a fogyasztó gépet, nagyon tetszik, jövő héten meg is veszem és indul hozzá a kupon akció is. már mindenki be van zsongva : )

hm..a hátam még mindig nem százas, de jót tett, hogy voltam tegnap a terapeutámnál.
(az teljesen normális, ha a terápiás ember is jár terápiázni : DDDDD)

egy másik szemszögből néztük meg a történteket és nagyon jót tett. túl leszek rajta nem sokára. persze, egy örök szomorúság lesz mikor rágondolok, hogy szerettem és mégsem jött össze, ez van. volt már ilyen, lehet lesz is még..

a fejem állandóan fáj a légkonditól és reggel 5kor kelek minden nap. a forgolódás helyett majd meditálni fogok.

pl.ilyenek

mikor az 50 fokra fűtött teremben jógázunk és azt mondja az oktató:
-jól van zsanett, legyél magadhoz őszinte és érints a homlokodat a térdedhez!
-........................őőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőő hát................
-semmi gond ha nem megy, hajlítsd be a térdedet és úgy csináld, de fontos hogy összeérjen a kettő!
-hhhhááááááááátttttttttttt........őőőőőőőőőőőőőőő....ppppffffffffffffff


na most. a probléma több sebből vérzik. az egyik az, vannak korlátaim hajlékonyságban. a  másik, amit nem értem hogy nem vett észre, hogy amíg az ő mellkasán szőr van (nem kevés) addig az enyémen két nagy csöcs.
szóval őszinte vagyok én magamhoz, csak hát....

3-kor még néztem a falat. úgy tűnik, ez már egy szokás lesz amit kicsit sem élvezek kb.
a hátam továbbra is beszarásul fáj. király. lehet, beszélnem kellene a-sal és mindent kitálalni neki az elmúlt egy évről.. hátha attól elmúlna.

anyám dunsztos üvegbe csomagolta tegnap a meggy levest, amire az van írva: mosó szóda
: DDDDDDDDDDDDDDD

megint igen

remek napom volt megint! szerencsés ember vagyok, na.
délelőtt obiztam anyuval, kiválasztottuk, milyen kapuja lesz, aztán barátokkal kopasziztunk egyet: hőséggel, jó társasággal, hangulattal, beszélgetéssel, nevetéssel és kávéval, fagyival : ))

utána lerongyoltam anyuhoz, aki finom meggylevessel várt, aztán felállítottuk a medencét, jó meló volt : ))

hazafelé aldiztam és a szokásos felesleges dolgokat vettem meg a kettő darab  fontos mellé : DDDDD

itthon megint kerteztünk a szomszédokkal.. a mellettem lakók elutaznak és ismét áthozták vigyázásra a virágaikat...így aztán kezelhetetlen lett a helyzet a légkondi tetején : DDDD

igen

annyira csuda jó napom volt, mint már régen nem.
mert egy év után reggel végre elmentem bikram jógára amin fél időben nem tudtam eldönteni, hogy el fogok ájulni, vagy lehányni az előttem lévőt : DDDDD
de végig csináltam és nagyon jól tettem. aztán a városon végigcipeltem a 25 kilós sporttáskát és befeküdtem hangtál meditációra. jól megmozgatott lelkileg, csak nagyon fáztam.

ez egész napban az volt a legjobb, hogy rólam szólt és általam. tettem magamért nem keveset, ami javamat szolgálta és bár még mindig sokat gondolok a-ra, de már nem kapok feltétlenül düh rohamot, max elfacsarodik a szívem és szomorú leszek. próbálok rá minél kevesebbet gondolni, de hát.......majd múlik. azt nem mondhatom, hogy napról-napra, inkább hétről-hétre.

alakulok. mármint formailag. élvezem az új energiákat amik körbe vesznek. minél többet adok magamnak, annál többet kapok az élettől. pl. itthon egy jó beszélgetés a szomszédokkal és ajándék kínai büdös gyógytapaszt a hátamra.

szóval minden változik és most kivételesen úgy érzem, jóra. belevágok egy új vállalkozásba amitől csupa jót remélem. ez amúgy egy öngyógyítás, mert mostanában semmi újat nem engedtem be az életembe, tehát ehhez bátorságot kellett vennem, amit kicsit sem bánok.

kezdek felszabadulni. ebből mi lesz.....te jó ég! :DDDDDDDD

pf

reggel annyira szomorúan keltem, hogy kénytelen voltam elővenni a bach virágterápia cseppeket. érdekes de kicsit sem meglepő kártyákat húztam.
csak ez az elkeseredett düh ne lenne magam felé, hogy nem vettem észre ezt az egészet, hogy igen, már a 3. hónapban ott kellett volna hagyni és várni még erre 8 hónapot.
nézem a jó oldalát: ja, hát az nincs.
hogy a faszba nézhettem ezt be ennyire? azt mondtam ma anyunak, hogy igazából honnan fogom tudni, ha legközelebb is ezt a kört fogom tudni? mert amikor az ember szerelmes és hisz meg bízik meg faszom, akkor hol marad a racionalitás? ha meg tudatos, akkor hol maradnak az érzelmek? ez kettő valahogy kiüti egymást nálam.
fáradt vagyok és kimerült. csalódott és dühös.

ébredéskor annyira beállt a hátam, csúcs volt. még most sem százas, kicsit jobb lett köpölyözés után. .de amíg nem rakom össze a lelkemet ez lesz.

sajnálom a szomszédaimat. a kislányuk szeme nagyon bedagadt, kihívták a mentőket. az apuka két órát ácsorgott az utcán, mondván mindjárt itt vannak...úgy hallottam feladta.
pppffffffffffffffffff...király, nem?
a jó ég mentsen meg attól, hogy egyszer megmar egy kígyó és ki kelljen hívni a mentőket.

jó lesz ha holnap elmegyek bikram jógára, kicsit kiizzadom a sok szart magamból és hátha jó lesz a hátamnak is. ha nem, akkor rácsesztem : DDDD

nagyon várom már a holnapi hangtál meditációt.

tudom, hogy ez így most teljesen normális, de ez a folyamatos szomorúság ami a szívemen ül, nagyon unalmas. ez egy olyan alap állapot amit úgy érzek, soha nem fog szűnni, de persze ez nem így van. máskor sem volt így.
mintha felettem lenne egy fekete felhő, aminek fülledt atmoszférája kísér és lenyom egész álló nap: a wc-n, a közértben, autóban, a szobában, mikor locsolom a paradicsom palántákat és úgy általában mindig mindenhol. nem mosolygok, csak úgy vagyok, az tölt fel egyedül, amikor dolgozom, amúgy olyan kellemesen vagyok befeszülve és már izomban is.....

talán annyi változott a magamon/magamban dolgozott évek alatt, hogy most hamarabb felismertem a problémát és a lecsendesedési idő nem fog megint 4 évig tartani...remélhetőleg csak max 4 hétig!

ma azt mondtam az egyik barátnőmnek hogy nekem nem pasira van szükségem, hanem társra. fura volt, ez így még soha nem mondtam ki.
meguntam az életemben való átjáróházat, azt hogy mindenki kiszolgálja magát és ezzel együtt engem is, majd intelligenciájának megfelelően továbbáll.
de kurvára unalmas már ez, komolyan.
pppppfffffffffffffffffffffffff

na mind1. majd lesz másképpen, de most még fáj. nagyon. azt gondolná az ember, ahogy múlik az idő, majd úgy nyugszik meg ő is, de én egyelőre a napok múlásával egyre dühösebb vagyok, leginkább magamra.

szomszédok és egyéb állatfajták

gondoltam, ha már lelki fájdalmamban beállt a derekam, azért sétálok pár kört, olyan szép az este. egyszer csak, csendes sírdogálásom közepette mellém keveredett egyik szomszédom és azt mondja nekem: sétálgatunk, sétálgatunk?
-hm..futásnak készült, de beállt a hátam, így maradt a séta.
-hát....nem azért mondom- és beleszív egy jó mélyet a cigijébe- de ilyen túlsúllyal nem is csodálom, hogy megfájdul! főleg betonon való futástól.

aha. köszi. tök jó hogy találkoztunk és feldobtad az amúgy is csodás napomat! esetleg beszélgetnél még velem pár órát, érzem, hogy olyan nagyon jót tennél nekem vele...

pffffffffffffffffffffffff

na, hát ma

állok az obi közepén...keresem a függöny megállító izét, hogy ne csússzon le mindig a karnisról..segít egy eladó csaj, nézem, 6 db 700 forint. nekem pont 1 darabra lenne szükségem. nekünk csak ilyen kiszerelésben van ilyen izé.. nézek egy másik ilyen izét, de mint kiderült az másfajta karnisra való. utálom ezeket a helyzeteket. miért nem lehet venni 1 darabot? ok, értem én hogy globalizáció meg minden, de akkor is.

aztán beültem a mekibe ittam valami karibi koktél csodát, bekucorogtam a sarokba és sírtam. remek program volt, kicsit sem voltam nevetséges, ááááááááááááááá..
mikor felálltam megfájdult a hátam-nem is csodálkoztam-aztán mire az utolsó vendégem megérkezett, már nem tudtam megmozdulni. és most sem.... azt hiszem rám férne egy kis bach virágterápia. a reggeli vendégem után gondoltam húzok is pár lapot jelenlegi szívfájdalmamra, de aztán elmaradt.

