ma abban volt részem. nem élveztem. felsoroltam szinte az összes születésemtől kezdődő fájdalmas dolgokat és jöttek olyan triviális dolgok is, amiket nem is gondoltam annak...de hát mint kiderült, sejt szinten nyoma maradt és nem volt jó.
most sem vagyok még jól. anyu próbált faggatni, kíváncsiskodott, mondtam neki, ne izguljon, volt vele is pár kalandom. kicsit dühöngött, hogy nem beszélek, de hát ilyenkor inkább csak befele fordulás van és némaság. na meg fejfájás.
tudom, jobb lenne sokszor nem tudni és nem érteni, vagy csak a felszínes dolgokkal törődni, mint sokan általában, de én szeretem tudni a dolgok miértjét. még ha fáj is. ilyen mazochista vagyok, na.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése