jeeeeee

egy nagyon szuper napot tudhatok magam mögött : ) olyan kis light-osra sikeredett és este még várt rám egy remek teaházazás, jó társasággal, finom teákkal, sok nevetéssel, sütivel és meghitt beszélgetéssel.

szeretném ezt minden nap : )

még mindig megcsodálom a gyönyörű virágokat, amiket kaptam. miért kell ehhez egy alkalom?

őszintén?

valahol nagyon elkúrom a dolgokat, pedig nem is politizálok.

szóval az van, hogy úgy gondoltam, ha már így felugrott az új exem- virág süti meg minden-, szexelhetnénk már egyet, na. csak az én napom van, nem?
szegényke nagyon fáradt volt, alig aludt éjjel 3 órát a vihar miatt (? milyen vihar ?) gondoltam, ha már úgyis elől van a maszi ágy, hát feküdjön rá, abból nagy baj nem lehet, ugye? ....majd jól ellazul és biztosan rám ugrik a feelingtől.
ez volt a terv.

a valóság: annyira ellazult a masszázstól, hogy jól befáradt- ami amúgy sem volt nehéz- és hazament lefeküdni, mert ő most milyen jól érzi magát és biztosan jól fog tudni aludni végre. mi van????????????????????????????
aha. hát ez kurva jó kb.

hát bassza meg, na. nem elég, hogy egy órán át dolgoztam rajta nulla kedvvel a névnapomon, még szex sem volt.

annyira béna a formám, de komolyan.


(ezt a típust, mint én, úgy hívják: lúzer)

csudi jó nap

bizony. ma volt a névnapom és olyan meglepően sokat kerestek, írtak, hívtak, hogy nagyon meglepődtem! hihetetlenül népszerű vagyok na. : DDDDDDDDDDDDD

és közben meg tök jó volt anyunál, aki nagyon készült fini kajákkal és meglepődött, hogy ő is megkapta az ajándékát : ))) nagyon tetszett neki, már úgy izgultam, hogy odaadjam neki és persze megint jól leszúrt, hogy hát miért költök rá ennyi pénzt. 6000 forintot? hát hadd költsek már ennyi pénzt rá, nem? : DDD

szóval ez és a hasonló napok nagyon jó alkalmak, hogy a már réges-rég elfelejtett exek előkerüljenek és nagy vidámsággal, mintha soha semmi nem történt volna anno.
persze kedves vagyok és még válaszolok is, de minek....?

egyébként mindig a legutolsó ex a leglelkesebb. már hajnal 4kor küld üdvözlő sms-t, nap közben spontán programot szervez amit visszautasítok, este pedig betoppan egy csokor virággal meg sütikkel : ))

őrület, komolyan.

a gondnok csutkára tekerte a központi fűtést, így megint nyitott ablaknál aludhatok és persze fizethetünk ismét fűtésszámlát, pedig már örültem, hogy őszig letudtuk ezt a projektet....de nem.

tök jó programok várnak rám 7végéig, várom már őket! : )))

ikejás

szeretem ezt a helyet. órákig el tudok molyolni. mindent megnézek, megfogok, szagolok.
egy ingerterápia szemnek, kéznek, orrnak : DDDDDD

anyunak szombaton lesz a névnapja és bár tanfolyamon lesz, holnap felköszöntöm, ő meg engem, nekem pont aktuális lesz : )
vettem neki tányérokat, szalvétát, gyertyatartót és poharat, két hete meg kapott gyönyörű virágot, ő választotta ki.

beültem sült krumplizni és levesezni. jó kevesen voltak mindenhol, nagyon élveztem ezt a nyugit. senki nem tolta át a lábamon 2x a kocsit, nem löktek fel és nem álltak be elém, miközben nézelődtem.

jól elvoltam pár órát, sajna egyik barátnőm sem tudott becsatlakozni mellém ahogy az lenni szokott.

rákaptam az az aldis maci cuppancsra : ))) isteni finom!
de ma végre elkészítettem a házi fagyimat is diétás változatban: fagyasztott limonádé címmel.

most

régen írtam az életemről. sokan kérdik, mi van velem mostanában és én igazából nem mondtam semmit, ugyanis fogalmam sem volt, mit is válaszoljak, ugyanis én sem tudtam...mi van velem most?

köszönöm, nagyon jól vagyok. az elmúlt 7 hónapom egy érzelmi hullámvasút volt, amit hol élveztem hol nem. egy tanítás volt és úgy érzem sikerült is megtennem a felismeréseimet ebben a kapcsolatnak nem mondható valamiben.

ez a fiú nagyon szeretett, aztán nagyon megijedt aztán nagyon elszaladt és vissza aztán most sem tudja mit akar. hol halad hol meg kétszeresen visszafelé, de egy biztos: én nagyon  belefáradtam a nem tudom mit csináljak c. mondatokba és a hozzátartozó ámokfutásaiba.
toleráltam
megértettem
támogattam
szerettem
tanítottam
bíztam
sírtam
simogattam
szorítottam
és végül tegnap elengedtem.

most az van, hogy jól vagyok, de még fáj a szívem. talán soha nem szerettem így és itt inkább a mélységre gondolok, mint a minőségre. a legnehezebb felismerni, hogy hol van a határ mikor egy kapcsolat rólunk szól és mikor a másikról és mikor csak a másikról.
az, hogy valaki akar valamit de fél, az pont olyan, mintha nem akarna semmi. akarni meg olyan, mint nem akarni, tehát ha azt nézzük, ő igazából soha nem volt jelen ebben a valamiben. így aztán nem maradt más választásom, mint hogy visszaküldjem problémái gyökereihez: a gyereke anyjához. oldja meg ott, amit elszúrt, vagy kérjen a nőtől megbocsájtást vagy maradjon ott és fussa le a köreit, de tegyen végre valamit.


hiszek benne. hiszem, hogy meg fogja tudni oldani a dolgait, megbékél a múlttal és megbocsájt magának. az ő jelene és jövője a múltja. nekem pedig egy olyan férfira van szükségem, aki bennem látja a jövőt és be kellett látnom, hogy ez nem ő. neki le kell futnia a köreit a múlttal, aztán ha az nem működik-és persze hogy nem nem fog-lépjen tovább valamerre. keressen magának egy olyan nőt, akit tud szeretni végre tiszta szívvel.

magam is meglepődtem a fenti mondataimon, hiszen tudtam, ezt a szart már nem tudom soha többé visszalapátolni a lóba. ez ki lett mondva és nem is magyaráztam neki sokat, értette ő. persze hadakozott, de hát amíg le nem játssza, addig nem fog tudni továbblépni soha, hiszen évek óta csak vegetál. jelenleg egy mocsárban áll és nézelődik kifele. hiába érzem, hogy megtaláltam a másik felemet, ha ő sehol sincs ebben a történetben..vagy még nagyon távol.

na, hát én ehhez asszisztáltam 7 hónapig, aztán meguntam, bármennyire is szeretem és láttam benne a jövőmet, ő még nem áll készen, így elengedem, hadd menjen vagy csináljon amit érez.

ismét szingli vagyok. tudod mit? napokig emiatt voltam a legdühösebb rá! ezért nem akartam elengedni már hónapokkal ezelőtt, mert nem akartam szingli lenni..pedig ha jobban belegondolok, már régóta az vagyok : (
és én nem akarok! mert szeretek szeretni és igen, azt is szeretem ha viszontszeretnek. nem vagyok egy olyan csak adni akarok típus, bár így is túlzásba viszem, de azért igen, elfogadom a szeretetet is. ez sokaknak nagyon nehezen megy és nekem is tanulnom kellett az elfogadást.

szóval az van hogy ez van. és ha most nem tudnám mi lesz most melóilag, magam mellé vennék egy kutyit, mert nagyon hiányzik egy állat adta önzetlen szeretet is.

mostanában sokat terápiázok és ez nekem is jót tesz. sok emberrel ismerkedtem meg és sok programom van. jövök-megyek és nyitott szemmel járok. még nem vagyok 100%-os, de leszek.

saját terápiának pl. minden nap futok, ami nagyon jót tesz a rajtam lévő háj faragásában-már látszik-és az önbizalmamnak. maga az, hogy minden nap lemegyek akár csak 15-20 percre és teszek magamért, jó érzés. igazából emiatt is várom az estéket : )

na és tegnap pl. francia hagymalevest főztem..





