őszintén

a tököm kivan már ezekkel a korlátolt emberekkel, akik felkúrják az agyamat.
ma tanfolyamon voltam. ok. tök jó volt. ok.
erre most ír egy ezer éve nem látott csaj, hogy látott a tanfolyamon utánam is szólt és nem szóltam vissza, észre sem vettem egész nap!
mi van?????????????? egy terembe ülünk 8 órát és nem vettem észre? ennyire azért nem vagyok béna sem bunkó, hogy nem köszönök.

a csaj kopasz. felkelt egyik reggel és kihullott az összes haja, azóta se nőtt vissza soha, pedig seggig ért neki.
hát én nem láttam ma sem kopasz, sem kendős csajt mondom neki, tudtam volna, hogy ő az.
nem...parókában volt!

JAAAAAAAAAAAAAA! tényleg baszdmeg? és nekem honnan kellett volna tudni, hogy te vagy az a sarokban parókában, mikor még az életembe nem láttalak parókában?
hát ez mennyire idióta már, komolyan!

itt mocskolódik, hogy én ilyen meg olyan vagyok, de hogy ő álcában volt, azt nem tesz semmit.

hát mondom neki, mennyire egyszerűbb lett volna, hogy odaáll elém és azt mondja helló. én vagyok az xy, hogy vagy?
akkor biztosan személyesen köszönök neki, meg megkérdezem hogy van, mert egyébként eddig semmi bajom nem volt vele, de most már van. elbaszta az estémet, hogy az ő bunkósága miatt még én érezzem magam szarul, mert hát nem baj, hogy nem vettem észre, beigazolódott az, amit ő mindig is gondolt rólam. hogy bunkó vagyok.

hát ez kész. ha ezentúl valaki zsákkal a fején közlekedik és nem ismerem meg, bocs. bunkó vagyok.