hát jó

úgy alapvetően kb. 2 hónapja nem ringatom magam ilyen álom-szerű gondolatokba, pusztán a tényeknek élek és nem várom, hogy valaki majd jól felszabadítson bizonyos  helyzetekből és majd jön valami jó és így meg úgy meg amúgy, stb.

nem. a száraz tény, hogy ha mi nem változunk, a körülöttünk lévő dolgok sem változnak és ezt puszta tapasztalatból írom. nem, nem repül a sült csirke sem a szánkba, sem sehova.
változz. ez az egyetlen kulcs az életedhez, ez van. szomorú vagy sem, unalmas vagy sem, ez van.
lusta vagy? hát így is maradsz.

nézem és most már csak tényleg nézem-ha van kedvem- a körülöttem élők/lévők életét és azonkívül hogy meghallgatom őket, max megvonom a vállamat: az ő élete, segítséget nem kér, én már nem ajánlom fel csak ritkán, változni nem hajlandó, mégis. mit várnak az életüktől? ki a faszom ők, hogy majd az ő óhajuk által, megkapnak mindent.

fekszik ez a 150 kilós nő előttem és sírdogál: hogy fáj az ő lába és háta. és nem is érti miért. tényleg? de szar lehet neked......
és szar is.
ezzel a tudattal aztán tovább teszem a dolgomat és kész, nem is érdekel, megoldja ha akarja, vagy végig sírdogálja az életét, esetleg hízik még 30 kilót, mert úgy könnyű, az mindent megold ám.


egyszerűen eljutottam arra a szintre, hogy nem érdekelnek emberek és az ő életük. ha látnám, hogy változnak de nem sikerül. vagy tesznek, de úgy nem sikerül, akkor azt mondom, hogy igen: de szar neked.
de ez a feltartom a kezemet és én nem tehetek semmiről c. mondatok ...nem...már nem kergetnek ki a világból, egyszerűen megvonom a vállamat és továbblapozok, inkább foglalkozom magammal, az sokkal kifizetődőbb.


pl. jön ez a holnapi találkozás az exemmel. visszakapja a nálam maradt cuccait (nem, nem gyújtottam fel) majd beszélgetünk (???????) és ennyi. a hátam közepére sem kívánom az egészet, de csak magamért csinálom, hogy megmondjam neki, mit is gondolok az elmúlt 1 évről. nyilván nem fogja érdekelni, mert hát ő szeretett. igen...és még a gyereked anyját is párhuzamosan, de hát ez nem számít.

mikor néha beszélek vele  telefonon, úgy elfog egy düh, hogy milyen jó, hogy nincs itt, mert kb. megütném. aztán eszembe jut, hogy milyen kár, hogy nincs itt, mert olyan jó lenne megütni. és bár én nagyon kedves vagyok ám a telefonba, de ma mégsem sikerült nevetni a buzi beszólásain, amik oly viccesek.
nem, egyébként nem azok. ne személyeskedjen velem, mikor fél alatt nem sikerült megdugnia, mert neki lelki gondjai vannak. aha. ja. az, hogy a 6 évvel ezelőtti nőddel hemperegnél kb, mert elszámolni valód van vele, mert elhagytad és a lelkiismeret furdalásod....aaaaaaaa
kurvára szánalmasak az emberek, komolyan.
csak nézem ahogy futják a köreiket és futják és futják és futják és közben mondogatják: én nem tehetek semmiről, én nem vagyok  hibás, minden jól van így ahogy eddig is volt, én jó vagyok, tehát ez csak igazságtalanság amit művel velem az élet, a szomszéd, az anyám, a kutyám, stb.
ilyenkor csak egy dologra szoktam gondolni: nincs ezzel semmi baj, csak lehetőség szerint engem hagyjanak ki belőle.

...ja és akkor nem mondhatod meg senkinek, hogy figyelj! milyen hülye vagy te már! hát nézel egy kicsit magadba vagy a tükörbe, hogy nyomod ezt a számodra lélekmegnyugtató dumát, hogy továbbra se kelljen semmit kezdeni magaddal és az életeddel, csak ülsz a szarban aztán nézel, mint hal a szatyorban és depressziózol itt, mert az is megold ám mindent...de nem....ááááááááááá... ilyet nem mondhatsz, normális vagy?
hát megsérted az ő kis finom lelkét, akinek annyi de annyi baja és gondja van és akkor tessék, még te is jössz itt a béna dumáddal, hogy majd pont ő fogja megoldani a saját életét és problémáit, nem a repülő sült csirke! hát haggggyááááááááá máááááááááááá, mit képzelsz itt magadról, mennnnyé mmááááá haza köcsög gyerek!

nagyon örülök annak is, hogy bizonyos emberi kapcsolataimnak pontot tettem a végére. ezek sem vittek nagyon előre, inkább csak hátra. aki azzal szórakozik, hogy hetente felvágja az ereit, az csinálja már rendesen, ne bénázzon már annyit, mert mindenki idejét elveszi a faszságaival, hogy vele kell foglalkozni éjjel-nappal, hogy juj, most mi van vele.
engem speciel már nem érdekel mi van vele, mivel semmilyen segítséget nem fogad el senkitől, csak a wc-n ülve gyógyszertől és piától beállva nyiszálja magát egy vajkéssel. szánalmas, komolyan, mert pedikűrös, tehát van szikéje, akkor csinálja már meg magát rendesen, nem?
mit idegeli mindenkinek az életét a sajátjával. most döntse el hogy élni akar vagy halni, aztán cselekedjen aszerint. ha meg ennyire gyenge jellem, hogy inkább bele vagy elmenekül ilyen hülyeségekbe, akkor viselje a következményeit.
ennyi.

unalmasak ezek, komolyan.
nekem per pillanat tök jó életem van, átlépem szépen sorra a határaimat, jönnek a lehetőségek és élvezem minden napomat. igen, ehhez változnom kellett és az általam legjobban megmagyarázott és elutasított dolgokba belemenni, megélni és felvállalni azokat.

ajánlom mindenkinek a siránkozás és az én nem tehetek róla, nem vagyok hibás semmiben c. mondatok helyett.