felhívott egy barátnőm, aki elmesélte, hogy randira megy és milyen ciki, mert a mostani pasija valami székházba dolgozik és az a faszi akivel most randizik az a barátjánál fog megaludni aki ugyan abban a székházban dolgozik, mint.............
húúúúúúúúúhhhhhhhhhh, mire ezt a sztorit összeraktam, nem 1 perc volt :DDDDDDD
azt mondja a csajci: kapott valami szurit, mert nagyon előjött az allergiája, na mondom, majd jól megmasszírozom a tüdő meridiánodat. erre ő: nem nyomogathatod arrébb a szilikon melleimet!
őőőőőőőőőő....a tüdő meridián a karon helyezkedik el.......
:DDDDDDDDDDDDDDDDDDD

sikerült felvennem egy viszonylag normális ajánlatot adó kupon céggel, ahol az ügyintéző fiúcska kicsit infantilis és csak minden 3. szavát értem, így udvariasan megkértem, hogy küldjön át egy szerződés tervezetet : )))))))))))))))

persze

másnapra megbántam a csúnya sms-t, de ez nem menti fel őt semmi alól. ahogy jobban belegondolok a történetbe csak csalódottabb leszek. nagyon becsapva érzem magam és ahogy visszagondolok az elmúlt pár hónapban elég jól összeáll a rubik kocka.

na és persze ő nem ért ebből az egészből semmit, hiszen ő csak úgy viselkedett, mint eddig, csak annyi változott, hogy megkértem ne keressen most pár hónapig, majd kapott egy otromba üzenetet.
ok, elbénáztam, de ez már visszacsinálhatatlan, ahogy az is, ahogy ő viselkedett velem fél éve...és mindig kapott felmentést és mindig örömmel el is fogadta. na. most már többet nem kap. ennyi.

amúgy a megkönnyebbülés nem jár együtt békés lélekkel is. mert felszabadultam egy majd egy éves tehertől, de amikor rá gondolok haragszom és persze egy nap többször is szembe jut.. hogy nem adta meg az esélyt egy boldog békés életre, egy másfajta életre amit és ahogy eddig élt nem akart szeretetet adni, csak élvezte a velem töltött időt és az energiát amit kapott. felelősséget semmiért sem vállalt, nyilván.

két nő között lavírozott: ha nem jön be a favoritnak titulált asszony, akkor akár jó leszek én is. be is biztosította magát olyanokkal, hogy felhívott részegen és megkérte a kezemet.
hát.....nem mondhatnám, hogy erről álmodtam kislánykoromba, de így aztán végképp elment a kedvem, bár soha nem voltam házasság párti, de most meg aztán...ppffff

na mind1. ami történt megtörtént. ez van, tanultam belőle.

amúgy meg nagyon jó napjaim vannak, ami külön jót tesz a lelkemnek, amire most főleg szükségem van. kellemes és szórakoztató találkozások, beszélgetések.
pl. elkezdtem flabelosozni is a futás mellett és vettem egy 20 alkalmas bikram jóga bérletet, már alig várom, hogy elkezdhessem.
úgy érzem alakulok kívül-belül, amire különösen nagy szükségem van. a többi meg majd múlik.....lassan de múlik, de úgy érzem, soha nem fogom őt elfelejteni, annyira szerettem.

pff

szerintem elkövettem a legnagyobb szakítási hibát: nem emelt fővel, bekussolva tűröm a helyzetet, hanem hajnal 3-kor olyan igazi női sms-t írtam, igazi dühből, csalódásból, fájdalomból, jaj hát csak úgy fröcsögtem és vádaskodtam, olyan jó volt.....
teljes megkönnyebbülés...

: DDDDDDDDDDDDD

óhhhh

ezt hallgasd meg : )))))))

http://www.youtube.com/watch?v=j6oRKxwgguU

hm

azt gondoltam magamról, hogy buddhai nyugalom megtestesítője vagyok- kivéve, ha vezetek, az utakon nem bírom elviselni a 20-szal közlekedőket, akik csak azért mennem előttem, hogy feltartsanak- de amúgy igen. : DDD
szóval mikor a bankban ököllel vertem az asztalt, akkor eszembe jutott, hogy van még mit tanulnom a türelemről kb.
még akkor is ha a bank hibázott : DDDDD
 
az ügyintéző első mondata: hogy sajnos ez történt, majd a következő hónapban....
neeeeeeeeeem neeeeeeeeeeemmm!! én addig el nem megyek innen, amíg vissza nem utalják a pénzemet, ha kell reggelig ülök itt, de ez nem a következő hónapban lesz elintézve, mert nincs kedve senkinek sem dolgozni, a most is késő, tehát tessék szépen elkezdeni intézkedni...!!!!!

a változatosság kedvéért mindjárt szakad az eső. de jó. már olyan régen nem esett, nekem már személy szerint hiányzott is. pfffffffffffff

a

legnehezebb legyőzni magunkat.

megléptem egy dolgot: megkértem az utolsó exemet, hogy többet ne hívjon és ne keressen. ez egy jó döntés amúgy, pontosan tudom, de még nagyon fáj.

önző módon kivételesen a saját érdekeimet tettem előtérbe, főleg a lelkemet.
nem asszisztálhatok egy olyan ember életéhez, aki a múltját próbálja visszaszerezni és a régi eszközöket veszi ehhez segítségül, mint pl. az italt.
ezt még nézni is rossz, hogy a szemem előtt teszi magát tönkre, mert valahol ő is sejti, hogy ez egy baromi nagy idiótaság amit akar, de le kell játszania.

hm, hát kívántam hozzá neki minden szépen és jót, de én ebből még kívülállóként sem kérek, köszönöm.

...és tudod mit mondott? rendben, köszöni szépen, ő is kíván nekem minden jót!
ennyi. 10 hónap után, ami gyakorlatilag róla szólt, ezt írta.

látod? csak utólag derült ki, hogy mennyit is értem neki. pont ennyit: semmit.
örül neki, hogy elszórakoztattam őt, de amúgy ő másra vágyik és csá.

szóval, jól gondold meg, hogy az az ember akivel most együtt vagy, mennyit ér neked és mennyit is érsz neki.

ömlesztve

jaj, hát nem voltam gép közelben, mert állandó jövés-menésben voltam, sokszor már azt sem tudtam hogy éppen melyiket csinálom : DDDD

szóval pénteken a ponyvában a csajokkal kávéztunk, ettünk dumáltunk, magyaráztunk és meséltünk, aztán ránkhidegült és beültünk a kanapéra, ott folytattunk az evést ivást dumálást és magyarázást : )))))))) annyira jó volt.........főleg, hogy utána kisétáltunk a gellért térre, jól megnéztük az akkor még nem annyira magas dunát, fényképezkedtünk és átsétáltunk a hídon : )))))))))))) a kálvinon leültünk az új padokra és ettünk egy fagyit. sajnáltam, hogy nem tudtuk rendesen kivesézni a témát amibe belefogtunk, de az utolsó metrót el akartuk érni : )))))))))))
augusztusban folytatjuk és alig várom! :)))))))))
<3

aztán szombaton nem úsztam meg anyunál a bizonyos nádvágást.....hát annyira jó volt, el sem hiszitek! másfél óra alatt levágtuk szálanként az 1/3-át, aztán bejelentkezett a favágó ember, akire 3 napja vártunk, hogy akkor ő megérkezne. remek.
annyira részeg volt, hogy megkérdőjeleztem a kezében lévő motoros fűrész használatát, de mondta anyu, hogy nála ez így teljesen rendben van....
10 perc alatt levágta a maradék 2/3 részt, á nem voltam mérges kicsit sem! : DDDD
aztán áthordtuk a túloldalra ezt a nem kevés mennyiséget és kb. végem is volt.
a vasárnap reggeli izomlázról most nem szeretnék beszélni : DDD
még m. barátnőm felugrott teázni, jó volt lelazulni.

tegnap este pedig gy. barátommal bementünk a deákra megnézni a vizet, aztán felültünk a sziget szem óriáskerékre és beültünk enni az iguánába.
minden tök jó volt, csak arra gondoltam nagyjából 10 percenként, hogy ezeket a dolgokat most mással csinálnám kb.

az estém azzal telt, hogy elhajtottam egy exemet és az előjövő migrénemmel szórakoztattam magam : (((

pfff

vannak dolgok, amiket az ember úgy nem kíván magának kb. soha.

ilyen volt a tegnapi telefon anyámtól miszerint: nem jött a favágó péter kivágni a nádat, pedig most lehetne, mert leengedték a vizet.....mert kettőkor már olyan részeg volt, de hát nem várhatok rá napokig, mert szerintem két napon belül felengedik a vizet és most csak elég gumicsizmát venni és............
igen..........?
na, szóval arra gondoltam, hogy lejöhetnél holnap (ma) és akkor ketten kivágjuk.

aha. király. már éppen kérni akartam, hogy gumicsizmát húzhassak amivel begyalogolhassak a térdig érő agyagos földbe és metszőollóval kivághassak mondjuk 3 hold nádat : DDDDDDDDDDDDDD szálanként.

alig várom már, na.

tegnap ráadásul tök sokat dolgoztam este 9kor végeztem egy laza 3 órás virágterápiával,  utána tényleg jól esett egy kis futás. azt nem értem, miért a vállamban és lapockámban van tőle izomlázam, miért nem pl. a seggembe és combomba, hogy legalább érezném van értelme a napi kínzásnak.
na mind1.

és még

tegnap is tök jó napom volt! a legkedvesebb barátaimmal elmentünk moziba és kaptam még tök jó és szép ajeszokat :)


a nagy Gatsby.......hát......nekem nem jött be, a zenéje tuti volt, meg leonardo is jót alakított, valóban jól áll neki a kor : DDDD
a vip részlegben néztünk meg, így természetesen halálra ettük magunkat már a film előtt és persze alatt is.

na

az van, hogy tökre izgulok! (egyszerűen undorító ez a paradontax reklám)

láttam egy hirdetést, hogy azt mondja: masszőr oktatót keresnek. ez egy közép iskola.
juhéj. hát ez pont nekem való, már régóta mondja mindenki, hogy tanítanom kellene, hát itt egy lehetőség, meglovagolom.

ok.
gondoltam, írok nekik egy előzetes levelet, hogy a felsőfokú végzettséget miként kell érteni, mert ha pl. elvégzek egy általános főiskolát és egy hétvégi masszázs tanfolyamot, az ugye nem ugyan az, hogy nekem van term. gyógyász végzettségem, szakirányom pedig a reflexológia és egyéb 400 db. okj-s finomság.

hm, gondoltam még egyet és felhívtam az illetékes kontaktot, hogy ő amúgy mit gondol a kiírásra, van -e értelme jelentkeznem vagy felejtős?
csodával határos módon el is értem és mondta, hogy továbbította a levelemet az igazgatóságra, mert ő nem tudott erre válaszolni és igazából eddig senki nem tudott rá válaszolni : DDDD
na mondom, ez aztán a jó belépő!

szóval. pár nap múlva válaszolnak, addig csuriban vagyok..természetesen agyban már kidolgoztam a tematikát. : DDDDD

hát ez meg?

nézegetek állásokat, hátha találok valami hozzám közel állót.
szemet szúrt egy hely, tetszett a honlapjuk és az, amivel úgy általában foglalkoznak, nem tűnt rossznak, láttam benne fantáziát, egészen addig, amíg el nem olvastam a felhívást:

"Most induló alakformáló szalonba keresünk, rugalmas munkaidő beosztással
munkatársat. A jó kommunikációs és kapcsolat teremtő készség, vendég centrikus
hozzáállás fontosabb mint a "cicababa" külső. Hasonló területen szerzett
tapasztalat nem feltétel.
Fényképes önéletrajzokat fizetési igény megjelölésével várjuk"

nagyon okos. mégis? ő nem írja le a pontos munkakört, sem azt, hogy egy héten hány órában foglalkoztatnának, de legyél rugalmas. hétvégente is pl.? heti 2x4 órában vagy 5x8 órában? ki tudja...de te,  jelölj meg ennek a kicsit hiányos információk tükrében fizetési igényt, mert az elengedhetetlen. 


pfffffffffffffffffffffffff

most

nézz magadba és mondd meg őszintén, hogy mik voltak az elvesztegetett idők eddigi életedben?

elvesztegetett időnek azt nevezzük, amely dolgokra időt szántunk úgy, hogy annak nem lett jövője. mittudomén: munka, kapcsolatok, stb.

szerintem mindenkinek vannak ilyenjei, nem? én kapásból fel tudok sorolni kb. 5-öt

persze persze, amikor benne vagyunk, nem tűnik annak, csak csináljuk a dolgunkat, ugye senki nem a jelenben él, inkább siránkozik a múlt miatt- mi lett volna, ha- és mindent feltesz a boldog jövő érdekében, tehát a jelennel nem foglalkozunk. az max arra jó, hogy álmodozhatunk a dolog csinálása közben, hogy milyen jó lesz majd nekünk..
ja. majd biztosan jó lesz, de azt igazából senki nem tudja mi lesz, az a biztos, ami most van. ma, de erről nem szeretünk tudomást venni, mert a jelen általában szar.

nagyon nehezen viseljük, ha a jelenben valaki beleköp a levesünkbe és ezzel megváltoztatja a nagyszerűen eltervezett jövőnket, pedig mindent arra tettünk fel és tessék. most mi lesz így? lehet átszervezni az egészet, pedig mennyi időt és munkát fektettünk már bele a dologba!

na mind1. sorolj fel dolgokat, amik nem valósultak meg az életedben, pedig arra tetted fel a jövődet. nagyon érdekes felismeréseid lesznek és persze, mint minden ilyen dolog, remek tükör is egyben : )

amúgy most hol tartasz a jövőd csinálásában? 

nagyon

szupcsi napom volt, kaptam csomó tök jó névnapi ajit : )

szép zöld plüssös ágytakaró
futó cipellő
izzasztó nadrág
piros nadrág
farmer szoknya

tegnap miközben g. barátommal ismét egy jót stexeztünk, a dumaparti közepén belém hasított egy ötlet, amit pénteken alaposan utánajárok és aztán hajrá. tökre izgulok : )

utálom már ezt, hogy állandóan esik és nem tudom hordani a tanga papucsaimat.

aztán olyanok is eszembe jutottak, hogy hogyan lehet az, van egy ember akivel szeretitek egymást, aztán egyik napról a másikra már nem. pl. nekem nincs nap, hogy ne jusson ő eszembe, de nem hívom fel, mert minek. ezzel biztosan ő is így van, de ami igazán fáj, hogy eltűnnek a szürke mindennapokból a közös dolgok és szokások. nekem az is külön fáj, hogy imádott gyerekét vele együtt veszítettem el, szerintem ezt ő fel sem fogja. 
hm. olyan fura az egész.
pedig......na mind1. ez van.
most dacból azt mondanám, hogy ő soha sem szeretett, de persze ez nem fedi a valóságot. igazából ez már nem nagyon javít a helyzeten, mert ami biztos, hogy nem kellek neki, mert inkább az gyereke anyjához húz a szíve, de nem tudja mit akar. a gyereket igen, a nőt hozzá nem annyira, de nem tudja.
szóval annyira nagy a káosz, hogy én ebből inkább kiléptem és nem bánom kicsit sem.
azt igen, hogy nem tudtam megvalósítani azt, amire egyébként teljesen alkalmas, mert egy jó ember, de nem tudja legyőzni a félelmeit és felvállalni a jövőt.

