semmi. mondom semmi.

munka, edzés, munka, edzés, munka, edzés..

amúgy semmi.
ma kimentem a kispesti piacra, mert többen mondták, milyen jó. és tényleg! annyi szép dolgot vettem, pedig nem is akartam csak epret, de volt pl. 400/kg és isteni finom volt!

egy ilyen bermuda háromszög ez az állandó pakolás, rámolás a kecóba. mosás, teregetés és megint pakolás. állandó hurcolkodás a másodikra, mint egy málhásló, aztán lehurcolás a kocsiba az üres flakonokat, kosarat, stb. föl és le. be és ki. soha nincs vége és minden nap kell csinálni. meg kell mondjam őszintén, sokszor unom már. alig pár óráig tud a lakás rendbe lenni, amíg dolgozom, utána ált. elszabadul a pokol.
na mind1 úgy érzem ez már így marad, de szerintem minden nő tudja miről beszélek.

ma voltam át gy. barátomnál, nagyon jót beszélgettünk a kertben egy tál eper társaságában. csak néztem a füvet és eszembe jutott, mikor még nekem is volt kertem, meg verandám rajta sok virág és egy kedves kerti bútor. finom illatok és hangulat...lesz még ilyenem? olyan kilátástalan minden az életembe. csak elvagyok a napokkal, már nem is álmodozom, már igazából nincsenek céljaim, mert nem látok az életembe perspektívát.
túl sok évet pazaroltam olyan emberekre, akik nem szerettek és átbasztak, leléptek vagy csak használtak.
persze persze tudom. nem az ő hibájuk, ők csak ilyen emberek. az én hibám, hogy nem ismertem fel időben, hogy adtam nekik lehetőséget és mint egy céltábla felszolgáltam magam.

unom, hogy mindig én vagyok a hibás. minden az én hibám.
na. pont ezért nincsenek már álmaim, nem reménykedem senkiben és semmiben, csak élem a napokat és azokat szeretem, mert úgy csinálom, hogy nekem jó legyen. de ezt én generálom, nem más.
akkor meg minek más az életembe, ha boldoggá tudom tenni magam és így legalább nem bántanak. nem fáj.
eleget adtam. túl sokat, az volt a baj.
azt mondták ma nekem, túl jó vagyok és azt nem szabad. nem szabad adni.

na. kérdem én. akkor meg mi értelme? ha szeretek, majd ne úgy, ahogy tenném, csak félig. ne adjak, inkább vegyek el. azt sem tudom hogyan kell azt csinálni. vannak nők akik erre születtek és komolyan felnézek rájuk, hogy az összes faszi utánuk szalad, még akkor is ha kurva ronda.
ez nem az én világom. ez nem én vagyok. manipulálni...úgy csinálni mintha..ígérgetni...hazudozni...pfffff
ezt a játékot meghagyom nekik az emberi játszmákat amúgy is utálom.

ma pl. voltam szoliba. álló, beleépített rázó géppel...alig égtek a csövek. már úgy voltam vele, hogy kiszólok, nem működik a gép, de úgy voltam vele, jó, hát ez ugye csokicső, de azt nem mondták milyen. lehet hogy fehér csoki.
na. hát úgy leégtem, mint a szar : DDDDDDDDDDD
ezek a szolik sem a régiek!

új gépeken nyomorgatom magam. na hát hagyjuk is.....alig tudok menni, főleg ha már leültem valahova 10 percre : DDDDD

(mégis csak volt valami)