..közben rá kellett jönnöm, nem az életem szürke-hogy is lehetne az egy két hónapos babával?-hanem én lettem szürke. nem találom önmagamat az anyaság-munka-nő témakörben. nyilván minden részem felborult, akkora ilyenkor a változás az ember életében és tök jó lenne mindenhol megállni a helyedet, de hát nem lehet. engedni kell és nyilván nem az anyaságból mert abból nem lehet. nyilván nem a nő témakörében, hiszen együtt élek egy pasival hát akkor a munkából engedek. abból ami eddig az életem volt és tartóoszlopom. nagyon hiányzik és hát vannak beeső vendégek, de hiányzik. ettől kicsit magányos vagyok és unalmasnak érzem az életet, de igazából csak arról van szó, hogy amitől jól éreztem magam és valakinek, most nincs. azt mondják, nem kellene, hogy hiányozzon, de úgy tűnik nem tudok csak az anyaságban és fektetés után a nő témakörében kiteljesedni. hogy is tudnék? p. állandóan alszik amit értek de sokszor idegesít. kicsit nehezen boldogulok az anyaság témakörében is, mert nem szoptatom a babámat és akármennyire is szeretném nem megy. persze, nem hal éhen, kap tápot meg már más fincsiségeket is eszik, de maga az érzés, hogy nem tudom szoptatni nyomaszt. persze értem én, hogy túl van ez misztifikálva és mondogatom is magamnak, hogy ez nem akkora gáz, több millió gyerek felnő anyatej nélkül is, de igazából nekem fontos. a gyereket nem tudom, mert még nem tud még beszélni : DD
jó lenne edzésre járni, de hogy? kössem magamra a gyereket pl? mondjuk az egész nap egy edzés vele, kiadós aerobic :D most már legalább annyira megerősödött a hátam, hogy le tudok hajolni, de a terhesség hazavágta az ízületeimet a lábfejembe és térdembe, kezembe..nagyon szuper.
na szóval ilyenek foglalkoztatnak mostanában és persze mindig minden változik. nagyon jó volt tegnap este, hogy megint órákig beszélgettünk hajnalig, mint anno, mikor még elkezdtük a kapcsolatunkat. olyan jó volt, hogy megint összebújva suttogva- a baba miatt- nevetgéltünk nosztalgikusan : )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése