végre

most, hogy sikerült átlépnem magamon, a félelmeimen és negatív érzéseimen, azt kell mondjam, hogy minden a legjobban alakult, mert hát hogy is másképpen? :)

csak azt nem tudom, hogy ha más ilyen helyzetbe kerül, mint én, akkor rögtön tudom neki azt mondani, ne is gondolkozzon rajta, miért alakultak így a dolgok, mert ez csak azért lehet, mert jobb jön, jobb jár stb. ez miért nem jut eszembe magamra nézve? csak a rossz, hogy ez jel, hogy nem kell csinálni, nem kell belevágni, nem kell ezen gondolkodni...pfffffff
tök szánalmas vagyok, komolyan.

talán nekem ezt kell megtanulni ebben az életben. hogy higgyek magamban, hiszen eddig is mindent meg tudtam valósítani amit szerettem volna és igazából úgy élek, ahogy sokan csak szeretetnének. olyan a munkám, ami egyben a hobby-m, jót teszek másokkal és sokak életét tettem eddig jobbá.

....akkor az már nem is lehet kérdés, hogy az enyémnek is tökéletesnek kell lennie.
és igen, ma elhittem, hogy meg fogom találni-vagy ő engem-a páromat, aki mellett boldog lehetek minden extra nehézség nélkül. csak úgy. mert miért ne?
és nem azért, mert ezt akarom hinni, hanem mert tényleg így lesz, valóságosan!

:))))))))))))))))))))))))))