 (amíg nem tanulunk meg elengedni, addig nem tudnunk megtartani sem)

van úgy

mikor valami ordenáré nagy változás van kialakulóban az életünkben, azt szinte kötelezően megszenvedjük. az mindegy is, hogy pozitív, vagy negatív, de a lelkünk megszenvedi azt.

ha valami újat szeretnénk, többre vágyunk vagy csak simán a változás hajt napról-napra, ahhoz teljesen le kell rombolni a régit, hogy helye legyen az újnak. testileg és lelkileg is elkezdünk változni, szinte akaratunkon kívül.

ahogy beindulnak ezek az energiánk, a tudat alattink már üzen, hogy készen állunk az új befogadására. amíg nem megyünk át ezen a változáson, csak epekedhetünk a bizonyos másik dolog vagy élet iránt, nem fogjuk megkapni.
sorolom, melyek azok a mondatok, amiket olyan emberektől hallasz, akik csak vágynak de nem tesznek:
-jaj, olyan jó lenne már...
-úgy vágyom már rá...
-annyira akarom..
-olyan elegem van már, miért nem történik valami jó is
-mikor lesz már így vagy úgy
-én mindent megteszek, de hiába
-hiába csinálok bármit, mégsem történik ez vagy az

ha mi nem változunk, a körülöttünk lévő energiák sem fognak, hiszen mi magunk vagyunk a motor, mi pörgetjük be magunkat! ha mi csak ülünk és várunk, semmi nem fog
történni, de ahogy megteszünk egy lépést magunk felé, úgy nyílnak meg a lehetőségek előttünk.

mindenki magáért él, azok az emberek, akik csak adnak és adnak, de magukkal nem foglalkoznak, megrekednek egy szinten ami elindítja őket egy negatív irányba. akkor mondják ők:
-pedig én olyan jó ember vagyok, feláldozom az életemet másokért, én még sem kapok semmit.
szerintem mindenki hallott már ilyen mondatokat, ugye?
mert ugye az, hogy másokon folymatosan segítünk, nem egyenlő azzal, hogy akkor magamért nem kell tennem semmit, mert majd az élet kompenzál a sok jóért.

nem. nem fog. a kettő dolog nincs egyensúlyban egymással.

tegyél magadért! csak napi 10 perccel ajándékozd meg magad, amivel fejlődésedet
segíted, változz kívül-belül, hogy megkapd azt, amire mindig is vágytál.
azt most olvastam: nem csak azért vagy felelős amit teszünk, hanem azért  is, amit nem teszünk meg

szóval: amíg mi nem cselekszünk, hiába jön meg a változás energiája és döngeti a kapunkat, nem tudjuk azt befogadni, mert nem állunk rá készen testileg-lelkileg.

: )))

ma

ma az egész világért és helyett sírtam. nektek már nem kell.

ma meghalt a lelkem és azt búcsúztattam. két órán keresztül énekeltem ezt a mantrát, nagyon hatásos és felszabadító volt.. vacsora előtt ajánlatos!


http://www.youtube.com/watch?v=XxkAWrPuJ4Q

test és lélek

..azt mondják, az emberi szervezet 7 évente megújul sejt szinten, szerintem lélek szinten nagyjából 3-4 évente.
ez egy nagyon vékony mezsgye, ahol találkozik a lélek a tudattal:
először a test változik, új szokásokat vesz fel, majd a kicserélődött bőrhöz a lélek is formálódik új érzésekkel, érzelmekkel.

a változatosság gyönyörködtet, de nem minden esetben. a fenti folyamat nagyon is megterheli a a test és lélek viselőjét. mire kiismerné magát, már megint az újdonság ereje hat rá minden oldalról. nem olyan szórakoztató változás ez, arról meg nem is beszélek, hogy ha az egyén benne van egy spirituális változásban, teljesen összezavarodik az őt egyszerre ért változástól és egy ideig mást sem csinál, mint kapálózik, mire beér nála a balansz és sikerül kicsit utolérnie magát.

mit is tehetünk a fenti esetben?
(van aki magára ismer?)

nos. tárjuk szét a karjainkat és  hagyjuk, hadd vigyen az ár : )
igazából semmit nem tehetünk, a változás akkor is megtörténik ha akarjuk ha nem. mindenkinél. aki jóban van magával, észreveszi, aki inkább a körülötte lévőkkel szeret foglalkozni, max csak azt érzékeli, hogy futja a köreit az élettel. ebben van némi tagadás is, de mindenesetre kényelmes megoldás, amúgy általában fájdalmasabb.

ki hol tart a folyamatban? : )