-

nagyon mennek a napok, nem tudom megállítani őket. próbálom a hétvégéket szabaddá tenni, vagy legalábbis a vasárnapot. kicsit nehezen szokom, hogy minden nap 7-8-ig dolgozom, még akkor is, ha későn kezdek. nem baj, most ez van, ennek örülök.

egyre több az új vendégem, ez is jó. érdeklődnek, szeretik a munkámat és engem is. csomó kaját kapok ajándékba, kicsit kezdem magam úgy érezni, mintha az állatkert egy lakója lennék : DDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

anyám szeme szar. zöld hályogot diagnosztizáltak, kezelem én is, ő is, most már állítólag jobb neki, de még mindig homályosan lát. próbáltam neki rávilágítani, miért is van ez, miért kapta ezt a megoldandó feladatot, de csak az egó szól belőle és tényleg tök homály. pont, ahogy lát.
de tudomásul vettem és a mai siránkozásra sem szóltam semmit, hát mégis, hogy lesz így munkája, ha ki sem nyitja a laptopot, hogy egyáltalán keressen bármit is. a legfontosabb neki, hogy elköltözzek egy nagyobb lakásba, mert így már nem lehet élni, ahogy én teszem.
hm..tényleg kicsi, de azért valahogy még életben maradtam benne. ma teljes hisztériás rohamot kapott, hogy ez a szivacs amit vettem, itt nem jó, rakjuk oda, nem ide, akkor ezt át oda és ezt húzzuk el és stb...én meg csak álltam, hogy mi van? ki kérte, hogy rendezze át a lakásomat, ráadásul ilyen erőszakosan??????? totál kibuktam. én lakom itt, nekem így jó. erre kitalálta, hogy elviszi a szivacsot.
miiiiiiiiiiii?????????? azért vettem, mert szükségem van rá a munkámhoz, nekem nagyon is jó, mi az, hogy elviszi??????????
ppppppffffffffffffff.......
kész voltam már tőle. mi lenne, ha magával és az életével foglalkozna, nem az enyémmel, nekem így jó, köszönöm!

elmentem ma futni a napsütésbe, nagyon élveztem. rájöttem, hogy ha mindig az estére várok, hogy elmenjen az utolsó vendégem, pont lemaradok mindenről, így kicsit át kell szervezni az életemet és napközbenre tenni az elintézni valókat és a mozgást is.

még 6 hétig megy a tanfolyamom és nem hiszem, hogy túl fogom élni : DDDDDDD
pedig lehetnék szorgalmasabb is, de így is csomó időm elmegy a tennivalókkal, de mindig az lebeg a szemem előtt, hogy magamért teszem és akkor egy kicsit jobb.

a hajam béna. és a testem is.

a hosszú őszre való tekintettel, egy csomó bogár van, amik be is jönnek a lakásba.
még szerencse, hogy a vendégeim nem olyan félősek, mint én, így simán kivisznek
katicákat, poloskákat és egyéb meg nem határozható egyedeket az ajtón kívülre : DD

lehet, felhívom apámat. mondjuk egy hete gondolkodom ezen, aztán mindig elmegy a gondolat más felé. mit futok egy busz után, mikor kocsival járok, nem?
hiába szeretem, mert az apám, és ő is azért még kicsit biztosan szeret, mert a gyereke vagyok már 36 éve, vagy ez tényleg ennyire nem jelent semmit?
nem tudom a válaszokat és igyekszem nem is nagyon keresni őket, így legalább nem fáj. annyira.