van úgy

mikor valami ordenáré nagy változás van kialakulóban az életünkben, azt szinte kötelezően megszenvedjük. az mindegy is, hogy pozitív, vagy negatív, de a lelkünk megszenvedi azt.

ha valami újat szeretnénk, többre vágyunk vagy csak simán a változás hajt napról-napra, ahhoz teljesen le kell rombolni a régit, hogy helye legyen az újnak. testileg és lelkileg is elkezdünk változni, szinte akaratunkon kívül.

ahogy beindulnak ezek az energiánk, a tudat alattink már üzen, hogy készen állunk az új befogadására. amíg nem megyünk át ezen a változáson, csak epekedhetünk a bizonyos másik dolog vagy élet iránt, nem fogjuk megkapni.
sorolom, melyek azok a mondatok, amiket olyan emberektől hallasz, akik csak vágynak de nem tesznek:
-jaj, olyan jó lenne már...
-úgy vágyom már rá...
-annyira akarom..
-olyan elegem van már, miért nem történik valami jó is
-mikor lesz már így vagy úgy
-én mindent megteszek, de hiába
-hiába csinálok bármit, mégsem történik ez vagy az

ha mi nem változunk, a körülöttünk lévő energiák sem fognak, hiszen mi magunk vagyunk a motor, mi pörgetjük be magunkat! ha mi csak ülünk és várunk, semmi nem fog
történni, de ahogy megteszünk egy lépést magunk felé, úgy nyílnak meg a lehetőségek előttünk.

mindenki magáért él, azok az emberek, akik csak adnak és adnak, de magukkal nem foglalkoznak, megrekednek egy szinten ami elindítja őket egy negatív irányba. akkor mondják ők:
-pedig én olyan jó ember vagyok, feláldozom az életemet másokért, én még sem kapok semmit.
szerintem mindenki hallott már ilyen mondatokat, ugye?
mert ugye az, hogy másokon folymatosan segítünk, nem egyenlő azzal, hogy akkor magamért nem kell tennem semmit, mert majd az élet kompenzál a sok jóért.

nem. nem fog. a kettő dolog nincs egyensúlyban egymással.

tegyél magadért! csak napi 10 perccel ajándékozd meg magad, amivel fejlődésedet
segíted, változz kívül-belül, hogy megkapd azt, amire mindig is vágytál.
azt most olvastam: nem csak azért vagy felelős amit teszünk, hanem azért  is, amit nem teszünk meg

szóval: amíg mi nem cselekszünk, hiába jön meg a változás energiája és döngeti a kapunkat, nem tudjuk azt befogadni, mert nem állunk rá készen testileg-lelkileg.

: )))