-

ki gondolná, hogy a sztereotípiák egy fabatkát sem érnek. pedig annyira mindent tök jól megmagyaráztam anno magamnak, hogy majd.....amikor ilyen meg olyan szituba kerülök, majd így meg úgy fogok cselekedni.

hát nem. az élet minden forgatókönyvedet átírja, csak úgy szólok. nincsenek sémák, bevett szokások, minden nap más.
helyzeteket kell megoldani és közben szeretni. kurvára nehéz.

az én esetem több, mint vicces. hiszen 10x éve vagyok egyedül, szingliként élek, stb. nem különösebben akartam beengedni senkit az életembe, mert hát, kell nekem hogy fájjon? még egyszer? még ezredszer?
nem. nem vagyok én hülye!

és aztán tessék. két hete betette lábát p. a lakásomba és itt maradt. úgy érzem vasvillával sem tudnám kikergetni, de hát nem is akarom, annyira szeretem. és kivételesen engem is szeretnek, egészen furcsa érzés, de megszokható :DD

részese lett valaki az életemnek, aki itt van velem. csak két hete, de többnek tűnik, mert már itt is lakik.
ez normális?
nem. kicsit sem.
és az sem, hogy még nem kaptam idegösszeomlást sőt, még élvezem is. ez hogyan lehet?

tegnap mindenki megsértődött a másikra aztán a hajnali szex ugye mindent megold. vicces. bennem kicsit megtört ugyan valami, de ez is talán normális. semmi soha nem tökéletes és nem is kell, hogy az legyen, az csak illúzió.

szóval ez van.