örökké tart

még mindig nagyon boldog vagyok. tényleg van ilyen, ki hinné? ki hitte? én nem, hogy ez megtörténhet velem. igen, tudom, tökre uncsi, el is fogyott az olvasóközönségem, bezzeg, mikor félholt voltam az ex miatt, nagy volt az érdeklődés. hát ez ilyen :DDDDD

nálunk teljes a szimbiózis : DDDD
bár az emberem ma kicsit feszkós, mert holnap darts versenye lesz, kivételesen nem megyek vele, mert nincs kedvem egész nap 1000 emberrel a pólusban nem tudom mit csinálni. addig lemegyek anyuhoz napozni, nekem ez jobban bejövős program : D

a zöld árpa kemény cucc ilyeneket eszik tisztítás képpen. gyakorlatilag kínozza magát én meg jót szórakozom rajta. sok mindent tudnék mesélni, de annyira fáradt vagyok így estére, hogy már nincs erőm. meg most mindent úgy jól megélek, betöltöm a sok éves űrt a lelkembe, mert annyit kapok, hogy már ilyen biztosan nincs is. vagy talán ez a normális, csak eddig fingom nem volt semmiről.
hát ja. kb.
a legjobb, hogy állandóan nevetünk. éjjel-nappal meg bármikor. hangosan és mindegy hol vagyunk. vannak saját szlengjeink és csak úgy összenézünk, amit csak mi ismerünk : )

jó sok focit nézek, mint eddig soha :DD amúgy nem is olyan rossz.
kellene edzenem, de hát.....na. eddig jutok mostanában, de az éjjeli szex biztosan fogyaszt. meg a reggeli. meg úgy általában :DD

örülök, hogy a boldogságom istenien főz, nagyon szexin adja elő.
úgy általában minden porcikájába szerelmes vagyok, de szerintem ez rendben is van.

ma elvégeztem egy hangtál alap tanfolyamot, nagyon élveztem. érzem, hogy ez lesz a jövőm és imádtam is csinálni. két hét múlva megyek haladó szintre, után elkezdem veszegetni a tálakat : )

na ezek vannak, nyár meg love.

?

létezik örökké tartó boldogság?
nem, tudom, hogy nem.
de ezt még lehetne élvezni kb. még....50 évig?

nincs nagyobb boldogság, mint a karjaiban fetrengeni, ott elaludni és ott is ébredni fel.

nem vagyok jelen

ez biztosan nem is velem történik egy másik dimenzióban vagyok és onnan figyelek. engem soha senki nem szeretett és ez egy teljesen normális kijelentés a jelen történései alapján. mert most szeretnek. és mivel ilyen még nem volt, azt kell mondjam, most erősen tudok viszonyítani.

azt sem tudtam, hogy engem lehet ennyire szeretni és így. ennyiféle képpen. már nem tudok elképzelni egy éjszakát nélküle és úgy általában semmit. minden annyira természetes és jó.

mi nem járunk. az kimaradt onnantól fogva, hogy az első randink után itt aludta és másnaptól ideköltözött  :DDDDDDDDDD
jól belevitt ez a pasi a blokkjaimba és jól ott maradtam a szuperul elképzelt televizionált életemmel, a mi lesz ha című mondataimmal. hát, most itt van az élet kő keményen, itt vannak azok a napok amikről csak álmodoztam.

és tudod mit? jól van ez így. jól van, hogy az élet nem azokat a szarfaszú pasikat osztotta mellém a végtelenségig, akik nem kicsit keserítették meg az életemet. most, hogy van viszonyítási alapom, hát..........szégyellem magam, komolyan, hogyan mehettem bele anno olyan helyzetekbe, szitukba, hogy dughattam homokba a fejemet csak azért, hogy szeressenek, mert ugye önbizalom nulla határán mozgott és nekem jó ez is, annak is örülhetek, hogy ennyi jár. pffffffffffffffffffff
tényleg szégyen.

most meg semmit nem kell tennem, azért szeretnek amilyen vagyok, azért, hogy vagyok.
ez milyen egyszerűen hangzik, nem?

nem idegesít, nem frusztrál, az a jó ha itt van velem. felköltözött az ajtóra egy darts tábla is és beköltözött a 35 nm-be egy bicaj is :DDDDDDDDDDDDD és ő is.

ez az egész sztori nagyon durva és ha más mesélné azt mondanám neki:
ez egy kicsit nem normális.
de hát én sem vagyok az. és mit feszegessem tovább a nem létező életemet, legyen aminek lennie kell és jöjjön ami jönni akar. ő pedig akar. ennyi.
most már látom milyen is az, mikor akar valamit, valakit.
mindig csak csókol és ölel és olyan érintése van, hogy ilyenről álmodni sem mertem, soha nem éreztem ilyet még nőtől sem.
érdekes, hogy nem is tudom elképzelni nélküle a mindennapokat. tök jó, hogy csak ősztől dolgozik majd és most mienk az egész nyár.
két óránál többet nem nagyon szeretünk egymás nélkül lenni és maga az érzés, hogy otthon várnak rám, felbecsülhetetlen érzés.
kapott lakáskulcsot is.

(ez nem én vagyok komolyan)

a családom is imádja. apámmal is találkozott már, ahogy nekem sem úgy neki sem tulajdonított jelentőséget. hát nincsenek  csodák, ugye.
szeptemberbe szeretnénk elmenni görögbe nyaralni. vannak tervek, amiknek örülök, de még mindig nem tudok 1000%-osan belelazulni. vagy nem tudom. nem is így, hanem inkább még mindig nem hiszem el ezt az egészet a sok szar után amit eddig osztott az élet? pedig hiszek és akarom őt, csak inkább óvatos vagyok. inkább csak mindent megélek és nem érdekel a többi. nem agyalok, nem keresek kifogásokat, nem félek.
igen, inkább így. már nem félek szeretni és nem félek elfogadni azt.

ez a dolog működni látszik és kicsit sem bánom, hogy azonnal ideköltözött, mert annál előbb kiderül, hogy ez jó vagy sem. és úgy tűnik jó, nem azért mert azt akarjuk, hogy jó legyen, hanem azért mert az. fura hogy semmit szégyellek előtte. még fingok is :DDDD tőle tanultam pl.

most pedig vb, tökmag, pornó, darts, kajálás és éjjeltől-hajnalig aztán hajnaltól-reggelig összebújás, ölelés, simogatás csók. soha véget nem érően....nem gondoltam, hogy fog ez így összejönni nekem.
és összejött. mégis sikerült 15 év szar után.

kitartást mindenkinek aki még szingli! nektek is sikerülni fog, csak így egy villámcsapásra, ahogy én sem képzeltem soha!

-

ki gondolná, hogy a sztereotípiák egy fabatkát sem érnek. pedig annyira mindent tök jól megmagyaráztam anno magamnak, hogy majd.....amikor ilyen meg olyan szituba kerülök, majd így meg úgy fogok cselekedni.

hát nem. az élet minden forgatókönyvedet átírja, csak úgy szólok. nincsenek sémák, bevett szokások, minden nap más.
helyzeteket kell megoldani és közben szeretni. kurvára nehéz.

az én esetem több, mint vicces. hiszen 10x éve vagyok egyedül, szingliként élek, stb. nem különösebben akartam beengedni senkit az életembe, mert hát, kell nekem hogy fájjon? még egyszer? még ezredszer?
nem. nem vagyok én hülye!

és aztán tessék. két hete betette lábát p. a lakásomba és itt maradt. úgy érzem vasvillával sem tudnám kikergetni, de hát nem is akarom, annyira szeretem. és kivételesen engem is szeretnek, egészen furcsa érzés, de megszokható :DD

részese lett valaki az életemnek, aki itt van velem. csak két hete, de többnek tűnik, mert már itt is lakik.
ez normális?
nem. kicsit sem.
és az sem, hogy még nem kaptam idegösszeomlást sőt, még élvezem is. ez hogyan lehet?

tegnap mindenki megsértődött a másikra aztán a hajnali szex ugye mindent megold. vicces. bennem kicsit megtört ugyan valami, de ez is talán normális. semmi soha nem tökéletes és nem is kell, hogy az legyen, az csak illúzió.

szóval ez van.

az osztálytárs

hát ő az. megérkezett. az élet. az első randitól kezdve ideköltözött és ez olyan jó és természetes, mint eddig semmi az életemben.
voltak bennem ezelőtt félelemek, hiszen 13 éve szingli vagyok sok rossz emlékekkel exek által, hogy mi lesz, hogy lesz..de ezek csak feltételezések.

azt hiszem, nagyon jó változás volt, hogy pár hónapja belementem a blokkjaimba, hogy edzettem, hogy nem féltem. nagyon hittem és tudtam, hogy lesz.
:))))))) azt nem is gondoltam, hogy ő és így és ilyen hamar, de ez van.

már nem félek, nem is gondolom, hogy ennek vége lehet, annyira akarjuk és szeretjük egymást. vele minden más.
most látom és érzem, hogy milyen az, mikor valaki szeret, úgy szeret, ahogy eddig senki. ő akar és tesz. cselekszik, itt van és el nem enged. mindegy hol vagyunk, kivel, mit csinálunk, ő csak szorít és csókol, fogja a kezem és magához húz. odaadja az autóját, együtt logisztikázzuk a hétköznapokat, hétvégén pedig sokáig fetrengünk, ágyban reggelizünk.

nem volt még ilyen élményekben részem, csak nagyon vágytam ilyenekre. ő pedig a másfél hét alatt mindent beteljesít szépen sorban, tudta nélkül.

elvisz nyaralni. neki minden természetes, ami nekem nem.
minden nap elmondja, hogy szeret, hogy már ő is tudja, hogy az élet 9 év után hozzám küldte haza.

nem is kérdés, hogy vele lesz minden. annyira egyszerű vele minden és olyan sokat nevetek, ettől pedig még boldogabb vagyok.

vannak terveim..mert az élet nem áll meg, én meg örökkön-örökké tanulni fogok :DDD
beiratkoztam egy hangtál meditációs tanfolyamra. tervem, hogy több helyen is csináljak ilyen vezetett meditációkat, fokozottan gyerekeknek pl. óvodákba.
ő támogat. nyitott az életemre, de érdekes, hogy annyira mégsem vonom ebbe bele. sokat beszélgetünk, általában minden nap hajnal 3-4-ig és nagyon sokat szexelünk. eddig vele a legjobb, pedig azt hittem az ex után..de hát ugye hinni a templomba kell :DDD

már ismerjük egymás családját. azt kell mondjam, hogy nem húzzuk nagyon az időt :DDD
nagyjából a 3 hónapos tervet eddig beteljesítettük. a járás kimaradt, mert ugye azóta is együtt alszunk, már itt vannak a ruhái, sőt tegnap óta a bicaja is :)))))