2014. február 15., szombat

..

irtó nehéz a továbblépés. igazából vágyom rá, de nem tudom elképzelni azt, hogy egy másik ffi hozzám fog érni, megcsókolni vagy akármi. ha erre gondolok kiráz a hideg, ami lássuk be, nem túl építő a jövőt nézve.

ez van.

mindig minden kezdet nehéz. csak úgy ülök az autóban és nézem magam kívülről, hol és mikor lesz elkúrva ez az egész dolog. hol volt az én felelősségem és azt állapítom meg, hogy csak az én felelősségem volt. hogy hagytam. hagytam, hogy idáig jussunk a másfél év alatt, hogy belementem és alárendelődtem szituációknak és aztán, hogy meg is magyaráztam magamnak, majd mindenki másnak, hogy jól van ez így, na.

nem. nem volt jó. egy faszság volt, hogy elhittem, az ember változhat 360 fokot mosolyogva. el akartam hinni magamnak, holott én sem lennék rá képes, nem is vagyok.

a jót akarni nem elég, mert ez később erőszak lesz. az volt. ezt a magam példáján is tudhattam volna, csak hát ugye hozzuk a béna mintákat és észre sem vesszük...csak amikor már elkövettük magunk és mások ellen.

azt kérdeztem ma anyutól, honnan fogom tudni, hogy valaki komolyan akar? nem csak egy mintát akar beteljesíteni, hanem engem akar, nem csak megint az éveimet áldozom fel? bár én tudom, ha tanulunk adott kapcsolat hibáiból- mert mondjuk sikerült őket felismerni nem kevés könnyek árán-akkor az nem elvesztegetett idő, hanem építő jellegű izé, amit majd tudunk használni építő jelleggel...stb.stb.

szóval továbbra sem tudom, hogy a legközelebbi alkalommal nem fogok megint belefutni a saját idiótaságomba amit hibaként könyvelhetek el újra és újra.. a kérdés csak az, hogy a másik félnek hol van a felelőssége a hibáim kijövetelének? mert ugye tudjuk, ha nincs motor ami generál, akkor nincs hiba sem.

tehát onnan tudom majd, hogy valaki szeret és engem akar, hogy nem hozza felszínre a hibáimat, vagy ez tőle teljesen független? a hiba az hiba és ha benyomódik rajtunk a bizonyos gomb bizonyos szituban, akkor elkövetjük ugyan azt a hibákat akarva-akaratlan, még akkor is, ha felismerjük, hogy ez most egy hiba.
vagy felszínre hozza, de észre sem veszi, mert szeret és neki ez nem hiba, hanem még egy tulajdonság, ami miatt jobban akar?

ki tudja...majd kiderül, ha ismét sikerül valakit közel engedni magamhoz, ami nekem nem megy túl könnyen.

2 megjegyzés:

  1. Szerintem nincs olyan, nagyon ritkán van olyan, hogy elvesztegetett idő. Ha magát a folyamatot nézzük, ha voltunk boldogok, ha tanultunk, fejlődtünk, megérte. Ha csak szenvedtünk, és nem volt, nem lesz pozitív hozadéka, az szar ügy, de azért ritkán ilyen feketék a dolgok.
    A hibákat, rossz beidegződésből adódó reakciókat meg az is generálhatja, aki szeret, tényleg TÉGED szeret, a kulcs talán az, hogy mindketten megtanuljátok kezelni, közösen megoldani, és egyre kevesebbszer fog
    előjönni.
    Gyászolni meg muszáj. Könnyebb lenne, ha nem kéne, de túl sok szart vinnénk magunkkal egy újba. Arra meg ugye nincs szükségünk. :-)

    VálaszTörlés
  2. hidd el, ez elvesztegetett idő volt részemről, amit csak magamnak köszönhetek : (

    VálaszTörlés