ja

mindig van egy ember, aki ott van ha szükség van rá, ha le akarunk lépni az útról ő visszaterelget, ha fel akarjuk adni fogja a kezünket és visszahúz, ha magunk alatt vagyunk felemelt.

ezek ilyen közhelyes szarok, de igazak és így vannak, nézz körbe, te is találsz ilyen embert amikor kell, szükség van rá..és az sem baj, ha ez az ember nincs a hétköznapokban, csak pl. "véletlenül" összefutsz vele pár hónap/év után és van egy mondata. az a mondata, amire neked pont most szükséged van és visszaterel, visszahúz, felemel.

nekem is vannak ilyen emberek az életemben és én is egy ilyen ember vagyok valaki(k) életébe. nem, ez nem ilyen bólogassunk együtt, mert most ez a feladatunk, hanem olyan egyszerű és őszinte mondatok átadói vagy(unk).
az őszinteség sokszor fáj, de csak az terel vissza az útra, húz vissza vagy emel fel.

ilyen játék ez.
pl. engem ráz a hideg ettől a: nekünk egy a problémánk, találkozzunk és beszéljük ki!
neeemmm...nem beszélem ki, mert egészen biztos vagyok benne, hogy nem egy a problémánk. lehet, hogy a végkifejlet ugyan az lett, de a gyökere nem. tehát ha ilyen helyzetben találkozunk, egészen biztos, hogy csak elbeszélnénk egymás mellett és semmiféle közös bólogatás nem lenne belőle, csak értetlenség, a végén meg nagy magyarázkodás. erre nem vagyok vevő.
arról nem is beszélve, hogy nem szeretem a problémáimat megbeszélni mindenkivel, főleg nem számomra idegenekkel..lassan már az ismertekkel is csak ritkán.

itt könnyű kitárulkozni, keveseket ismerek akik olvasnak, elvagyok a gondolataimmal. megosztom az egész világgal, de személyesen nem. az az én dolgom.

ha sokan csak leülnének egy gyertya elé, feltennék a kérdéseiket meditálás előtt, pár perc/fél óra ücsörgés után megjönne a tiszta, helyes válasz. nem kell kifröcsögni mindent, csak kicsit magunkba mélyedni, hiszen minden bennünk van és minden belőlünk indul ki. igen, a jó is és rossz is. mi a rossz? a változás mindig az, mikor valaki pedig akaratunk ellenére rákényszerít, az meg halál. aaaaaaaaaaaaaaaaaahhhhhhhhhhhhh..kibírhatatlan fájdalom, holott, azért is mi vagyunk a felelősek. homokba dugtuk a fejünket? nem is akartuk észrevenni? szőnyeg alá sepertük? a hozott mintákat szidjuk?

szeretni csak az tud, akit valaha is szerettek gyermekkorában. akkor ott megtanultuk, éreztük és akartuk. ezt tudjuk tovább vinni, tanítani, élvezni. aki nem tud szeretni, magát sem tudja. aki nem akar szeretni, nem akarja azt sem, hogy szeressék.

jó éjt.