na

leáldozott a társkeresős regisztrációm, inkább nem erőltetem ezt. mostanában biztosan nem.

mi lehet apámmal? nem nagy segítség, hogy mostanában vele álmodom.

holnap tanfolyam, várom.

ma voltam dokinál, légcsőhurut gyulladásom van, fasza.

voltam vérvételen, fasza volt. megyek pénteken is terhelésesre.

az exem kurva beteg, nem tudok mit kezdeni az információval, max sajnálom. én is beteg vagyok egy hete, fel sem hívott, hogy mi van velem. ma felhívott, hogy beteg. ok. és akkor nekem most mit kellene csinálnom?  fasz kivan.

anyám folyamatosan siránkozik, ezzel sem tudok mit kezdeni. állandóan azzal ijeszteget, hogy meg fog vakulni. mondtam neki, ha sokáig mondogatja, biztosan így lesz.
faszom.

csomó mindent kellene elintéznem és semmire nem vagyok képes. mire kicsit is utolérném magam, már megint van egy rohadt listám, amit csak nézegetek, de képtelen vagyok nekiállni. nem tudom mi ez. ok, hogy belefáradtam csomó mindenbe, de ez akkor sem megoldás, hogy inkább akkor szarok bele mindenbe és semmit sem csinálok, csak ami már nagyon éget. pffff

az a legnagyobb gondom, hogy egyáltalán nem úgy halad az életem, ahogy szeretném, amire vágyom, mert tőlem teljesen független a haladás. ezzel nem tudok mit kezdeni, max hátat fordítok neki és akkor mi van? nincs megoldva, de én nem tudom megoldani, mert ez nem egy feladat. tehetetlen vagyok, próbálok nem koncentrálni rá, de hát látom, hogy körülöttem azért csak élnek emberek házasságban, akármilyen is az. biztos velem is van gond, hogy nem vagyok hajlandó mindenféle fasszal kompromisszumot kötni pl. akkor már biztosan nem itt tartanék. mondjuk lehet, boldog sem lennék, ezzel vigasztalom magam. valljuk be, ez nem sok.

faszba már. 

ki tudja

megint egy nap, mikor tudom, hogy nem fogunk beszélni, sem találkozni és nem látom a gyereket. a gyerek jobban hiányzik mondjuk, de nehéz ez a karmikus kötelék. az eszem tudja, hogy ez egy olyan dolog, ami soha nem működne csak azért veszi be nehezen a gyomrom, mert nem miattam. és ha én szeretek valakit, úgy gondolom, ő is engem és ahogy én is, úgy ő is biztosan megtesz mindent, hogy ez működjön.
nem. ő nem tesz semmit. nem néz szembe a múltjával, nem oldja a blokkjait csak menekül. így könnyebb.
az élet kurvára nem erről szól. amíg nem oldjuk fel a bennünk lévő gátakat, csak az arcok változnak, de a probléma megmarad. erre mondjuk, hogy ugyan az történik mindig! miért?

azért. és igazából mérges vagyok rá és dühös és roppant csalódott, hogy neki nem ért ez a kapcsolat vagy ismeretség annyit, hogy változtasson magán, a gondolkodásán és életén, hogy ne történjen minden úgy, ahogy eddig. maradt a félelmeinél, gátlásainál nem lépett tovább. megtehette volna, de nem.
még nem érkeztem el vele szemben ahhoz a részhez, hogy szeretettel elengedjem. még nem tudtam felülkerekedni magamon és az általa kapott érzéseken, legyen az bármilyen.
sokat tanultam a vele való együttlétből, úgy is mondhatnám, jó tanítom volt. egy igazi mester :DDDD

mindig nehéz a továbblépés, közben arra figyelni, hogy ez ne járjon elfojtásokkal, amikből később félelmek és betegségek születnek.

szeretek utaztatni, miközben mások blokkját oldom, kicsit magam is oldódom, vagy inkább felismerések jelennek meg előttem a saját életemmel kapcsolatban.

én már nem akarok továbblépni. egy embert akarok, akivel otthonosan mozgunk egymás  életében. az elkövetett hibákért meg tudunk bocsájtani és közös a célunk, egyfelé nézünk. talán nincs annál nehezebb az életben, hogy úgy érzed megtaláltad ezt az embert és egyik nap azt mondja neked. nem. nem én vagyok az és te nem vagy az. ő továbbmenekül, te meg ott maradsz ezzel az egésszel és még meg is kell bocsájtanod.

pffffffffffffff. hát ki képes erre úgy, hogy ne rokkanjon bele? x idő eltelte után pedig ugyan ilyen bizalommal fogadjon be egy tök más embert az életébe? azt mondjuk mindenki tiszta lappal kezd, de nem. ha belegondolsz, egy ilyen csalódás után nem tudsz senkinek tiszta lapot adni.

természetesen én sem tudok, csak az átmeneti időszakban beköltözöm a hűtőszekrénybe és a rácsokat is megeszem. szuper ugye? nem elég, hogy fáj a szívem, legalább ronda is leszek. mások ilyenkor napi 10 órát töltenek edzőterembe és fele akkorák lesznek. minden pasi őket akarja, mert nem elég, hogy kurva jól kezdenek kinézni, sugározzák magukból a ffi gyűlöletet, az elérhetetlenségtől pedig még inkább vonzóbbak lesznek.
remek.

na jó. fasz kivan. eszem egy kis sütit.

ja

gyakorlatilag rezzenéstelen arccal tűrtem, hogy munka közben megint megállt a kavi gép. annak tanultak szerint, rávertek egy kurva nagyot a tetejére, de ettől nem javult meg, aztán jól megráztam a fejet és megrángattam a madzagot és jéééééééééééé, azóta ismét szuperül működik.
hát hurrá. ezért fizettem 16 rugót egy hete. pffffffffffff

napok óta beteg vagyok. fura érzés, nem szoktam hozzá. most éppen disznózsíros dunszt van a mellkasomon és hátamon, nagyon büdi, de jó meleg. állítólag reggelre semmi bajom nem lesz. két napja hagymahéj teát iszom, jobb, mint a köptető.

két napja felhívott az ex. magasröptű beszélgetést folytattunk a semmiről és hogy milyen rosszul aludt akkor éjjel. és? én meg napokig sírtam. téged ez érdekel?
hülye fasz.

napok óta próbálok eljutni egy szaunába, de mindhiába. holnap is melózok és vasárnap is megyek az idegbecsípődéses csajhoz. szegényke..két hete nem tud megmozdulni, a doki meg azt mondta neki, hogy ez van. feküdjön.
éljenek az orvosok, ismét.
egy kezelés után már tudott normálisan feküdni, felkelni és menni, leguggolni és lehajolni!
na mind1.

sokat álmodom apuval. fel kellene hívni, de mit mondjak neki, mikor ő meg a háta közepére sem kíván? hogy  lehet ez? nem értem, kezelni sem tudom a helyzetet. próbálom szeretettel elfogadni, de.

a társkeresőn lévő faszik tök gázok. le fogok iratkozni. nincs ehhez kedvem sem időm. inkább eljárok végre edzeni, az kicsit hasznosabb.

:D

mustárfogyasztásom már-már feltűnő. mindenhez azt és reggelire is....hetente elfogy egy dobozzal és igazából semmi nem elég  belőle :DDDD

kicsit utánanéztem ennek a dolognak, mert tényleg kezd beteges lenni. van benne sok vas, mg, foszfor,b1/b3 vitamin, ca és egyebek kis mennyiségben, ezek a kiemelkedő adatok. főleg a foszfor a 120%-ával. nem eszek olyanokat, amiben benne van, valószínűleg kiürült a szervezetem, de úgy tűnik sikerül pótolnom ilyen formában!
:DDDDD

anyám szeme aggasztó. mondtam neki alternatívákat műtét helyett. eléggé be van szarva ahhoz, hogy elutasítsa ezeket mint lehetőség. majd kiderül.

ja

mindig van egy ember, aki ott van ha szükség van rá, ha le akarunk lépni az útról ő visszaterelget, ha fel akarjuk adni fogja a kezünket és visszahúz, ha magunk alatt vagyunk felemelt.

ezek ilyen közhelyes szarok, de igazak és így vannak, nézz körbe, te is találsz ilyen embert amikor kell, szükség van rá..és az sem baj, ha ez az ember nincs a hétköznapokban, csak pl. "véletlenül" összefutsz vele pár hónap/év után és van egy mondata. az a mondata, amire neked pont most szükséged van és visszaterel, visszahúz, felemel.

nekem is vannak ilyen emberek az életemben és én is egy ilyen ember vagyok valaki(k) életébe. nem, ez nem ilyen bólogassunk együtt, mert most ez a feladatunk, hanem olyan egyszerű és őszinte mondatok átadói vagy(unk).
az őszinteség sokszor fáj, de csak az terel vissza az útra, húz vissza vagy emel fel.

