-

minden kapcsolatomnál, legyen az baráti vagy pasis elgondolkodok, mit kell tanulnom, mit is tanít  ő nekem jelen helyzetben?
a legutolsó pasis kapcsolatnak nem mondható izénél azt kellett megtanulnom amit általánosságban az emberek 99 %-ának kellene: elengedést. a nem minden áron való ragaszkodást.

ez nagyon nehéz, főleg olyanoknak, akik alapjába véve függő személyiségek: cigi, pia, kaja, társ, stb.

mert ugye valakiben megbízol, tetszik a helyzet, hogy bízol, bízhatsz. elkezdesz szeretni, esetleg szerelmes is leszel és mivel nőből vagyunk, erős a fantáziánk...tehát azonnal elkezdünk kombinatórikázni.....ez a pasi lesz a jövőm, vele akarok családot, stb.

ezek tök szép elgondolások, de ugye helytelenek. mert mit akar a másik?
egy pasi általában csak úgy lenni és jól érezni magát, kötöttségektől mentesen, mert a fentiekből általában kiveri a víz és előjön a klausztrofóbiája.
mit érez ilyenkor a nő? úristen! nem kellek neki, nem szeret! ...és még nagyobb erővel veszi az apró kis ajeszokat, gyártyja a kedvenc kajáját, elhalmozza még több szeretettel, és próbálja egyéb trükkökkel magához kötni a szerencsétlent, amitől neki még nagyobb menekülési vágya lesz és nem is érti mi történt itt tulajdonképpen az elmúlt két hónapban.

de miért is? mert utoljára ennyit az anyjától kapott és onnan is elköltözött, tehát még egy ilyet nem venne a nyakába kötelezően és amúgy sem tud ennyi szart viszonozni, nem is akar, a megfelelési kényszere kiújul és egészen egyszerűen felveszi a nyúlcipőt.


hát ennyi.
ennyit a szépen eltervezett jövőről, családról stb. ez is mehet a picsába és kb. a levesbe.
mit mond a nő? én megtettem mindent, ráköltöttem a fél vagyonomat, állandóan a konyhában dekkoltam, hogy kimutassam mennyire szeretem, állandóan csak vele foglalkoztam, hogy érezze, mennyire szeretem, minden csak róla szólt, erre nem lelép a köcsög?

pedig: ha a nők úgy általában megadnák az időt a másik nemnek, hogy azok csak egy kicsit fel tudják venni a tempót és nem mindjárt a nyakukba tukmálnák magukat, még az is lehet, hogy maradnának.

igen. sajnos így van. ha akarsz egy ffit, függetlennek kell maradjál és nem elég hölgyeim csak úgy csinálni, hanem tényleg ezt is kell éreztetni a pasikkal. magunkkal szemben is meg kell tartani a függetlenségünket, mert a másik amitől falnak mennek a kedves férfiak, hogy a megismerkedés 2. napjától a nőnek már csak az aktuális ffi létezik, megszűnik a saját élete és szinte követeli, hogy a másiknak is csak ő létezzen, hiszen mennyire jó is, hogy végre egymásra találtunk.

hát ez nagyon fárasztó lehet, nem? én kb. megbolondulnék 1 hét után.
szóval ne várjunk el a másiktól olyan dolgokat, amitől nekünk is kihullana a hajunk
 : DDD próbáljunk magunk maradni, hiszen az eredeti énünkbe szerettek bele, nem feltétlenül abba, amivé kényszeresen váltunk.