egyszer mindennek vége, na.

vasárnap voltunk át p. szüleinél. vagyis csak beugrottunk és ők is ott voltak, hiszen ott laknak. az esemény után megkértem a kedvesemet, ne akarja, hogy még egyszer betegyem ide a lábamat..a bolondok házába.

az anyja közölte velem, hogy aljas vagyok és rohadék (mondjuk ezt az apja mondta, de mert a kedves feleségét ismételte dühében), mert elmerészeltem mondani a fiának, hogy meg fogják műteni az apját.
ez mióta titok? és miért gondolta az anyja, hogy hazudni fogok p.nek egy ilyen dologban? vagy bármiben?

mondtam neki, hogy ha valakinek joga van tudni, hogy mi van az apjával az a fia és nem én.
igazából mind1. most is tök részeg volt össze-vissza ordibált. persze p. ebből semmit nem hallott, mert lent a műhelyben köszörülte a késeket, de kértem, hogy ne akarja többet, hogy ide jöjjek, nem vagyok kíváncsi ezekre az elmebeteg emberekre.

kérte, hogy tanúsítsak fel részvétet, mert ő ebben a közegben nőtt fel :DDDD és hihetetlen, hogy túlélte.
hát nekem és a babának rohadtul nem hiányoznak ezek a cirkuszok, főleg, hogy semmi közöm hozzájuk. nem és kész. nem akarom, ennyi.

amúgy mostanában feltűnően sok dologra mondok nemet, de igazából nincs is más választásom. ha nincs pénzem, hát nincs pénzem.

voltunk még vasárnap babanézőben egy ugyancsak retaldált családnál, akinek a pasi tagja p. versenytársa volt anno.
hát.....ez is megér majd egy bejegyzést. jézusom.....