ilyen játék ez.
pl. engem ráz a hideg ettől a: nekünk egy a problémánk, találkozzunk és beszéljük ki!
neeemmm...nem beszélem ki, mert egészen biztos vagyok benne, hogy nem egy a problémánk. lehet, hogy a végkifejlet ugyan az lett, de a gyökere nem. tehát ha ilyen helyzetben találkozunk, egészen biztos, hogy csak elbeszélnénk egymás mellett és semmiféle közös bólogatás nem lenne belőle, csak értetlenség, a végén meg nagy magyarázkodás. erre nem vagyok vevő.
arról nem is beszélve, hogy nem szeretem a problémáimat megbeszélni mindenkivel, főleg nem számomra idegenekkel..lassan már az ismertekkel is csak ritkán.

itt könnyű kitárulkozni, keveseket ismerek akik olvasnak, elvagyok a gondolataimmal. megosztom az egész világgal, de személyesen nem. az az én dolgom.

ha sokan csak leülnének egy gyertya elé, feltennék a kérdéseiket meditálás előtt, pár perc/fél óra ücsörgés után megjönne a tiszta, helyes válasz. nem kell kifröcsögni mindent, csak kicsit magunkba mélyedni, hiszen minden bennünk van és minden belőlünk indul ki. igen, a jó is és rossz is. mi a rossz? a változás mindig az, mikor valaki pedig akaratunk ellenére rákényszerít, az meg halál. aaaaaaaaaaaaaaaaaahhhhhhhhhhhhh..kibírhatatlan fájdalom, holott, azért is mi vagyunk a felelősek. homokba dugtuk a fejünket? nem is akartuk észrevenni? szőnyeg alá sepertük? a hozott mintákat szidjuk?

szeretni csak az tud, akit valaha is szerettek gyermekkorában. akkor ott megtanultuk, éreztük és akartuk. ezt tudjuk tovább vinni, tanítani, élvezni. aki nem tud szeretni, magát sem tudja. aki nem akar szeretni, nem akarja azt sem, hogy szeressék.

jó éjt.

..

irtó nehéz a továbblépés. igazából vágyom rá, de nem tudom elképzelni azt, hogy egy másik ffi hozzám fog érni, megcsókolni vagy akármi. ha erre gondolok kiráz a hideg, ami lássuk be, nem túl építő a jövőt nézve.

ez van.

mindig minden kezdet nehéz. csak úgy ülök az autóban és nézem magam kívülről, hol és mikor lesz elkúrva ez az egész dolog. hol volt az én felelősségem és azt állapítom meg, hogy csak az én felelősségem volt. hogy hagytam. hagytam, hogy idáig jussunk a másfél év alatt, hogy belementem és alárendelődtem szituációknak és aztán, hogy meg is magyaráztam magamnak, majd mindenki másnak, hogy jól van ez így, na.

nem. nem volt jó. egy faszság volt, hogy elhittem, az ember változhat 360 fokot mosolyogva. el akartam hinni magamnak, holott én sem lennék rá képes, nem is vagyok.

a jót akarni nem elég, mert ez később erőszak lesz. az volt. ezt a magam példáján is tudhattam volna, csak hát ugye hozzuk a béna mintákat és észre sem vesszük...csak amikor már elkövettük magunk és mások ellen.

azt kérdeztem ma anyutól, honnan fogom tudni, hogy valaki komolyan akar? nem csak egy mintát akar beteljesíteni, hanem engem akar, nem csak megint az éveimet áldozom fel? bár én tudom, ha tanulunk adott kapcsolat hibáiból- mert mondjuk sikerült őket felismerni nem kevés könnyek árán-akkor az nem elvesztegetett idő, hanem építő jellegű izé, amit majd tudunk használni építő jelleggel...stb.stb.

szóval továbbra sem tudom, hogy a legközelebbi alkalommal nem fogok megint belefutni a saját idiótaságomba amit hibaként könyvelhetek el újra és újra.. a kérdés csak az, hogy a másik félnek hol van a felelőssége a hibáim kijövetelének? mert ugye tudjuk, ha nincs motor ami generál, akkor nincs hiba sem.

tehát onnan tudom majd, hogy valaki szeret és engem akar, hogy nem hozza felszínre a hibáimat, vagy ez tőle teljesen független? a hiba az hiba és ha benyomódik rajtunk a bizonyos gomb bizonyos szituban, akkor elkövetjük ugyan azt a hibákat akarva-akaratlan, még akkor is, ha felismerjük, hogy ez most egy hiba.
vagy felszínre hozza, de észre sem veszi, mert szeret és neki ez nem hiba, hanem még egy tulajdonság, ami miatt jobban akar?

ki tudja...majd kiderül, ha ismét sikerül valakit közel engedni magamhoz, ami nekem nem megy túl könnyen.

: )

ma egy csodálatos örömben volt részem, miszerint a tesóm felkért, hogy legyek a tanúja az esküvőjén : )))))))))))))

szóval addig le kell fogynom : DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD
ma el is kezdtem, mert olyan fosás van rajtam délután óta, hogy már a lelkem is a wc-ben úszik. ez már a fájós kategória..

pedig ma szívesen elmentem volna egy koncertre, ahogy tegnap is random jól sikerült az emilióra való eljutás :)) csodálatos hangja van ennek az embernek! hihetetlen! tátott szájjal hallgattuk : )

aha

a legjobb beszélgetések kabátban, indulás előtt a küszöbön történnek

húúú

a mai nagyon gyors hívás, hogy van még hely emilio koncertre egy perc gondolkodás után már ott is voltam és úúúúúúúúúúúúúúúúúúú de nagyon jó volt : )))

igazán nagyon jó valentin napom volt! anyukámmal tartottunk egy csodás ajándékozós délelőtt/délutánt és ez az esti meglepetés kiruccanás széppé tette ezt az amúgy elbaszott szerelem -napot.

örülök, hogy kitöröltem a számát a telefonomból, mert biztosan küldtem volna valami csuda szépet és kedveset. ja.

pf

ma annyira gátlástalanul átbasztak, hogy kénytelen voltam hagyni. el sem hittem, hogy az előttem álló pasi csak úgy a szemembe olyan összeget mond be a gép szervizeléséért-amiért az elmondása szerint nem is csinált semmit!-hogy csak néztem. valamitől mégis jó lett a szerkezet és nekem ez lett a legfontosabb.

ma még annyi történt, hogy kitöröltem az exemet a telefonból. szoktunk beszélni, de igazából nem tudom miért. így láttam jónak.

a társkereső oldalon meg hibernálom magamat, mert 1 hét után sokkot kaptam kb.
lett volna egy fiúcska, de 34 évesen nincs jogsija meg autója. hát igen, lehet mondani, hogy bunkó vagyok, meg akármi, de ne már én cipelgessem egy pasi seggét, ha el szeretnék menni valahova. manapság már nem akkora feladat ez a téma. én is fenn tudok tartani egy kocsit-mondjuk 17 éves korom óta vezetek saját autót-a bkv dolog nem az esetem. nem pálya, ez van.
azt mondta, egy pénzéhes nő vagyok, akinek a kocsi, lakás meg pénz számít : )
ezt egyébként nem tudom honnan gondolta, mert van hol laknom, van mivel járnom és eltartom magam...és nem azt kérdeztem milyen autója van, hanem hogy van-e.
34 évesen meg legyen már annyi igénye, hogy eljut a-ból b-be 15 perc alatt és nem másfél órás bkv túrával.

..és amúgy igen. lehet, hogy ezzel elveszítettem egy szép lelkű embert, aki életem végéig szeretett volna. lehet. de sajna a világ a külsőségekről szól, nekem legalábbis ilyen szinten biztosan. ennyi luxust én is megengedhetek magamnak valakivel szemben, nem?

: DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

te jó ég

egy kibaszott ultra durvát utaztattam reggel, mindjárt éhgyomorra. utána már nem is volt kedvem reggelizni, sem ebédelni.

pffffffffff...értem én, hogy minden belőlünk indul és 90%-ban mindent előző életből hozunk, de ez azért felért kb. 3 horror filmmel! pedig egy olyan egyszerűnek tűnő cím volt: mitől vagyok cukorbeteg?

holnap megint utaztatok, vasárnap én utaztam egy laza 3 órát.
utazásból jó vagyok és még jegy sem kell hozzá, csak némi bátorság : ))))))
az utaztatói blogommal lemaradtam, de nincs kedvem feltölteni vagy 30-40 utazást, pedig olyan sokan kérik és olyan szépen :D

már olyan felajánlás is jött, hogy én csak diktálom, ő majd gépeli, csak vigyem fel az anyagokat.
óóóóóóóóóóóóóóóóóóóó...hát jó is lenne, de.

és itt most beköszön egy blokk.
:DDDDDDDDDDDDDDDDD

van úgy

van úgy, hogy egy ideig egyformán alakulnak életek, sorsok. tükröt tartunk egymás érzelmeinek, együtt sírunk vagy nevetünk.

nincs nehezebb elengedni egy embert, aki nem bántott, csak nincs közös út. úgy elengedni, hogy szeretem, de az agyam felülírja a szívemet. mit ne mondjak, életemben először fordul elő velem ilyen : DDDDDDDDDDDDDDDDDD

értem én, hogy mindent mi alakítunk az életben, minden tőlünk indul és a mi érdekünkben történik úgy, hogy nekünk az később jó legyen, most csak tanulunk.
de én már olyan kurva okos vagyok, hogy köszönöm, már nincs szükségem az emelt szintű egyetem mellett még 8 diplomára. nekem elég. megelégszem ennyivel is, ok? több ilyen nem kell:
- több viszonzatlan érzelem
- hogy minden csak kötelesség és nem szívből jövő, stb.
-várakozás
-sértődés mert őszinte vagyok
-bántás, mert ő rosszul aludt
-ígéretek, melyek soha nem válnak valóra
..és még sok ilyen, gondolj bármire, biztosan úgy volt.

köszönöm, megtanultam amit kellett, most már kérek némi jót is, ok?

..

mindig az igazság a fáj a legjobban

?

azt kérte tőlem kb. 10 évvel ezelőtt egy pasi, hogy mondjam meg neki, mi végre vagyunk itt a földön?

hát....nem tudtam neki erre mit mondani. őszintén szólva, évekig gondolkodtam a válaszon, ami a mai nap hazafele jövet valami jó kis zene mellett megszületett a haraszti úton:

a feladatunk, hogy túllépjünk magunkon. hogy változzunk és legyőzzük a belénk kódolt szokásokat, félelemeket, berögzüléseket. felismerjük gyengeségeinket és dolgozzunk magunkon, hogy változtatni tudjunk.

ezért vagyunk a földön.
minden egyes leszületéssel kapunk egy új esélyt, hogy megoldjuk és hátrahagyjuk a karmánkat és tisztább lappal élhessünk tovább. nagy feladat ez, sok a buktató és valami mindig eltereli a figyelmünket magunkról és a feladatunkról és persze mi meg  jóhiszeműen le is térünk az útról, mert a másik sokkal könnyebb és csábítóbb...

hát így.

de.

éjjel mégis felregisztráltam egy párkereső oldalra.
ma estére már megbántam.

a szeretetnek mi köze van az észhez? most ezen gondolkodom.

hm

olvasom egy barátnőm naplóját, aki most szakított a párjával (?) 5 év után. tudom mit érez és tudom, hogy miért nem engedek magamhoz közel senkit. átéltem ezt, amit ő jó párszor és egyáltalán nem hiányzik ez az érzés..hogy mire megszereted, bizalmat szavaztok, kiismeritek egymást azt mondja a másik: ó, köszi, inkább mégsem akarom ezt. vagy nem veled. nekem mondtak olyat 1 év után, hogy soha nem szerettelek. anyád! volt aki évekig hazudott és olyan aki a második randi után feleségül akart venni.
agyrém, komolyan.

kell ez nekem? soha.
ma pont gondoltam rá, hogy felregisztrálok valami hányás társkeresőre, ha már mindenki csak ott talál magának párt, hátha nekem is sikerül. aztán mégis oda jutottam, hogy nem.
nem akarom a béna randikat, az elcseszett mondatokat, hogy kár volt a sminkért, hogy ez idő alatt csomó hasznos dolgot csinálhattam volna, mint ezzel az emberrel ülök egy tea mellett és hallgatom a faszságokat.

neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeemmmmmmmm................. öreg vagyok ehhez. nincs kedvem semmihez.

ma különösen depi vagyok, még a telóm is ki van kapcsolva. inkább. jobb ez így.
holnap vérvétel, nagyon várom, biztosan fasza lesz, milyen lenne. csomó béna emberrel ülök majd egy borzalmas váróban ahol hideg van és az unatkozó öregasszonyok mindenkinek beszólnak, hogy nem magam jön, oda álljon, stb. nagyon várom, na.

a gépemről remélhetőleg pénteken kapok híreket, de milyeneket senki nem tudja...természetesen közben megérkeztek a megrendelt profi ránctalanító készítmények, hát annyira jó ez az egész így, hogy nem is tudom szavakba önteni! : (

márciustól kezdődik a kozmi suli, nagyon várom!

na

az ilyen 7végékért érdemes élni. barátokkal, nagy nevetésekkel, finom kajákkal, kedvenc időtöltésekkel, világmegváltó beszélgetésekkel...nagyon szeretem őket, már vagy 15 (?) éve tapossuk együtt az éveket, életet.

ma olyanok voltunk hosszú idő után, mint 10 éve. relatív felhőtlenek szórakozottak, időtlenek : )

jaj..hát igazán felemelő és feltöltő napok voltak! sok ilyet szeretnék velük : )

köszönöm nekik a sok mindent..


-és még 1 izgalom: ma megrendeltem az új kezeléshez szükséges anyagokat..
nagyon izgulok milyen lesz!