hát így nehéz. csak bosszant is, mert azért hülyére is lettem véve rendesen. mert egy olyan embert szerettem, aki nem tudta vagy akarta ezt viszonozni.
mittudomén. akármi. azért nagyon mélyen és néha nem annyira mélyen sírok ám. sokat.

na, de azért csak jó, hogy végre elállt az eső és mehetek futni az új szerkómba!  ma már kicsit kevesebbet mutatott a mérleg, végre!

-

minden kapcsolatomnál, legyen az baráti vagy pasis elgondolkodok, mit kell tanulnom, mit is tanít  ő nekem jelen helyzetben?
a legutolsó pasis kapcsolatnak nem mondható izénél azt kellett megtanulnom amit általánosságban az emberek 99 %-ának kellene: elengedést. a nem minden áron való ragaszkodást.

ez nagyon nehéz, főleg olyanoknak, akik alapjába véve függő személyiségek: cigi, pia, kaja, társ, stb.

mert ugye valakiben megbízol, tetszik a helyzet, hogy bízol, bízhatsz. elkezdesz szeretni, esetleg szerelmes is leszel és mivel nőből vagyunk, erős a fantáziánk...tehát azonnal elkezdünk kombinatórikázni.....ez a pasi lesz a jövőm, vele akarok családot, stb.

ezek tök szép elgondolások, de ugye helytelenek. mert mit akar a másik?
egy pasi általában csak úgy lenni és jól érezni magát, kötöttségektől mentesen, mert a fentiekből általában kiveri a víz és előjön a klausztrofóbiája.
mit érez ilyenkor a nő? úristen! nem kellek neki, nem szeret! ...és még nagyobb erővel veszi az apró kis ajeszokat, gyártyja a kedvenc kajáját, elhalmozza még több szeretettel, és próbálja egyéb trükkökkel magához kötni a szerencsétlent, amitől neki még nagyobb menekülési vágya lesz és nem is érti mi történt itt tulajdonképpen az elmúlt két hónapban.

de miért is? mert utoljára ennyit az anyjától kapott és onnan is elköltözött, tehát még egy ilyet nem venne a nyakába kötelezően és amúgy sem tud ennyi szart viszonozni, nem is akar, a megfelelési kényszere kiújul és egészen egyszerűen felveszi a nyúlcipőt.


hát ennyi.
ennyit a szépen eltervezett jövőről, családról stb. ez is mehet a picsába és kb. a levesbe.
mit mond a nő? én megtettem mindent, ráköltöttem a fél vagyonomat, állandóan a konyhában dekkoltam, hogy kimutassam mennyire szeretem, állandóan csak vele foglalkoztam, hogy érezze, mennyire szeretem, minden csak róla szólt, erre nem lelép a köcsög?

pedig: ha a nők úgy általában megadnák az időt a másik nemnek, hogy azok csak egy kicsit fel tudják venni a tempót és nem mindjárt a nyakukba tukmálnák magukat, még az is lehet, hogy maradnának.

igen. sajnos így van. ha akarsz egy ffit, függetlennek kell maradjál és nem elég hölgyeim csak úgy csinálni, hanem tényleg ezt is kell éreztetni a pasikkal. magunkkal szemben is meg kell tartani a függetlenségünket, mert a másik amitől falnak mennek a kedves férfiak, hogy a megismerkedés 2. napjától a nőnek már csak az aktuális ffi létezik, megszűnik a saját élete és szinte követeli, hogy a másiknak is csak ő létezzen, hiszen mennyire jó is, hogy végre egymásra találtunk.

hát ez nagyon fárasztó lehet, nem? én kb. megbolondulnék 1 hét után.
szóval ne várjunk el a másiktól olyan dolgokat, amitől nekünk is kihullana a hajunk
 : DDD próbáljunk magunk maradni, hiszen az eredeti énünkbe szerettek bele, nem feltétlenül abba, amivé kényszeresen váltunk.

wo

de szuper volt a tegnapi napom is! igazából nekem minden napom jó. valahogy így sikerül : DDDD belőlem kihalt a ma milyen szar napom lesz c. mondat az ágy elhagyása után és örömmel jelentem, hogy elég jól sikerül az agyprogramozás : DDD

szóval, kint voltunk a gáton esküvőt díszíteni, ami nagyon izgalmas volt, mert nem tudtuk, hogy esni fog vagy nem, hova és hogy dekoráljunk stb. de aztán minden rendben volt, a fekete felhők közül kisütött a nap, pont mikor megérkezett a menyasszony.
háááááááááááttt........ilyen nem illik mondani, de mikor megláttam az ifjú arát, elállt a szavam és lélegzetem és nem azért, mert olyan gyönyörű volt : DDDD

most mondhatnám, hogy ha ilyen nők is elkelnek, van remény, de igazából engem nem vonzz ez az esküvősdi. ha valakit akarok, papír nélkül is enyém lesz, ha menni akar papírral vagy anélkül is menni fog. tehát csak egy pénzkidobás, nem is értem, mire mondják, hogy ez egy bebiztosítás, főleg egy nő számára.
: DDDDDDDDDDDDDDD
hát persze.
de tudod mit? ha menni akar, menjen, ne tegye tönkre az életemet még jobban, mert a papír összetart, stb.

na. szóval ezt a projektet inkább én nem erőltetném. ha működik egy kapcsolat, papír nélkül is működni fog, addig, amíg működnie kell. 


az esküvő dekor, Renivel megint bepróbálkoztunk egy moziba, de hát...ismét mellényúltunk! ez a másnaposok 3. és a tajtékos napok borzalmas volt! : DDD
én már téptem az arcomat! aztán egyszer csak végre vége lett..



ma pedig olyat csináltam, amit amúgy nem szoktam: 11ig fetrengtem az ágyban. tök jó volt amúgy : DD
aztán lezúztam anyuhoz. vagy másfél órát ültünk kedvenc cukrászdánkba és dumáltunk, aztán ezt a stégen folytattuk : )
többször is utolért az eső hazafele tartva, nagyon izgalmas volt!!

jeeeeee

egy nagyon szuper napot tudhatok magam mögött : ) olyan kis light-osra sikeredett és este még várt rám egy remek teaházazás, jó társasággal, finom teákkal, sok nevetéssel, sütivel és meghitt beszélgetéssel.

szeretném ezt minden nap : )

még mindig megcsodálom a gyönyörű virágokat, amiket kaptam. miért kell ehhez egy alkalom?

őszintén?

valahol nagyon elkúrom a dolgokat, pedig nem is politizálok.

szóval az van, hogy úgy gondoltam, ha már így felugrott az új exem- virág süti meg minden-, szexelhetnénk már egyet, na. csak az én napom van, nem?
szegényke nagyon fáradt volt, alig aludt éjjel 3 órát a vihar miatt (? milyen vihar ?) gondoltam, ha már úgyis elől van a maszi ágy, hát feküdjön rá, abból nagy baj nem lehet, ugye? ....majd jól ellazul és biztosan rám ugrik a feelingtől.
ez volt a terv.

a valóság: annyira ellazult a masszázstól, hogy jól befáradt- ami amúgy sem volt nehéz- és hazament lefeküdni, mert ő most milyen jól érzi magát és biztosan jól fog tudni aludni végre. mi van????????????????????????????
aha. hát ez kurva jó kb.

hát bassza meg, na. nem elég, hogy egy órán át dolgoztam rajta nulla kedvvel a névnapomon, még szex sem volt.

annyira béna a formám, de komolyan.


(ezt a típust, mint én, úgy hívják: lúzer)

csudi jó nap

bizony. ma volt a névnapom és olyan meglepően sokat kerestek, írtak, hívtak, hogy nagyon meglepődtem! hihetetlenül népszerű vagyok na. : DDDDDDDDDDDDD

és közben meg tök jó volt anyunál, aki nagyon készült fini kajákkal és meglepődött, hogy ő is megkapta az ajándékát : ))) nagyon tetszett neki, már úgy izgultam, hogy odaadjam neki és persze megint jól leszúrt, hogy hát miért költök rá ennyi pénzt. 6000 forintot? hát hadd költsek már ennyi pénzt rá, nem? : DDD

szóval ez és a hasonló napok nagyon jó alkalmak, hogy a már réges-rég elfelejtett exek előkerüljenek és nagy vidámsággal, mintha soha semmi nem történt volna anno.
persze kedves vagyok és még válaszolok is, de minek....?

egyébként mindig a legutolsó ex a leglelkesebb. már hajnal 4kor küld üdvözlő sms-t, nap közben spontán programot szervez amit visszautasítok, este pedig betoppan egy csokor virággal meg sütikkel : ))

őrület, komolyan.

a gondnok csutkára tekerte a központi fűtést, így megint nyitott ablaknál aludhatok és persze fizethetünk ismét fűtésszámlát, pedig már örültem, hogy őszig letudtuk ezt a projektet....de nem.

tök jó programok várnak rám 7végéig, várom már őket! : )))

ikejás

szeretem ezt a helyet. órákig el tudok molyolni. mindent megnézek, megfogok, szagolok.
egy ingerterápia szemnek, kéznek, orrnak : DDDDDD

anyunak szombaton lesz a névnapja és bár tanfolyamon lesz, holnap felköszöntöm, ő meg engem, nekem pont aktuális lesz : )
vettem neki tányérokat, szalvétát, gyertyatartót és poharat, két hete meg kapott gyönyörű virágot, ő választotta ki.

beültem sült krumplizni és levesezni. jó kevesen voltak mindenhol, nagyon élveztem ezt a nyugit. senki nem tolta át a lábamon 2x a kocsit, nem löktek fel és nem álltak be elém, miközben nézelődtem.

jól elvoltam pár órát, sajna egyik barátnőm sem tudott becsatlakozni mellém ahogy az lenni szokott.

rákaptam az az aldis maci cuppancsra : ))) isteni finom!
de ma végre elkészítettem a házi fagyimat is diétás változatban: fagyasztott limonádé címmel.

most

régen írtam az életemről. sokan kérdik, mi van velem mostanában és én igazából nem mondtam semmit, ugyanis fogalmam sem volt, mit is válaszoljak, ugyanis én sem tudtam...mi van velem most?

köszönöm, nagyon jól vagyok. az elmúlt 7 hónapom egy érzelmi hullámvasút volt, amit hol élveztem hol nem. egy tanítás volt és úgy érzem sikerült is megtennem a felismeréseimet ebben a kapcsolatnak nem mondható valamiben.

ez a fiú nagyon szeretett, aztán nagyon megijedt aztán nagyon elszaladt és vissza aztán most sem tudja mit akar. hol halad hol meg kétszeresen visszafelé, de egy biztos: én nagyon  belefáradtam a nem tudom mit csináljak c. mondatokba és a hozzátartozó ámokfutásaiba.
toleráltam
megértettem
támogattam
szerettem
tanítottam
bíztam
sírtam
simogattam
szorítottam
és végül tegnap elengedtem.

most az van, hogy jól vagyok, de még fáj a szívem. talán soha nem szerettem így és itt inkább a mélységre gondolok, mint a minőségre. a legnehezebb felismerni, hogy hol van a határ mikor egy kapcsolat rólunk szól és mikor a másikról és mikor csak a másikról.
az, hogy valaki akar valamit de fél, az pont olyan, mintha nem akarna semmi. akarni meg olyan, mint nem akarni, tehát ha azt nézzük, ő igazából soha nem volt jelen ebben a valamiben. így aztán nem maradt más választásom, mint hogy visszaküldjem problémái gyökereihez: a gyereke anyjához. oldja meg ott, amit elszúrt, vagy kérjen a nőtől megbocsájtást vagy maradjon ott és fussa le a köreit, de tegyen végre valamit.


hiszek benne. hiszem, hogy meg fogja tudni oldani a dolgait, megbékél a múlttal és megbocsájt magának. az ő jelene és jövője a múltja. nekem pedig egy olyan férfira van szükségem, aki bennem látja a jövőt és be kellett látnom, hogy ez nem ő. neki le kell futnia a köreit a múlttal, aztán ha az nem működik-és persze hogy nem nem fog-lépjen tovább valamerre. keressen magának egy olyan nőt, akit tud szeretni végre tiszta szívvel.

magam is meglepődtem a fenti mondataimon, hiszen tudtam, ezt a szart már nem tudom soha többé visszalapátolni a lóba. ez ki lett mondva és nem is magyaráztam neki sokat, értette ő. persze hadakozott, de hát amíg le nem játssza, addig nem fog tudni továbblépni soha, hiszen évek óta csak vegetál. jelenleg egy mocsárban áll és nézelődik kifele. hiába érzem, hogy megtaláltam a másik felemet, ha ő sehol sincs ebben a történetben..vagy még nagyon távol.

na, hát én ehhez asszisztáltam 7 hónapig, aztán meguntam, bármennyire is szeretem és láttam benne a jövőmet, ő még nem áll készen, így elengedem, hadd menjen vagy csináljon amit érez.

ismét szingli vagyok. tudod mit? napokig emiatt voltam a legdühösebb rá! ezért nem akartam elengedni már hónapokkal ezelőtt, mert nem akartam szingli lenni..pedig ha jobban belegondolok, már régóta az vagyok : (
és én nem akarok! mert szeretek szeretni és igen, azt is szeretem ha viszontszeretnek. nem vagyok egy olyan csak adni akarok típus, bár így is túlzásba viszem, de azért igen, elfogadom a szeretetet is. ez sokaknak nagyon nehezen megy és nekem is tanulnom kellett az elfogadást.

szóval az van hogy ez van. és ha most nem tudnám mi lesz most melóilag, magam mellé vennék egy kutyit, mert nagyon hiányzik egy állat adta önzetlen szeretet is.

mostanában sokat terápiázok és ez nekem is jót tesz. sok emberrel ismerkedtem meg és sok programom van. jövök-megyek és nyitott szemmel járok. még nem vagyok 100%-os, de leszek.

saját terápiának pl. minden nap futok, ami nagyon jót tesz a rajtam lévő háj faragásában-már látszik-és az önbizalmamnak. maga az, hogy minden nap lemegyek akár csak 15-20 percre és teszek magamért, jó érzés. igazából emiatt is várom az estéket : )

na és tegnap pl. francia hagymalevest főztem..





 (amíg nem tanulunk meg elengedni, addig nem tudnunk megtartani sem)