azt kérte tőlem kb. 10 évvel ezelőtt egy pasi, hogy mondjam meg neki, mi végre vagyunk itt a földön?
hát....nem tudtam neki erre mit mondani. őszintén szólva, évekig gondolkodtam a válaszon, ami a mai nap hazafele jövet valami jó kis zene mellett megszületett a haraszti úton:
a feladatunk, hogy túllépjünk magunkon. hogy változzunk és legyőzzük a belénk kódolt szokásokat, félelemeket, berögzüléseket. felismerjük gyengeségeinket és dolgozzunk magunkon, hogy változtatni tudjunk.
ezért vagyunk a földön.
minden egyes leszületéssel kapunk egy új esélyt, hogy megoldjuk és hátrahagyjuk a karmánkat és tisztább lappal élhessünk tovább. nagy feladat ez, sok a buktató és valami mindig eltereli a figyelmünket magunkról és a feladatunkról és persze mi meg jóhiszeműen le is térünk az útról, mert a másik sokkal könnyebb és csábítóbb...
hát így.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése