nem vagyok jelen

ez biztosan nem is velem történik egy másik dimenzióban vagyok és onnan figyelek. engem soha senki nem szeretett és ez egy teljesen normális kijelentés a jelen történései alapján. mert most szeretnek. és mivel ilyen még nem volt, azt kell mondjam, most erősen tudok viszonyítani.

azt sem tudtam, hogy engem lehet ennyire szeretni és így. ennyiféle képpen. már nem tudok elképzelni egy éjszakát nélküle és úgy általában semmit. minden annyira természetes és jó.

mi nem járunk. az kimaradt onnantól fogva, hogy az első randink után itt aludta és másnaptól ideköltözött  :DDDDDDDDDD
jól belevitt ez a pasi a blokkjaimba és jól ott maradtam a szuperul elképzelt televizionált életemmel, a mi lesz ha című mondataimmal. hát, most itt van az élet kő keményen, itt vannak azok a napok amikről csak álmodoztam.

és tudod mit? jól van ez így. jól van, hogy az élet nem azokat a szarfaszú pasikat osztotta mellém a végtelenségig, akik nem kicsit keserítették meg az életemet. most, hogy van viszonyítási alapom, hát..........szégyellem magam, komolyan, hogyan mehettem bele anno olyan helyzetekbe, szitukba, hogy dughattam homokba a fejemet csak azért, hogy szeressenek, mert ugye önbizalom nulla határán mozgott és nekem jó ez is, annak is örülhetek, hogy ennyi jár. pffffffffffffffffffff
tényleg szégyen.

most meg semmit nem kell tennem, azért szeretnek amilyen vagyok, azért, hogy vagyok.
ez milyen egyszerűen hangzik, nem?

nem idegesít, nem frusztrál, az a jó ha itt van velem. felköltözött az ajtóra egy darts tábla is és beköltözött a 35 nm-be egy bicaj is :DDDDDDDDDDDDD és ő is.

ez az egész sztori nagyon durva és ha más mesélné azt mondanám neki:
ez egy kicsit nem normális.
de hát én sem vagyok az. és mit feszegessem tovább a nem létező életemet, legyen aminek lennie kell és jöjjön ami jönni akar. ő pedig akar. ennyi.
most már látom milyen is az, mikor akar valamit, valakit.
mindig csak csókol és ölel és olyan érintése van, hogy ilyenről álmodni sem mertem, soha nem éreztem ilyet még nőtől sem.
érdekes, hogy nem is tudom elképzelni nélküle a mindennapokat. tök jó, hogy csak ősztől dolgozik majd és most mienk az egész nyár.
két óránál többet nem nagyon szeretünk egymás nélkül lenni és maga az érzés, hogy otthon várnak rám, felbecsülhetetlen érzés.
kapott lakáskulcsot is.

(ez nem én vagyok komolyan)

a családom is imádja. apámmal is találkozott már, ahogy nekem sem úgy neki sem tulajdonított jelentőséget. hát nincsenek  csodák, ugye.
szeptemberbe szeretnénk elmenni görögbe nyaralni. vannak tervek, amiknek örülök, de még mindig nem tudok 1000%-osan belelazulni. vagy nem tudom. nem is így, hanem inkább még mindig nem hiszem el ezt az egészet a sok szar után amit eddig osztott az élet? pedig hiszek és akarom őt, csak inkább óvatos vagyok. inkább csak mindent megélek és nem érdekel a többi. nem agyalok, nem keresek kifogásokat, nem félek.
igen, inkább így. már nem félek szeretni és nem félek elfogadni azt.

ez a dolog működni látszik és kicsit sem bánom, hogy azonnal ideköltözött, mert annál előbb kiderül, hogy ez jó vagy sem. és úgy tűnik jó, nem azért mert azt akarjuk, hogy jó legyen, hanem azért mert az. fura hogy semmit szégyellek előtte. még fingok is :DDDD tőle tanultam pl.

most pedig vb, tökmag, pornó, darts, kajálás és éjjeltől-hajnalig aztán hajnaltól-reggelig összebújás, ölelés, simogatás csók. soha véget nem érően....nem gondoltam, hogy fog ez így összejönni nekem.
és összejött. mégis sikerült 15 év szar után.

kitartást mindenkinek aki még szingli! nektek is sikerülni fog, csak így egy villámcsapásra, ahogy én sem képzeltem soha!