nagyon

szupcsi napom volt, kaptam csomó tök jó névnapi ajit : )

szép zöld plüssös ágytakaró
futó cipellő
izzasztó nadrág
piros nadrág
farmer szoknya

tegnap miközben g. barátommal ismét egy jót stexeztünk, a dumaparti közepén belém hasított egy ötlet, amit pénteken alaposan utánajárok és aztán hajrá. tökre izgulok : )

utálom már ezt, hogy állandóan esik és nem tudom hordani a tanga papucsaimat.

aztán olyanok is eszembe jutottak, hogy hogyan lehet az, van egy ember akivel szeretitek egymást, aztán egyik napról a másikra már nem. pl. nekem nincs nap, hogy ne jusson ő eszembe, de nem hívom fel, mert minek. ezzel biztosan ő is így van, de ami igazán fáj, hogy eltűnnek a szürke mindennapokból a közös dolgok és szokások. nekem az is külön fáj, hogy imádott gyerekét vele együtt veszítettem el, szerintem ezt ő fel sem fogja. 
hm. olyan fura az egész.
pedig......na mind1. ez van.
most dacból azt mondanám, hogy ő soha sem szeretett, de persze ez nem fedi a valóságot. igazából ez már nem nagyon javít a helyzeten, mert ami biztos, hogy nem kellek neki, mert inkább az gyereke anyjához húz a szíve, de nem tudja mit akar. a gyereket igen, a nőt hozzá nem annyira, de nem tudja.
szóval annyira nagy a káosz, hogy én ebből inkább kiléptem és nem bánom kicsit sem.
azt igen, hogy nem tudtam megvalósítani azt, amire egyébként teljesen alkalmas, mert egy jó ember, de nem tudja legyőzni a félelmeit és felvállalni a jövőt.

hát így nehéz. csak bosszant is, mert azért hülyére is lettem véve rendesen. mert egy olyan embert szerettem, aki nem tudta vagy akarta ezt viszonozni.
mittudomén. akármi. azért nagyon mélyen és néha nem annyira mélyen sírok ám. sokat.

na, de azért csak jó, hogy végre elállt az eső és mehetek futni az új szerkómba!  ma már kicsit kevesebbet mutatott a mérleg, végre!