szürkébbnél és szürkébb..

vannak a hétköznapok és hétvégének nevezett hétköznapok. nekem valahogy egybefolyik ez a kettő. az ember szombaton is dolgozik általában olyan 5 magasságában ér haza és csak a vasárnap marad meg nekünk mint családi nap. nagyon kevés. igazán szükség lenne rá, mint férfi, mint apa, mint akármi. nagyon utálom, hogy a főnöke egy fiatal srác aki egyébként jó fej, csak ugye sikerorientált, habzsolja a pénzt és egy kicsit nagyon kapzsi. megértem. én is voltam anno vállalkozó és sok emberért feleltem. élveztem, de erről szólt az életem. mi már öregek vagyunk ehhez és p.nek semmi ambíciója nincs ilyenekhez, hogy majd ő megváltja a világot stb. nem ez a típus. tehát nem tudok szembemenni a főnökével akit ugye kicsit sem érdekel, hogy p.nek családja lett és milyen jó lenne, ha a szürke hétköznapokon nem fél 10kor járna haza, mert ugye nő a gyerek és félő, hogy lassan nem fogja megismerni az apját, mert igazából nem is látja...max napi 2 órát. picsa kevés mindenhez! és ugye itthon is lenne mit csinálni, hogy kérjem meg este 10kor akármire is? sehogy. így aztán amit tudok megcsinálok én napközben de ki a szarnak van kedve a létrán lavírozni két etetés között? meg ragasztgatni, meg szerelgetni meg stb. én amúgy sem vagyok ilyen fajta, bár mindent meg tudok csinálni csak nem szívesen. mert ugye hadd ne legyen már ez is az én dolgom, nem? maradjak meg nőnek, meg főzzek, meg neveljek gyereket meg vásároljak és vezessek háztartást mert ruhákat is hordunk és mindehhez tisztaság mániám is van ami mostanában már inkább tehet. sőt. szóval ebbe nekem nem fér bele, hogy fúrógéppel a kezembe balettozzak az ablak előtt.

szóval nem tudom. azt sem hogy mitől nem lesz szürke egy hétköznap, bár szinte minden nap megyek valahova a babával, de igazából hiányzik valami az életemből ami pl. nem a fúrógép. sokszor mennék, de fáradt vagyok, akkor inkább aludnék, de az meg sokszor unalmas, csak elveszi az időt. valamit csinálni már unalmas, mert mindig csinálok valamit.

na mind1. valamit akarok csak én sem tudom mit.