emberek

nézem és érintem az emberi testeket távolról és egészen közelről. fura, hogy mennyi információ van az izmokban és a zsírban. megannyi fájdalom, bánat, kétségbeesés, szégyen és főleg nem elfogadás. kevés ember szereti magát. mindenki csak vásárol, keneget, takargat és bármi, csak elrejtse valódi énjét, amit nem akar felvállalni, vagy tenni az utálat ellen.

egészen különböző hájak vannak pl. a bánatból adódó, pótcselekvéses, nagyon vizes és általában sok, terjedelemre is. a nincs időm magammal foglalkozni, állandóan rohanok és eszek amit a kezembe adnak típusú háj, általában tömör, kemény.

a szeretet hiányos hájat egyébként könnyebb kezelni, mert már maga az érintés is boldogságot hoz a tulajdonosának, így gyorsan fogy. a másik fajta nehezebben jön le, mert amúgy elfogadja magát, de mindenen gyorsan túl akar lenni, mert hát ugye nincs ideje semmire.

különbözőek az emberek nagyon. a kezem alatt napi átlag 5 ember fordul meg és nincs két egyforma. persze vannak általános problémákkal küszködőek, olyan sémásak de a legrosszabbak a ráérősek. na, azok aztán minden faszságot kitalálnak unalmukban, azok aztán szívják az energiát. általában mind pszichopata : DDDDDD szerintem azért, mert arra is ráérnek és már begolyóznak saját maguktól.

nem olyan könnyű a felismerés, hogy igazából nincs normális ember a földön, mindenki psziho és frusztált. azok alkotnak egy közösséget, ahol ugyan azok a problémák forognak körbe, de egy általános tutira van, ami összetartja őket.

a párkapcsolatok is így állnak össze. vannak a tudat alatti problémák, amik jól összetartják a párt, aztán ahogy az egyik megoldja a saját körét amit a másiknak nem sikerül, szét is mennek. ez lehet a fejlődési szakasz egyik lépése. ezért ajánlom sok párnak, hogy ha az egyik el akar menni valami spiri tanfolyamra, együtt tegyék, mert ha az egyik elkezd fejlődni és nem tudják egymást húzni, akkor a lemaradás már akkora lesz, hogy a válás elkerülhetetlen.

nem is erről akartam írni, hanem hogy felhívott ma egy exem és nagyon örültem neki. várom a találkozást : )

ja, nem ezt.
szóval a zsírokról és testekről írtam. a feszülésekről és lelki kivetülésekről.

na, volt az a pillanat, mikor pötyi kutyámat elaltattuk. mikor megkapta az altatót, akkor olyan volt a teste, mintha aludna. de mikor megkapta az utolsó szurit, amitől megállt a szíve, teljesen elernyedt a teste. annyira, hogy nem is tudtam utoljára ölbe venni, mert mint egy rongybaba nyeklett mindenfele az összes porcikája, nem tudtam egyszerűen felvenni, de megfogni sem.

amíg van élet a testben, mindig van benne feszülés. dolgoznak az izmok, még álmunkban is, az agy folyamatos információkat adnak le az idegrendszernek és igazából nincs is olyan, hogy ellazulsz. nagyon nehéz elérni ezt az állapotot.
a jógában van ilyen, hogy hullapóz, hosszas gyakorlás után lehet minimálisan elérni a laza tartást, de hát ugye a nevében is benne van: tartás.

a testünk minden információt elraktároz születésünktől fogva sejt szinten. ezeket a negatív és pozitív érzéseket tartják az izmok. aki fél, az körbeveszi magát zsírral, védelmezve magát az újabb kívülről jövő negatív érzésektől. aki túl szikár, az távol tartja magától az érzéseket, általában függőségekre hajlamos egyedek. befordulnak, kérdőjel formában közlekednek és puffadnak, születésükkor az anyjuk nem szoptatta őket.

na mind1. most nincs kedvem folytatni.