van úgy

van úgy, hogy egy ideig egyformán alakulnak életek, sorsok. tükröt tartunk egymás érzelmeinek, együtt sírunk vagy nevetünk.

nincs nehezebb elengedni egy embert, aki nem bántott, csak nincs közös út. úgy elengedni, hogy szeretem, de az agyam felülírja a szívemet. mit ne mondjak, életemben először fordul elő velem ilyen : DDDDDDDDDDDDDDDDDD

értem én, hogy mindent mi alakítunk az életben, minden tőlünk indul és a mi érdekünkben történik úgy, hogy nekünk az később jó legyen, most csak tanulunk.
de én már olyan kurva okos vagyok, hogy köszönöm, már nincs szükségem az emelt szintű egyetem mellett még 8 diplomára. nekem elég. megelégszem ennyivel is, ok? több ilyen nem kell:
- több viszonzatlan érzelem
- hogy minden csak kötelesség és nem szívből jövő, stb.
-várakozás
-sértődés mert őszinte vagyok
-bántás, mert ő rosszul aludt
-ígéretek, melyek soha nem válnak valóra
..és még sok ilyen, gondolj bármire, biztosan úgy volt.

köszönöm, megtanultam amit kellett, most már kérek némi jót is, ok?