végre

most, hogy sikerült átlépnem magamon, a félelmeimen és negatív érzéseimen, azt kell mondjam, hogy minden a legjobban alakult, mert hát hogy is másképpen? :)

csak azt nem tudom, hogy ha más ilyen helyzetbe kerül, mint én, akkor rögtön tudom neki azt mondani, ne is gondolkozzon rajta, miért alakultak így a dolgok, mert ez csak azért lehet, mert jobb jön, jobb jár stb. ez miért nem jut eszembe magamra nézve? csak a rossz, hogy ez jel, hogy nem kell csinálni, nem kell belevágni, nem kell ezen gondolkodni...pfffffff
tök szánalmas vagyok, komolyan.

talán nekem ezt kell megtanulni ebben az életben. hogy higgyek magamban, hiszen eddig is mindent meg tudtam valósítani amit szerettem volna és igazából úgy élek, ahogy sokan csak szeretetnének. olyan a munkám, ami egyben a hobby-m, jót teszek másokkal és sokak életét tettem eddig jobbá.

....akkor az már nem is lehet kérdés, hogy az enyémnek is tökéletesnek kell lennie.
és igen, ma elhittem, hogy meg fogom találni-vagy ő engem-a páromat, aki mellett boldog lehetek minden extra nehézség nélkül. csak úgy. mert miért ne?
és nem azért, mert ezt akarom hinni, hanem mert tényleg így lesz, valóságosan!

:))))))))))))))))))))))))))

szerintem

mind1.
egyre többször érzem azt, hogy mind1.

mikor egész nap azon gondolkodom, hogy felhívjam-e apámat névnapja alkalmából, mert igazából miért is kellene, mikor lemondott rólam 3 éve. és persze megteszem, de ennek nem így kellene lennie, nem ilyen érzelmekkel. de mind1.

mikor arra gondolok, hogy mennyire is át lettem cseszve, de hát mind1. ez van. megtörtént, de leginkább az én hibám, hogy hagytam magam megvezetni, mert szerettem. igen, büntetésnek élem meg, pedig nem kellene, de hát mind1.

mikor egyedül hozok meg döntéseket és vállalom mindennek a következményeit. mind1. lesz ami lesz.

mikor ha kapsz is dolgokat, érzéseket, általában nem akkor mikor szükséged lenne rá, nem ott és nem olyan minőségben, nem attól és nem olyan szinten. de mind1. mindennek örülni kell.

és mindeközben szüntelenül tagadok, elutasítok. mind1. most ez van.

küzdök magammal, hogy megéri szeretni. majd. egyszer. valakit. aki értékeli azt amit adok és úgy érzi, ő is tart annyira engem, hogy érdemesnek talál viszontszeretni, mert egymást szeretni jó és a világ legtermészetesebb dolga.
nem csak elvenni, elvenni, elvenni és élvezni a támogatást, biztonságot, a jó létet, szeretetet, szerelmet és semmit sem adni, mert az olyan fárasztó meg időigényes, meg unalmas is, meg egyébként is. mind1.

a legrosszabb ez az üresség ami marad, mikor eldöntöd, hogy nem szeretheted többet azt az embert, akit egyébként miért is szerettél? összefoglalom, hogy mit és miért szerettem benne. nem azt, akit láttam benne, hogy milyen is lehetne ő, hanem a puszta tényeket.
nem tudom. mind1. csak most kong a szívem és nem értem. nem őt, magamat!
ő nem hibázott, magát adta, csak nem vettem észre. egy másik embert láttam, de igazából mind1. egyik énje sem szeretett úgy, szívből, ahogy én szerettem.

tudom, tudom. az elvárások..adok - kapok, emberi játszmák, stb.
amúgy én önzetlen vagyok, csak már öreg és fáradt. megfáradtam a sok fájdalomtól amit cserébe kaptam. persze, persze, mindig felálltam és mentem tovább, csináltam a dolgomat, csak..mind1.

mert néha nem akarok már tovább menni, tovább gondolni semmit, főleg nem cselekedni. se magamért, se másért. csak úgy lebegnék a köztes létben, mert az olyan jó.
mind1.

- - -

arról szólnak a napjaim, hogy próbálom leküzdeni a félelmeimet a fejem fölött sokasodó problémáktól, mert ezek nem visznek előre és ha ezt most nem lépem meg, akkor mindig csak ugyan ott fogok állni: a tervezgetési fázisban, a mi lenne ha c. fejezetnél.

tudom, tudom, aki mer az nyer. de könnyű annak, akinek van önbizalma. sajnos nem nevelték belém, hogy bármit csinálok érhetek valamit is az életben, így kicsit nehezebb új dolgokba belevágni és mindent optimistán megélni, még az esetleges kudarcokat is.

ma

nem sokat beszéltem anyámmal, de az is tömör volt:
-ma egész nap ment a hasam, le sem szálltam a wc-ről, de végül meghánytattam magam és most jobban vagyok.
-aha
-és te mit csinálsz?
-..ebédeltem....

ma egy nagyon nehéz és hosszú utaztatásom volt, már annyira nem haladtunk, hogy úgy volt, hogy feladom, de hát mondom nem lehet. ha már itt vagyunk, idáig eljutottunk, csináljuk végig..aztán sikerült. végül nagy élmény volt, főleg mikor vége lett. ügyes volt a lány, csak ugye az első utazás mindig necces, nem vártam tőle sokat. a lényeges blokkokba sikerült belemenni és feloldani azokat, de annyira mélyre nem mentünk, mint azt kellett volna. na mind1, majd legközelebb.

a fáradságomat egy laza aldizással ütöttem el :)

szerencsére

a tegnap általam eltávolított macska visszatért. húh.....azért örültem neki!

..és annak is, hogy reggel végül rávettem magam, hogy elmenjek ismétlő tanfolyamra. rá is jöttem rögvest, mitől állt be 1 hete a hátam. hm.
szeretek ilyenkor barátokkal, csoporttársakkal találkozni, beszélgetni.
ma még stexeztem is és egy órát beszélgettem parfümökről a virágossal..ezt mondjuk soha nem gondoltam volna.

anyuval a cukiban futottunk össze és jót beszélgettünk, aztán külön autóval mentünk haza hozzá. már majd nem beszálltam a kocsiba, mikor is a szemem láttára esett össze egy bácsi, teljesen összeverte magát, nem tudtam megmozdítani sem, kértem segítséget, annyira rossz volt nézni és abban a pillanatban ahogy láttam, hogy esik, csak arra gondoltam, hogy jaj, csak ne a fejére :(((( de ugye az emberi ösztön, hogy mindig minden körülmények között védje a fejet, maga alá tette a karját. hívtam segítséget, de nem volt elég, aztán hívtunk még és a cukis fiúk átvitték a túloldali árnyékba :((( kerestem a fejére egy törcsit amit bevizeztünk, ő csak azt mondogatta, hogy elfogyott a kenyere és a pékhez ment, de nagyon meszes mindkét lába, 79 éves...és ilyenkor nem értem, hogy lehet, hogy ennyi idősen nincs senkije, aki hozna neki egy kiló kenyeret. :(((( olyan nagyon rossz volt látni a tehetetlenségét és valahogy nagy volt a kontraszt, mikor megálltak nézelődni egy pár hónapos csecsemővel. arra gondoltam, honnan jövünk és hova tartunk.

kihívtuk az ügyeletet, aki közölte, hogy mivel köztéren történt a baleset, így ő nem jöhet ki (?????????????????!!!!!!!) hívjuk ki a mentőt. ppppppffffffffffffffffffff. köszi. szolgáljuk az embereket...... és ha mondjuk szívinfarktusa lett volna? akkor is várjuk meg a mentőt? a bosszantó, hogy 100 méterre van az ügyelet és NEM, de tényleg NEM jöttek ki!

erre barnára álcázott szőke nő: tudja valaki a mentők számát? -ezen a ponton többen felhördültünk- húh, hát veled is csak többen vagyunk, köszi, kár, hogy csak a helyet foglalod kb. először azt hittem ez valami vicc, de nem. teljesen komoly kérdés volt és annyira lefagytam ettől, hogy tök idióta fejjel néztem körbe, aztán vissza a csajra, hogy ezt most tényleg? és tényleg.
közben megérkezett a szomszéd gizi néni is, aki elkezdett rikácsolni jános bácsinak a kenyér miatt és ennél a pontnál feladtam. a többiek mondták, hogy megvárják vele a mentőt, így leléptem.

anyunál még sokat beszélgettünk a medencébe aztán eleredt az eső..közben befutott k. is kerti sütögetni, akkor már konkrétan nagyon szakadt :)
negyed óra múlva elállt, minden frankó volt, csak nem találtuk a nyársakat...de aztán mégis. sütögettünk, mikor megint nagyon dörgött, anyám kiadta az ukászt, hogy csináljak valamit, hogy elmenjen az eső. tejesítettem a küldetést, kikerült minket a vihar. erre jött egy szél, mire anyám bepánikolt és egy vödör vízzel meg egy mozdulattal megölte a bulit, mi meg csak álltunk és nem értettünk semmit :)

hát, a  pánik az pánik, ilyenkor elborul az elme és nem állítja meg semmi, így aztán bepakoltunk és hazajöttem :DDDDDDDDD
anyám már látta lelki szemeivel, hogy ég a ház....pedig mondjuk kb. 15 sec. múlva elállt a szél, tehát kár volt eloltani a tüzet, de hát a pánik az pánik.

most is folyamatosan villámlik, nagyon szép, egészen addig amíg belénk nem csap egyszer :DDDD de addig szép, onnantól kezdve már egy kicsit nem annyira :DDDDD

a bezabált két zsíros kenyértől és a tömérdek mennyiségben elfogyasztott lila hagymával a hasamba nem különösebben gondolom, hogy szuper éjszakám lesz :DDDD de ennyi áldozatot megér...

esti lazulósnak:

https://www.youtube.com/watch?v=Rxa6qv5muD4


mindenféle napjaim vannak. jövök-megyek, egyre kevesebbet gondolkozom és egyre kevésbé fáj.
nagyon élveztem, hogy a mai bikram jóga jól ment és élveztem is, kivételesen nem a túlélésre játszottam.

az mondjuk kicsit elszomorított, hogy hazaérkezvén egy pici cicát találtam a szomszéd küszöbén és mivel tudtam, hogy nem az övéké, gondoltam, csak felkolbászolt a kertből, így levittem. kicsit később kiderült, az elsőről lógott meg.....tök ciki. de lehetett volna annyi eszük,hogy kiírják a közös anyázós táblára, hogy.

ez tényleg nagyon igaz, hogy az idő mindent megold..
utálom ezeket a fülledt éjszakákat, viszont az egyre keskenyedő derekamat egyre jobban imádom : )

holnap este sütögetés lesz és egész nap medencés parti, hát már nagyon várom : )

érdekességek a nagy viliágból

ma is virág terápiáztam. egy nagyon érdekes történet kerekedett ki az illető problémájából. ezt most csak azért írom le, mert általánosságnak vélem:

azzal jött, hogy nincs párkapcsolata, ha mégis, az meg botrány. itt felsoroltattam vele milyen hiányai vannak, mit érez problémának, mennyire szereti magát, mit lát magában szépnek és mit nem.

felmértük a helyzetet, kihúzta a virágkártyákat amiket elkezdtünk elemezgetni, szétcincálni a mondanivalójukat.

igazából nem is húzom a történetet, a lényeg, hogy mivel ő nem szereti magát, ezt azzal kompenzálja, hogy ő sokat ad, de mindig azt érzi, kevesebbet kap vissza, ami egy állandó hiányt szül benne.

miért? mert azzal, hogy magunkat szeretjük, már 70-80 %-ban teljesítettük az igényeinket magunk felé, a maradék 20-30%-ot pedig könnyen fedezi a környezetünk, hiszen senki sem azért él, hogy a másikat boldoggá tegye, magát pedig nem.
aki így tesz hibázik, mert másra testálja a saját feladatát, ráadásul ez elvezethet egy erőszakos viselkedéshez is, hiszen az illető már-már kiköveteli magának, hogy szeressék. persze ennek vannak formái, pl. alázatos leszek bármit megteszek, csak megkapjam a szeretet mennyiségemet. sajnos ez a fajta viselkedés minta jeleskedik többségében, sok ilyet látok.

a következő kérdés egyértelműen az volt, hogy ok, de hogyan tudom megszeretni magam? ha eddig sem tettem, mit tegyek ezért?
nem is gondolnánk, ez milyen egyszerű feladat: pl. hetente ajándékozzuk meg magunkat apróságokkal amiknek örülünk. itt fontos megemlíteni, hogy nem olyan dolgokra gondolok nők esetében, hogy elmegyek fodrászhoz, körmöshöz, stb., hanem olyanokra, melyek nem más által jönnek létre, hanem magunk által:
-veszek magamnak egy ruhát, mert szép vagyok.
-veszek magamnak egy rúzst, mert ezen a héten sok jó dolgot csináltam.
-beülök magammal egy kávézóba és elolvasok egy újságot, mert megérdemlem a pihenést.
-már régóta kinéztem azt a sálat, de sajnálom magamtól (miért nem veszi meg nekem senki?!!!!), megérdemlem, mert jó nő vagyok és ebben még jobb leszek! nem várok másra, megveszem magam!
-tornázok napi 10 percet, hogy jobban érezzem magam és még fogyhatok is!
pl.ilyenek.
a szeretet velünk született dolog, de a szüleink befordult élete, vagy már az általuk követett szülői minták és a társadalmi elvárások egyszerűen kiölik belőlünk.

de ez tanulható, teljes tudatossággal! figyeljünk magunkra, kezdjük el becsülni magunkat, keressük meg a jó oldalunkat, de a rosszat is! mérlegeljük mire vágyunk, tűzzünk ki célokat amiket meg is valósítunk magunk által. nagyon fontos, hogy magunk által! ez lehet bármi ami örömet okoz nekünk, vagy a fent említett dolgok valamelyike. a lényeg, hogy szeressük, becsüljük meg magunkat.

miért fontos ez?
mert ha mi nem tudjuk hozni a 70-80%-ot magunknak, akkor mindig hiányozni fog egy elégedettség érzés belőlünk és most komolyan..melyik ember tudja hozni azt a 100%-ot, amire szükségünk lenne? ember legyen a talpán...
erre mondják, a csillagot is lehozza neki az égből, mégsem elég neki.

stimm?

szóval. ne zsigereljük ki a környezetünket a saját nemszeretemségünkkel, inkább generáljuk magunknak és így tudunk normális viszonyt fenntartani a körülöttünk élőkkel és nem terhelünk senkit sem az elégedetlenségünkkel sem a folyamatos belső harcainkkal.

hú

pörgősek a napok. ma megnéztem a fogyasztó gépet, nagyon tetszik, jövő héten meg is veszem és indul hozzá a kupon akció is. már mindenki be van zsongva : )

hm..a hátam még mindig nem százas, de jót tett, hogy voltam tegnap a terapeutámnál.
(az teljesen normális, ha a terápiás ember is jár terápiázni : DDDDD)

egy másik szemszögből néztük meg a történteket és nagyon jót tett. túl leszek rajta nem sokára. persze, egy örök szomorúság lesz mikor rágondolok, hogy szerettem és mégsem jött össze, ez van. volt már ilyen, lehet lesz is még..

a fejem állandóan fáj a légkonditól és reggel 5kor kelek minden nap. a forgolódás helyett majd meditálni fogok.

pl.ilyenek

mikor az 50 fokra fűtött teremben jógázunk és azt mondja az oktató:
-jól van zsanett, legyél magadhoz őszinte és érints a homlokodat a térdedhez!
-........................őőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőő hát................
-semmi gond ha nem megy, hajlítsd be a térdedet és úgy csináld, de fontos hogy összeérjen a kettő!
-hhhhááááááááátttttttttttt........őőőőőőőőőőőőőőő....ppppffffffffffffff


na most. a probléma több sebből vérzik. az egyik az, vannak korlátaim hajlékonyságban. a  másik, amit nem értem hogy nem vett észre, hogy amíg az ő mellkasán szőr van (nem kevés) addig az enyémen két nagy csöcs.
szóval őszinte vagyok én magamhoz, csak hát....

3-kor még néztem a falat. úgy tűnik, ez már egy szokás lesz amit kicsit sem élvezek kb.
a hátam továbbra is beszarásul fáj. király. lehet, beszélnem kellene a-sal és mindent kitálalni neki az elmúlt egy évről.. hátha attól elmúlna.

anyám dunsztos üvegbe csomagolta tegnap a meggy levest, amire az van írva: mosó szóda
: DDDDDDDDDDDDDDD

megint igen

remek napom volt megint! szerencsés ember vagyok, na.
délelőtt obiztam anyuval, kiválasztottuk, milyen kapuja lesz, aztán barátokkal kopasziztunk egyet: hőséggel, jó társasággal, hangulattal, beszélgetéssel, nevetéssel és kávéval, fagyival : ))

utána lerongyoltam anyuhoz, aki finom meggylevessel várt, aztán felállítottuk a medencét, jó meló volt : ))

hazafelé aldiztam és a szokásos felesleges dolgokat vettem meg a kettő darab  fontos mellé : DDDDD

itthon megint kerteztünk a szomszédokkal.. a mellettem lakók elutaznak és ismét áthozták vigyázásra a virágaikat...így aztán kezelhetetlen lett a helyzet a légkondi tetején : DDDD

igen

annyira csuda jó napom volt, mint már régen nem.
mert egy év után reggel végre elmentem bikram jógára amin fél időben nem tudtam eldönteni, hogy el fogok ájulni, vagy lehányni az előttem lévőt : DDDDD
de végig csináltam és nagyon jól tettem. aztán a városon végigcipeltem a 25 kilós sporttáskát és befeküdtem hangtál meditációra. jól megmozgatott lelkileg, csak nagyon fáztam.

ez egész napban az volt a legjobb, hogy rólam szólt és általam. tettem magamért nem keveset, ami javamat szolgálta és bár még mindig sokat gondolok a-ra, de már nem kapok feltétlenül düh rohamot, max elfacsarodik a szívem és szomorú leszek. próbálok rá minél kevesebbet gondolni, de hát.......majd múlik. azt nem mondhatom, hogy napról-napra, inkább hétről-hétre.

alakulok. mármint formailag. élvezem az új energiákat amik körbe vesznek. minél többet adok magamnak, annál többet kapok az élettől. pl. itthon egy jó beszélgetés a szomszédokkal és ajándék kínai büdös gyógytapaszt a hátamra.

szóval minden változik és most kivételesen úgy érzem, jóra. belevágok egy új vállalkozásba amitől csupa jót remélem. ez amúgy egy öngyógyítás, mert mostanában semmi újat nem engedtem be az életembe, tehát ehhez bátorságot kellett vennem, amit kicsit sem bánok.

kezdek felszabadulni. ebből mi lesz.....te jó ég! :DDDDDDDD

pf

reggel annyira szomorúan keltem, hogy kénytelen voltam elővenni a bach virágterápia cseppeket. érdekes de kicsit sem meglepő kártyákat húztam.
csak ez az elkeseredett düh ne lenne magam felé, hogy nem vettem észre ezt az egészet, hogy igen, már a 3. hónapban ott kellett volna hagyni és várni még erre 8 hónapot.
nézem a jó oldalát: ja, hát az nincs.
hogy a faszba nézhettem ezt be ennyire? azt mondtam ma anyunak, hogy igazából honnan fogom tudni, ha legközelebb is ezt a kört fogom tudni? mert amikor az ember szerelmes és hisz meg bízik meg faszom, akkor hol marad a racionalitás? ha meg tudatos, akkor hol maradnak az érzelmek? ez kettő valahogy kiüti egymást nálam.
fáradt vagyok és kimerült. csalódott és dühös.

ébredéskor annyira beállt a hátam, csúcs volt. még most sem százas, kicsit jobb lett köpölyözés után. .de amíg nem rakom össze a lelkemet ez lesz.

sajnálom a szomszédaimat. a kislányuk szeme nagyon bedagadt, kihívták a mentőket. az apuka két órát ácsorgott az utcán, mondván mindjárt itt vannak...úgy hallottam feladta.
pppffffffffffffffffff...király, nem?
a jó ég mentsen meg attól, hogy egyszer megmar egy kígyó és ki kelljen hívni a mentőket.

jó lesz ha holnap elmegyek bikram jógára, kicsit kiizzadom a sok szart magamból és hátha jó lesz a hátamnak is. ha nem, akkor rácsesztem : DDDD

nagyon várom már a holnapi hangtál meditációt.

tudom, hogy ez így most teljesen normális, de ez a folyamatos szomorúság ami a szívemen ül, nagyon unalmas. ez egy olyan alap állapot amit úgy érzek, soha nem fog szűnni, de persze ez nem így van. máskor sem volt így.
mintha felettem lenne egy fekete felhő, aminek fülledt atmoszférája kísér és lenyom egész álló nap: a wc-n, a közértben, autóban, a szobában, mikor locsolom a paradicsom palántákat és úgy általában mindig mindenhol. nem mosolygok, csak úgy vagyok, az tölt fel egyedül, amikor dolgozom, amúgy olyan kellemesen vagyok befeszülve és már izomban is.....

talán annyi változott a magamon/magamban dolgozott évek alatt, hogy most hamarabb felismertem a problémát és a lecsendesedési idő nem fog megint 4 évig tartani...remélhetőleg csak max 4 hétig!

ma azt mondtam az egyik barátnőmnek hogy nekem nem pasira van szükségem, hanem társra. fura volt, ez így még soha nem mondtam ki.
meguntam az életemben való átjáróházat, azt hogy mindenki kiszolgálja magát és ezzel együtt engem is, majd intelligenciájának megfelelően továbbáll.
de kurvára unalmas már ez, komolyan.
pppppfffffffffffffffffffffffff

na mind1. majd lesz másképpen, de most még fáj. nagyon. azt gondolná az ember, ahogy múlik az idő, majd úgy nyugszik meg ő is, de én egyelőre a napok múlásával egyre dühösebb vagyok, leginkább magamra.

szomszédok és egyéb állatfajták

gondoltam, ha már lelki fájdalmamban beállt a derekam, azért sétálok pár kört, olyan szép az este. egyszer csak, csendes sírdogálásom közepette mellém keveredett egyik szomszédom és azt mondja nekem: sétálgatunk, sétálgatunk?
-hm..futásnak készült, de beállt a hátam, így maradt a séta.
-hát....nem azért mondom- és beleszív egy jó mélyet a cigijébe- de ilyen túlsúllyal nem is csodálom, hogy megfájdul! főleg betonon való futástól.

aha. köszi. tök jó hogy találkoztunk és feldobtad az amúgy is csodás napomat! esetleg beszélgetnél még velem pár órát, érzem, hogy olyan nagyon jót tennél nekem vele...

pffffffffffffffffffffffff

na, hát ma

állok az obi közepén...keresem a függöny megállító izét, hogy ne csússzon le mindig a karnisról..segít egy eladó csaj, nézem, 6 db 700 forint. nekem pont 1 darabra lenne szükségem. nekünk csak ilyen kiszerelésben van ilyen izé.. nézek egy másik ilyen izét, de mint kiderült az másfajta karnisra való. utálom ezeket a helyzeteket. miért nem lehet venni 1 darabot? ok, értem én hogy globalizáció meg minden, de akkor is.

aztán beültem a mekibe ittam valami karibi koktél csodát, bekucorogtam a sarokba és sírtam. remek program volt, kicsit sem voltam nevetséges, ááááááááááááááá..
mikor felálltam megfájdult a hátam-nem is csodálkoztam-aztán mire az utolsó vendégem megérkezett, már nem tudtam megmozdulni. és most sem.... azt hiszem rám férne egy kis bach virágterápia. a reggeli vendégem után gondoltam húzok is pár lapot jelenlegi szívfájdalmamra, de aztán elmaradt.

felhívott egy barátnőm, aki elmesélte, hogy randira megy és milyen ciki, mert a mostani pasija valami székházba dolgozik és az a faszi akivel most randizik az a barátjánál fog megaludni aki ugyan abban a székházban dolgozik, mint.............
húúúúúúúúúhhhhhhhhhh, mire ezt a sztorit összeraktam, nem 1 perc volt :DDDDDDD
azt mondja a csajci: kapott valami szurit, mert nagyon előjött az allergiája, na mondom, majd jól megmasszírozom a tüdő meridiánodat. erre ő: nem nyomogathatod arrébb a szilikon melleimet!
őőőőőőőőőő....a tüdő meridián a karon helyezkedik el.......
:DDDDDDDDDDDDDDDDDDD

sikerült felvennem egy viszonylag normális ajánlatot adó kupon céggel, ahol az ügyintéző fiúcska kicsit infantilis és csak minden 3. szavát értem, így udvariasan megkértem, hogy küldjön át egy szerződés tervezetet : )))))))))))))))

persze

másnapra megbántam a csúnya sms-t, de ez nem menti fel őt semmi alól. ahogy jobban belegondolok a történetbe csak csalódottabb leszek. nagyon becsapva érzem magam és ahogy visszagondolok az elmúlt pár hónapban elég jól összeáll a rubik kocka.

na és persze ő nem ért ebből az egészből semmit, hiszen ő csak úgy viselkedett, mint eddig, csak annyi változott, hogy megkértem ne keressen most pár hónapig, majd kapott egy otromba üzenetet.
ok, elbénáztam, de ez már visszacsinálhatatlan, ahogy az is, ahogy ő viselkedett velem fél éve...és mindig kapott felmentést és mindig örömmel el is fogadta. na. most már többet nem kap. ennyi.

amúgy a megkönnyebbülés nem jár együtt békés lélekkel is. mert felszabadultam egy majd egy éves tehertől, de amikor rá gondolok haragszom és persze egy nap többször is szembe jut.. hogy nem adta meg az esélyt egy boldog békés életre, egy másfajta életre amit és ahogy eddig élt nem akart szeretetet adni, csak élvezte a velem töltött időt és az energiát amit kapott. felelősséget semmiért sem vállalt, nyilván.

két nő között lavírozott: ha nem jön be a favoritnak titulált asszony, akkor akár jó leszek én is. be is biztosította magát olyanokkal, hogy felhívott részegen és megkérte a kezemet.
hát.....nem mondhatnám, hogy erről álmodtam kislánykoromba, de így aztán végképp elment a kedvem, bár soha nem voltam házasság párti, de most meg aztán...ppffff

na mind1. ami történt megtörtént. ez van, tanultam belőle.

amúgy meg nagyon jó napjaim vannak, ami külön jót tesz a lelkemnek, amire most főleg szükségem van. kellemes és szórakoztató találkozások, beszélgetések.
pl. elkezdtem flabelosozni is a futás mellett és vettem egy 20 alkalmas bikram jóga bérletet, már alig várom, hogy elkezdhessem.
úgy érzem alakulok kívül-belül, amire különösen nagy szükségem van. a többi meg majd múlik.....lassan de múlik, de úgy érzem, soha nem fogom őt elfelejteni, annyira szerettem.

pff

szerintem elkövettem a legnagyobb szakítási hibát: nem emelt fővel, bekussolva tűröm a helyzetet, hanem hajnal 3-kor olyan igazi női sms-t írtam, igazi dühből, csalódásból, fájdalomból, jaj hát csak úgy fröcsögtem és vádaskodtam, olyan jó volt.....
teljes megkönnyebbülés...

: DDDDDDDDDDDDD

óhhhh

ezt hallgasd meg : )))))))

http://www.youtube.com/watch?v=j6oRKxwgguU

hm

azt gondoltam magamról, hogy buddhai nyugalom megtestesítője vagyok- kivéve, ha vezetek, az utakon nem bírom elviselni a 20-szal közlekedőket, akik csak azért mennem előttem, hogy feltartsanak- de amúgy igen. : DDD
szóval mikor a bankban ököllel vertem az asztalt, akkor eszembe jutott, hogy van még mit tanulnom a türelemről kb.
még akkor is ha a bank hibázott : DDDDD
 
az ügyintéző első mondata: hogy sajnos ez történt, majd a következő hónapban....
neeeeeeeeeem neeeeeeeeeeemmm!! én addig el nem megyek innen, amíg vissza nem utalják a pénzemet, ha kell reggelig ülök itt, de ez nem a következő hónapban lesz elintézve, mert nincs kedve senkinek sem dolgozni, a most is késő, tehát tessék szépen elkezdeni intézkedni...!!!!!

a változatosság kedvéért mindjárt szakad az eső. de jó. már olyan régen nem esett, nekem már személy szerint hiányzott is. pfffffffffffff

a

legnehezebb legyőzni magunkat.

megléptem egy dolgot: megkértem az utolsó exemet, hogy többet ne hívjon és ne keressen. ez egy jó döntés amúgy, pontosan tudom, de még nagyon fáj.

önző módon kivételesen a saját érdekeimet tettem előtérbe, főleg a lelkemet.
nem asszisztálhatok egy olyan ember életéhez, aki a múltját próbálja visszaszerezni és a régi eszközöket veszi ehhez segítségül, mint pl. az italt.
ezt még nézni is rossz, hogy a szemem előtt teszi magát tönkre, mert valahol ő is sejti, hogy ez egy baromi nagy idiótaság amit akar, de le kell játszania.

hm, hát kívántam hozzá neki minden szépen és jót, de én ebből még kívülállóként sem kérek, köszönöm.

...és tudod mit mondott? rendben, köszöni szépen, ő is kíván nekem minden jót!
ennyi. 10 hónap után, ami gyakorlatilag róla szólt, ezt írta.

látod? csak utólag derült ki, hogy mennyit is értem neki. pont ennyit: semmit.
örül neki, hogy elszórakoztattam őt, de amúgy ő másra vágyik és csá.

szóval, jól gondold meg, hogy az az ember akivel most együtt vagy, mennyit ér neked és mennyit is érsz neki.

ömlesztve

jaj, hát nem voltam gép közelben, mert állandó jövés-menésben voltam, sokszor már azt sem tudtam hogy éppen melyiket csinálom : DDDD

szóval pénteken a ponyvában a csajokkal kávéztunk, ettünk dumáltunk, magyaráztunk és meséltünk, aztán ránkhidegült és beültünk a kanapéra, ott folytattunk az evést ivást dumálást és magyarázást : )))))))) annyira jó volt.........főleg, hogy utána kisétáltunk a gellért térre, jól megnéztük az akkor még nem annyira magas dunát, fényképezkedtünk és átsétáltunk a hídon : )))))))))))) a kálvinon leültünk az új padokra és ettünk egy fagyit. sajnáltam, hogy nem tudtuk rendesen kivesézni a témát amibe belefogtunk, de az utolsó metrót el akartuk érni : )))))))))))
augusztusban folytatjuk és alig várom! :)))))))))
<3

aztán szombaton nem úsztam meg anyunál a bizonyos nádvágást.....hát annyira jó volt, el sem hiszitek! másfél óra alatt levágtuk szálanként az 1/3-át, aztán bejelentkezett a favágó ember, akire 3 napja vártunk, hogy akkor ő megérkezne. remek.
annyira részeg volt, hogy megkérdőjeleztem a kezében lévő motoros fűrész használatát, de mondta anyu, hogy nála ez így teljesen rendben van....
10 perc alatt levágta a maradék 2/3 részt, á nem voltam mérges kicsit sem! : DDDD
aztán áthordtuk a túloldalra ezt a nem kevés mennyiséget és kb. végem is volt.
a vasárnap reggeli izomlázról most nem szeretnék beszélni : DDD
még m. barátnőm felugrott teázni, jó volt lelazulni.

tegnap este pedig gy. barátommal bementünk a deákra megnézni a vizet, aztán felültünk a sziget szem óriáskerékre és beültünk enni az iguánába.
minden tök jó volt, csak arra gondoltam nagyjából 10 percenként, hogy ezeket a dolgokat most mással csinálnám kb.

az estém azzal telt, hogy elhajtottam egy exemet és az előjövő migrénemmel szórakoztattam magam : (((

pfff

vannak dolgok, amiket az ember úgy nem kíván magának kb. soha.

ilyen volt a tegnapi telefon anyámtól miszerint: nem jött a favágó péter kivágni a nádat, pedig most lehetne, mert leengedték a vizet.....mert kettőkor már olyan részeg volt, de hát nem várhatok rá napokig, mert szerintem két napon belül felengedik a vizet és most csak elég gumicsizmát venni és............
igen..........?
na, szóval arra gondoltam, hogy lejöhetnél holnap (ma) és akkor ketten kivágjuk.

aha. király. már éppen kérni akartam, hogy gumicsizmát húzhassak amivel begyalogolhassak a térdig érő agyagos földbe és metszőollóval kivághassak mondjuk 3 hold nádat : DDDDDDDDDDDDDD szálanként.

alig várom már, na.

tegnap ráadásul tök sokat dolgoztam este 9kor végeztem egy laza 3 órás virágterápiával,  utána tényleg jól esett egy kis futás. azt nem értem, miért a vállamban és lapockámban van tőle izomlázam, miért nem pl. a seggembe és combomba, hogy legalább érezném van értelme a napi kínzásnak.
na mind1.

és még

tegnap is tök jó napom volt! a legkedvesebb barátaimmal elmentünk moziba és kaptam még tök jó és szép ajeszokat :)


a nagy Gatsby.......hát......nekem nem jött be, a zenéje tuti volt, meg leonardo is jót alakított, valóban jól áll neki a kor : DDDD
a vip részlegben néztünk meg, így természetesen halálra ettük magunkat már a film előtt és persze alatt is.

na

az van, hogy tökre izgulok! (egyszerűen undorító ez a paradontax reklám)

láttam egy hirdetést, hogy azt mondja: masszőr oktatót keresnek. ez egy közép iskola.
juhéj. hát ez pont nekem való, már régóta mondja mindenki, hogy tanítanom kellene, hát itt egy lehetőség, meglovagolom.

ok.
gondoltam, írok nekik egy előzetes levelet, hogy a felsőfokú végzettséget miként kell érteni, mert ha pl. elvégzek egy általános főiskolát és egy hétvégi masszázs tanfolyamot, az ugye nem ugyan az, hogy nekem van term. gyógyász végzettségem, szakirányom pedig a reflexológia és egyéb 400 db. okj-s finomság.

hm, gondoltam még egyet és felhívtam az illetékes kontaktot, hogy ő amúgy mit gondol a kiírásra, van -e értelme jelentkeznem vagy felejtős?
csodával határos módon el is értem és mondta, hogy továbbította a levelemet az igazgatóságra, mert ő nem tudott erre válaszolni és igazából eddig senki nem tudott rá válaszolni : DDDD
na mondom, ez aztán a jó belépő!

szóval. pár nap múlva válaszolnak, addig csuriban vagyok..természetesen agyban már kidolgoztam a tematikát. : DDDDD

hát ez meg?

nézegetek állásokat, hátha találok valami hozzám közel állót.
szemet szúrt egy hely, tetszett a honlapjuk és az, amivel úgy általában foglalkoznak, nem tűnt rossznak, láttam benne fantáziát, egészen addig, amíg el nem olvastam a felhívást:

"Most induló alakformáló szalonba keresünk, rugalmas munkaidő beosztással
munkatársat. A jó kommunikációs és kapcsolat teremtő készség, vendég centrikus
hozzáállás fontosabb mint a "cicababa" külső. Hasonló területen szerzett
tapasztalat nem feltétel.
Fényképes önéletrajzokat fizetési igény megjelölésével várjuk"

nagyon okos. mégis? ő nem írja le a pontos munkakört, sem azt, hogy egy héten hány órában foglalkoztatnának, de legyél rugalmas. hétvégente is pl.? heti 2x4 órában vagy 5x8 órában? ki tudja...de te,  jelölj meg ennek a kicsit hiányos információk tükrében fizetési igényt, mert az elengedhetetlen. 


pfffffffffffffffffffffffff

most

nézz magadba és mondd meg őszintén, hogy mik voltak az elvesztegetett idők eddigi életedben?

elvesztegetett időnek azt nevezzük, amely dolgokra időt szántunk úgy, hogy annak nem lett jövője. mittudomén: munka, kapcsolatok, stb.

szerintem mindenkinek vannak ilyenjei, nem? én kapásból fel tudok sorolni kb. 5-öt

persze persze, amikor benne vagyunk, nem tűnik annak, csak csináljuk a dolgunkat, ugye senki nem a jelenben él, inkább siránkozik a múlt miatt- mi lett volna, ha- és mindent feltesz a boldog jövő érdekében, tehát a jelennel nem foglalkozunk. az max arra jó, hogy álmodozhatunk a dolog csinálása közben, hogy milyen jó lesz majd nekünk..
ja. majd biztosan jó lesz, de azt igazából senki nem tudja mi lesz, az a biztos, ami most van. ma, de erről nem szeretünk tudomást venni, mert a jelen általában szar.

nagyon nehezen viseljük, ha a jelenben valaki beleköp a levesünkbe és ezzel megváltoztatja a nagyszerűen eltervezett jövőnket, pedig mindent arra tettünk fel és tessék. most mi lesz így? lehet átszervezni az egészet, pedig mennyi időt és munkát fektettünk már bele a dologba!

na mind1. sorolj fel dolgokat, amik nem valósultak meg az életedben, pedig arra tetted fel a jövődet. nagyon érdekes felismeréseid lesznek és persze, mint minden ilyen dolog, remek tükör is egyben : )

amúgy most hol tartasz a jövőd csinálásában? 

nagyon

szupcsi napom volt, kaptam csomó tök jó névnapi ajit : )

szép zöld plüssös ágytakaró
futó cipellő
izzasztó nadrág
piros nadrág
farmer szoknya

tegnap miközben g. barátommal ismét egy jót stexeztünk, a dumaparti közepén belém hasított egy ötlet, amit pénteken alaposan utánajárok és aztán hajrá. tökre izgulok : )

utálom már ezt, hogy állandóan esik és nem tudom hordani a tanga papucsaimat.

aztán olyanok is eszembe jutottak, hogy hogyan lehet az, van egy ember akivel szeretitek egymást, aztán egyik napról a másikra már nem. pl. nekem nincs nap, hogy ne jusson ő eszembe, de nem hívom fel, mert minek. ezzel biztosan ő is így van, de ami igazán fáj, hogy eltűnnek a szürke mindennapokból a közös dolgok és szokások. nekem az is külön fáj, hogy imádott gyerekét vele együtt veszítettem el, szerintem ezt ő fel sem fogja. 
hm. olyan fura az egész.
pedig......na mind1. ez van.
most dacból azt mondanám, hogy ő soha sem szeretett, de persze ez nem fedi a valóságot. igazából ez már nem nagyon javít a helyzeten, mert ami biztos, hogy nem kellek neki, mert inkább az gyereke anyjához húz a szíve, de nem tudja mit akar. a gyereket igen, a nőt hozzá nem annyira, de nem tudja.
szóval annyira nagy a káosz, hogy én ebből inkább kiléptem és nem bánom kicsit sem.
azt igen, hogy nem tudtam megvalósítani azt, amire egyébként teljesen alkalmas, mert egy jó ember, de nem tudja legyőzni a félelmeit és felvállalni a jövőt.

hát így nehéz. csak bosszant is, mert azért hülyére is lettem véve rendesen. mert egy olyan embert szerettem, aki nem tudta vagy akarta ezt viszonozni.
mittudomén. akármi. azért nagyon mélyen és néha nem annyira mélyen sírok ám. sokat.

na, de azért csak jó, hogy végre elállt az eső és mehetek futni az új szerkómba!  ma már kicsit kevesebbet mutatott a mérleg, végre!

-

minden kapcsolatomnál, legyen az baráti vagy pasis elgondolkodok, mit kell tanulnom, mit is tanít  ő nekem jelen helyzetben?
a legutolsó pasis kapcsolatnak nem mondható izénél azt kellett megtanulnom amit általánosságban az emberek 99 %-ának kellene: elengedést. a nem minden áron való ragaszkodást.

ez nagyon nehéz, főleg olyanoknak, akik alapjába véve függő személyiségek: cigi, pia, kaja, társ, stb.

mert ugye valakiben megbízol, tetszik a helyzet, hogy bízol, bízhatsz. elkezdesz szeretni, esetleg szerelmes is leszel és mivel nőből vagyunk, erős a fantáziánk...tehát azonnal elkezdünk kombinatórikázni.....ez a pasi lesz a jövőm, vele akarok családot, stb.

ezek tök szép elgondolások, de ugye helytelenek. mert mit akar a másik?
egy pasi általában csak úgy lenni és jól érezni magát, kötöttségektől mentesen, mert a fentiekből általában kiveri a víz és előjön a klausztrofóbiája.
mit érez ilyenkor a nő? úristen! nem kellek neki, nem szeret! ...és még nagyobb erővel veszi az apró kis ajeszokat, gyártyja a kedvenc kajáját, elhalmozza még több szeretettel, és próbálja egyéb trükkökkel magához kötni a szerencsétlent, amitől neki még nagyobb menekülési vágya lesz és nem is érti mi történt itt tulajdonképpen az elmúlt két hónapban.

de miért is? mert utoljára ennyit az anyjától kapott és onnan is elköltözött, tehát még egy ilyet nem venne a nyakába kötelezően és amúgy sem tud ennyi szart viszonozni, nem is akar, a megfelelési kényszere kiújul és egészen egyszerűen felveszi a nyúlcipőt.


hát ennyi.
ennyit a szépen eltervezett jövőről, családról stb. ez is mehet a picsába és kb. a levesbe.
mit mond a nő? én megtettem mindent, ráköltöttem a fél vagyonomat, állandóan a konyhában dekkoltam, hogy kimutassam mennyire szeretem, állandóan csak vele foglalkoztam, hogy érezze, mennyire szeretem, minden csak róla szólt, erre nem lelép a köcsög?

pedig: ha a nők úgy általában megadnák az időt a másik nemnek, hogy azok csak egy kicsit fel tudják venni a tempót és nem mindjárt a nyakukba tukmálnák magukat, még az is lehet, hogy maradnának.

igen. sajnos így van. ha akarsz egy ffit, függetlennek kell maradjál és nem elég hölgyeim csak úgy csinálni, hanem tényleg ezt is kell éreztetni a pasikkal. magunkkal szemben is meg kell tartani a függetlenségünket, mert a másik amitől falnak mennek a kedves férfiak, hogy a megismerkedés 2. napjától a nőnek már csak az aktuális ffi létezik, megszűnik a saját élete és szinte követeli, hogy a másiknak is csak ő létezzen, hiszen mennyire jó is, hogy végre egymásra találtunk.

hát ez nagyon fárasztó lehet, nem? én kb. megbolondulnék 1 hét után.
szóval ne várjunk el a másiktól olyan dolgokat, amitől nekünk is kihullana a hajunk
 : DDD próbáljunk magunk maradni, hiszen az eredeti énünkbe szerettek bele, nem feltétlenül abba, amivé kényszeresen váltunk.

wo

de szuper volt a tegnapi napom is! igazából nekem minden napom jó. valahogy így sikerül : DDDD belőlem kihalt a ma milyen szar napom lesz c. mondat az ágy elhagyása után és örömmel jelentem, hogy elég jól sikerül az agyprogramozás : DDD

szóval, kint voltunk a gáton esküvőt díszíteni, ami nagyon izgalmas volt, mert nem tudtuk, hogy esni fog vagy nem, hova és hogy dekoráljunk stb. de aztán minden rendben volt, a fekete felhők közül kisütött a nap, pont mikor megérkezett a menyasszony.
háááááááááááttt........ilyen nem illik mondani, de mikor megláttam az ifjú arát, elállt a szavam és lélegzetem és nem azért, mert olyan gyönyörű volt : DDDD

most mondhatnám, hogy ha ilyen nők is elkelnek, van remény, de igazából engem nem vonzz ez az esküvősdi. ha valakit akarok, papír nélkül is enyém lesz, ha menni akar papírral vagy anélkül is menni fog. tehát csak egy pénzkidobás, nem is értem, mire mondják, hogy ez egy bebiztosítás, főleg egy nő számára.
: DDDDDDDDDDDDDDD
hát persze.
de tudod mit? ha menni akar, menjen, ne tegye tönkre az életemet még jobban, mert a papír összetart, stb.

na. szóval ezt a projektet inkább én nem erőltetném. ha működik egy kapcsolat, papír nélkül is működni fog, addig, amíg működnie kell. 


az esküvő dekor, Renivel megint bepróbálkoztunk egy moziba, de hát...ismét mellényúltunk! ez a másnaposok 3. és a tajtékos napok borzalmas volt! : DDD
én már téptem az arcomat! aztán egyszer csak végre vége lett..



ma pedig olyat csináltam, amit amúgy nem szoktam: 11ig fetrengtem az ágyban. tök jó volt amúgy : DD
aztán lezúztam anyuhoz. vagy másfél órát ültünk kedvenc cukrászdánkba és dumáltunk, aztán ezt a stégen folytattuk : )
többször is utolért az eső hazafele tartva, nagyon izgalmas volt!!