-

talán a legnehezebb dolog átlépni önmagunkon. a rossz szokásainkon, a félelmeinken, a berögzült cselekedeteinken, melyek nem visznek előrébb.
elkezdtem ezt az utat, pl. változtattam az étkezési szokásaimon, amit évek óta tolok, pedig tudtam, hogy nem jó. éreztem, hogy egy határon billegek, de nem választottam a rosszabbik utat, bármennyire sem volt kedvem az egészhez, de az egészség megtartása a cél, ezért áldozatokat kell hozni.

a változás következő része, hogy nem megyek bele kapcsolati játékokba és nagyon remélem, hogy le tudom tenni már végre az exemmel ezt az egészet, ami inkább fájdalom, mint boldogság. az nagyon más, hogy mi lehetne és mi van. már elfáradtam és igen, kár volt ezt húzni közel másfél évig.

a félelmem apámmal szemben, ami önmagában szégyen, hogy felhívjam, hogy mi legyen karácsonykor, akar-e látni vagy mit akar. akar-e egyáltalán valamit, mert ugye elmaradtak a névnapok is.

szóval van feladatom bőven, érzem, hogy haladok is, de nem eléggé, vagy csak nekem vannak túl nagy elvárásaim magammal.
nem sikerült még elkezdenem rendszeresen intenzíven mozogni, még ez is előttem áll, de remélem jövő évben sikerül ezekre is sort kerítenem és nem a lustaság győz majd.

úgy néz ki a tavaszi indiai utamnak lőttek, helyette beruházok egy ráncfeltöltő gépet, muszáj haladni és nálam igény is van erre.

nekem csak annyi igényem lenne a 2014-es évre, hogy szerethessek egy olyan embert, aki viszontszeret teljes szívéből, akivel nem kell kompromisszumokat kötni és nem fél szeretni, nem fél tőlem.