2014. október 30., csütörtök

-

azért jó, ha valaki tízen x éven át a válogatottba sportol, mert mikor abba hagyja, utána a szervezete annyira leépül, mint egy szar. amíg a topon csinálják kutya bajuk, de mikor lazítanak, egyből mindegyik beteg lesz.

asszisztálok p.nek, orvosról-orvosra jár, persze tök feleslegesen, senki nem tud semmit. ez viszont jó sok pénzbe kerül kb. kísérgetem és látom az elkeseredést az arcán, mert nem tudnak érdemlegeset mondani. fáj a szíve, mintha valami alsó szívizom nem úgy működne, de majd menjen ide meg oda és akkor majd...stb.
gondolom kap rá gyógyszert-a nem tudjuk mire-és majd nem történik semmi.
a mellékhatásokat el tudom távolítani ezekből a szarokból, mondjuk ennyit már nyerünk, de azt is látom, mennyire lelki eredetű az ember.

a tegnapi apuka szülinap katasztrófa volt, az anyja megint be volt állva mint pisti a sarokba, artikulátlanul ordibált, káromkodott. szégyen.
és akkor persze p.nek mitől is fáj a szíve...hát ezt egyik orvos sem fogja tudni megmondani.

szerencsére engedi hogy nadizzam és amúgy hat is rá. sokkal jobban kezeli már az ilyen tegnapi helyzeteket, csak annyit mondott este a hűtőben közösen kotorászva, hogy senki nem él örökké, majd az anyja is meg fog hali és vége lesz.
hát igen, vége, de mi marad a helyén? egy gyógyíthatatlan fájó szív.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése