-

eltelt az idei karácsony is. egyszerűen borzalmas volt kb. tényleg mindent lehet überelni és lett is überelve. még jó, hogy megúsztam verés nélkül kb. családi alapon. hát, arra jó volt, hogy engem többet senki nem kényszeríthet arra, hogy bármit olyat elviseljek másokra való tekintettel, amit a hátam közepére sem kívánok. ezzel befejeztem bizonyos dolgokat kész.

apámmal való találkozás is nagyon ......nagyon semmilyen volt. szokásához híven nem kérdezett tőlem semmit, a nőjével beszélgettem, aki már nem a nője, szóval igazán fasza volt ez is.

igazából egyik este összefoglaltam ezt az évemet és a munka volt az egyetlen amit sikernek könyveltem el. persze persze a munka fontos, de nekem lennének még amellett is vágyaim, mint csak a sikeresség. nekem ez kevés. vagy inkább már csak ez nem elég.
sok dolgot elhatároztam és szerencsére több mindenbe már bele is vágtam.

sikerrel veszem az akadályokat az étkezésem reformálásában és nagyon élvezem is, ami meglepő.

ma kiírtam a közös anyázós falra, hogy aki reggel 7kor szokott elkezdeni dobolni, fejezze be vagy húzzon ki a pusztába zajongani. annyira bunkók és tirpákok az emberek.

szeretem,hogy ilyen sok rajzfilmet adnak az ünnepek alatt.

újabb határokat tűztem ki és úgy érzem jól tartom magam hozzájuk.
pl. megfogadtam, hogy szeretek olyan embereket, akik nem szeretnek viszont és nem engedem, hogy úgy általában  kihasználjanak. megmittudomén. ilyenek.

nagyon fáradt vagyok. szeretnék pár napot wellnessezni és nyáron nyaralni. vagy inkább télen. nem a munkától vagyok fáradt, mert azt imádom csinálni, hanem attól, hogy nincs más az életemben. nincs ami feltöltsön, nincsenek élmények, maradandó emlékek. többre vágyom, de ahhoz tudatosan hátat kell fordítanom dolgoknak, hogy az utána jövő űrt feltöltse egy maradandó fontosság.
ez egy kicsi gyász, elmélyülés, de van benne sok felismerés és persze tanulás.

ezek várnak rám.
akarom is meg nem is.
nehéz is lesz meg baromi nehéz is, meg még annál is szarabb. de muszáj.

mindig van tervem. általában sokkal több, mint egy normális embernek, de engem ezek tartanak életbe a szürke hétköznapokban. hogy kitalálok és céljaim vannak és nem bánkódok ha nem sikerülnek, mert kitalálok mást amit pedig megvalósítok. de nálam ez így van rendjén. vannak kisebb tervek és nagyobbak, elérhetőek és kevésbé azok. de nem baj, szeretek így élni. nem tudnék csak egy dologgal foglalkozni, nekem jó, hogy vannak napok, amikor akár 4 féle dolgot is csinálok. ez éltet: a változatosság.

valamiért úgy érzem, a következő év fellendülést fog hozni minden szinten. sokat fogok érte tenni, ahogy már el is kezdtem, de teljesülni fog minden kívánságom.

-

talán a legnehezebb dolog átlépni önmagunkon. a rossz szokásainkon, a félelmeinken, a berögzült cselekedeteinken, melyek nem visznek előrébb.
elkezdtem ezt az utat, pl. változtattam az étkezési szokásaimon, amit évek óta tolok, pedig tudtam, hogy nem jó. éreztem, hogy egy határon billegek, de nem választottam a rosszabbik utat, bármennyire sem volt kedvem az egészhez, de az egészség megtartása a cél, ezért áldozatokat kell hozni.

a változás következő része, hogy nem megyek bele kapcsolati játékokba és nagyon remélem, hogy le tudom tenni már végre az exemmel ezt az egészet, ami inkább fájdalom, mint boldogság. az nagyon más, hogy mi lehetne és mi van. már elfáradtam és igen, kár volt ezt húzni közel másfél évig.

a félelmem apámmal szemben, ami önmagában szégyen, hogy felhívjam, hogy mi legyen karácsonykor, akar-e látni vagy mit akar. akar-e egyáltalán valamit, mert ugye elmaradtak a névnapok is.

szóval van feladatom bőven, érzem, hogy haladok is, de nem eléggé, vagy csak nekem vannak túl nagy elvárásaim magammal.
nem sikerült még elkezdenem rendszeresen intenzíven mozogni, még ez is előttem áll, de remélem jövő évben sikerül ezekre is sort kerítenem és nem a lustaság győz majd.

úgy néz ki a tavaszi indiai utamnak lőttek, helyette beruházok egy ráncfeltöltő gépet, muszáj haladni és nálam igény is van erre.

nekem csak annyi igényem lenne a 2014-es évre, hogy szerethessek egy olyan embert, aki viszontszeret teljes szívéből, akivel nem kell kompromisszumokat kötni és nem fél szeretni, nem fél tőlem.