az az igazán nehéz, hogy elfogadjam, sok mindent megkapok az élettől, de nem akkor és nem attól, akitől és amikor szeretném. ez egy kicsit olyan, hogy be kell érjem ezzel, mert végül is ott van és örülhetek, a körülményeket pedig ne vegyem figyelembe, mert nem az a fontos.
hiába látok az ember mögé, ha az a másik nem látja magában a lehetőséget. ez így kevés. ez olyan semmi. nagyon nehéz úgy elengedni valakit, hogy érzem, mennyire többre lenne képes és mennyire is szeretem, de csak futja magával a köreit a félelmeit helyezve előtérbe. ez így kevés.. és ebből a sok kevésből soha nem lesz semmi, max sok, de nem pozitív irányba. ez így kevés, mind emberileg, mind társadalmilag, mind alapjaiban, mindenhogy. a sehova sem akarok tartozni, semmit nem akarok kapni sem adni felfogás egy jó bástya, de nem elég semmihez. meghagyom másnak a lebontást, pedig tudom, hogy ő jó ember és nagyon kedves, néha. csak a határain belül.
ma megyek ikeába és jó lesz! imádom! anyámmal megyek, aki mostanában a szemöldökömmel van elfoglalva, amit végtelenül unok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése