hm

olvasom egy barátnőm naplóját, aki most szakított a párjával (?) 5 év után. tudom mit érez és tudom, hogy miért nem engedek magamhoz közel senkit. átéltem ezt, amit ő jó párszor és egyáltalán nem hiányzik ez az érzés..hogy mire megszereted, bizalmat szavaztok, kiismeritek egymást azt mondja a másik: ó, köszi, inkább mégsem akarom ezt. vagy nem veled. nekem mondtak olyat 1 év után, hogy soha nem szerettelek. anyád! volt aki évekig hazudott és olyan aki a második randi után feleségül akart venni.
agyrém, komolyan.

kell ez nekem? soha.
ma pont gondoltam rá, hogy felregisztrálok valami hányás társkeresőre, ha már mindenki csak ott talál magának párt, hátha nekem is sikerül. aztán mégis oda jutottam, hogy nem.
nem akarom a béna randikat, az elcseszett mondatokat, hogy kár volt a sminkért, hogy ez idő alatt csomó hasznos dolgot csinálhattam volna, mint ezzel az emberrel ülök egy tea mellett és hallgatom a faszságokat.

neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeemmmmmmmm................. öreg vagyok ehhez. nincs kedvem semmihez.

ma különösen depi vagyok, még a telóm is ki van kapcsolva. inkább. jobb ez így.
holnap vérvétel, nagyon várom, biztosan fasza lesz, milyen lenne. csomó béna emberrel ülök majd egy borzalmas váróban ahol hideg van és az unatkozó öregasszonyok mindenkinek beszólnak, hogy nem magam jön, oda álljon, stb. nagyon várom, na.

a gépemről remélhetőleg pénteken kapok híreket, de milyeneket senki nem tudja...természetesen közben megérkeztek a megrendelt profi ránctalanító készítmények, hát annyira jó ez az egész így, hogy nem is tudom szavakba önteni! : (

márciustól kezdődik a kozmi suli, nagyon várom!