megint egy nap, mikor tudom, hogy nem fogunk beszélni, sem találkozni és nem látom a gyereket. a gyerek jobban hiányzik mondjuk, de nehéz ez a karmikus kötelék. az eszem tudja, hogy ez egy olyan dolog, ami soha nem működne csak azért veszi be nehezen a gyomrom, mert nem miattam. és ha én szeretek valakit, úgy gondolom, ő is engem és ahogy én is, úgy ő is biztosan megtesz mindent, hogy ez működjön.
nem. ő nem tesz semmit. nem néz szembe a múltjával, nem oldja a blokkjait csak menekül. így könnyebb.
az élet kurvára nem erről szól. amíg nem oldjuk fel a bennünk lévő gátakat, csak az arcok változnak, de a probléma megmarad. erre mondjuk, hogy ugyan az történik mindig! miért?
azért. és igazából mérges vagyok rá és dühös és roppant csalódott, hogy neki nem ért ez a kapcsolat vagy ismeretség annyit, hogy változtasson magán, a gondolkodásán és életén, hogy ne történjen minden úgy, ahogy eddig. maradt a félelmeinél, gátlásainál nem lépett tovább. megtehette volna, de nem.
még nem érkeztem el vele szemben ahhoz a részhez, hogy szeretettel elengedjem. még nem tudtam felülkerekedni magamon és az általa kapott érzéseken, legyen az bármilyen.
sokat tanultam a vele való együttlétből, úgy is mondhatnám, jó tanítom volt. egy igazi mester :DDDD
mindig nehéz a továbblépés, közben arra figyelni, hogy ez ne járjon elfojtásokkal, amikből később félelmek és betegségek születnek.
szeretek utaztatni, miközben mások blokkját oldom, kicsit magam is oldódom, vagy inkább felismerések jelennek meg előttem a saját életemmel kapcsolatban.
én már nem akarok továbblépni. egy embert akarok, akivel otthonosan mozgunk egymás életében. az elkövetett hibákért meg tudunk bocsájtani és közös a célunk, egyfelé nézünk. talán nincs annál nehezebb az életben, hogy úgy érzed megtaláltad ezt az embert és egyik nap azt mondja neked. nem. nem én vagyok az és te nem vagy az. ő továbbmenekül, te meg ott maradsz ezzel az egésszel és még meg is kell bocsájtanod.
pffffffffffffff. hát ki képes erre úgy, hogy ne rokkanjon bele? x idő eltelte után pedig ugyan ilyen bizalommal fogadjon be egy tök más embert az életébe? azt mondjuk mindenki tiszta lappal kezd, de nem. ha belegondolsz, egy ilyen csalódás után nem tudsz senkinek tiszta lapot adni.
természetesen én sem tudok, csak az átmeneti időszakban beköltözöm a hűtőszekrénybe és a rácsokat is megeszem. szuper ugye? nem elég, hogy fáj a szívem, legalább ronda is leszek. mások ilyenkor napi 10 órát töltenek edzőterembe és fele akkorák lesznek. minden pasi őket akarja, mert nem elég, hogy kurva jól kezdenek kinézni, sugározzák magukból a ffi gyűlöletet, az elérhetetlenségtől pedig még inkább vonzóbbak lesznek.
remek.
na jó. fasz kivan. eszem egy kis sütit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése