olyan kettős érzés, hogy annyira fáradt vagyok néha, hogy minden kiesik a kezemből, nekimegyek az ajtófélfának és fogalmam sincs, hogy 10 perccel ezelőtt mit is csináltam... :DD és akkor itt van ez a gyönyörűséges boldogságos kislány, aki annyi szeretettel tölti el a szívemet, hogy néha úgy érzem már nincs is hely semmi másnak benne, hogy a gyerek tényleg egyfajta életbeteljesítés meg ilyenek és igazából nem is lehet ezt megírni sem körbeírni, hogy na. de tényleg. amikor már kettőig nem látok és ordít, csak mosolygok mert még akkor is cuki és minden nap mutat már valami újat, igazi felüdülés : )) már mosolyog, kommunikál a szemével és gügyög. zabálnivaló! ahogy grimaszol, fintorog...tiszta szerelem : ) már évek óta erre (rá) vágytam és úgy érzem vele kiteljesedtem. mivel a karrieremet már megéltem nincs semmi hiányérzet bennem. úgy is mondhatnám be- és kiteljesedtem. tényleg átformálja az ember tudatát, hozzáállását az élethez.
pl. mondhatnám,hogy leszarok dolgokat, de nem. nagyon fájt, hogy a legjobb barátnőim(kettő a négyből) el sem jöttek meglátogatni sem a kórházba sem itthonra. nem is kerestek igazából, hogy mi van, talán 1x ha felhívtak. akkor látták a kislányomat, mikor volt egy közös csajos találkozás és oda elvittem magammal, különben lehet még a mai napig sem látták volna. nem is értem. úgy gondoltam ennél azért több van közöttünk a 15 év alatt. én ott voltam mikor születtek a gyerekek, sőt az egyikkel még terhességi tanácsadásra is jártam. nem értem mi ez a közöny vagy érdektelenség részükről, de nagyon bántó. főleg, hogy az első hetekben, hónapban még én exkuzáltam őket p. és anyám előtt, hogy azért nem tudnak jönni, mert szegényeknek mennyi munkájuk van, meg stb. de ahogy telt az idő csak annyit mondtam nekik, hogy ez van. ennyit érek nekik és az életem. igen, ezen a ponton erősen átértékelődtek bennem a kapcsolataim iránti elkötelezettségeim. igazából már nem is akartam elmenni arra a csajos találkozóra, mert nem volt kedvem. nekem ez a baba akkora öröm és persze nekik már lehet nem nagy szám, hogy született megint egy gyerek, mert nekik is van és már nagyok és az egyiknek nem is egy hanem kettő van, de mégis. nekem nincsenek soha nagy elvárásaim az emberekkel szemben, hiszen felesleges, csak magamnak okoznék csalódást. de azért talán 20 perc egy számomra nagy dolog örömében nagy kívánság? ez szerintem nem egy mindennapi dolog, hogy majd két hónap múlva megismételjük vagy ilyenek.
de igazából nagyon fura, hogy a szűk baráti körömből csak töredék ember jött el, pedig annyira várták a kislányt. állítólag.
tudom tudom, nem a ninccsel kell foglalkozni, hanem azzal ami van.
próbálkozom. erősen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése