pf

reggel annyira szomorúan keltem, hogy kénytelen voltam elővenni a bach virágterápia cseppeket. érdekes de kicsit sem meglepő kártyákat húztam.
csak ez az elkeseredett düh ne lenne magam felé, hogy nem vettem észre ezt az egészet, hogy igen, már a 3. hónapban ott kellett volna hagyni és várni még erre 8 hónapot.
nézem a jó oldalát: ja, hát az nincs.
hogy a faszba nézhettem ezt be ennyire? azt mondtam ma anyunak, hogy igazából honnan fogom tudni, ha legközelebb is ezt a kört fogom tudni? mert amikor az ember szerelmes és hisz meg bízik meg faszom, akkor hol marad a racionalitás? ha meg tudatos, akkor hol maradnak az érzelmek? ez kettő valahogy kiüti egymást nálam.
fáradt vagyok és kimerült. csalódott és dühös.

ébredéskor annyira beállt a hátam, csúcs volt. még most sem százas, kicsit jobb lett köpölyözés után. .de amíg nem rakom össze a lelkemet ez lesz.

sajnálom a szomszédaimat. a kislányuk szeme nagyon bedagadt, kihívták a mentőket. az apuka két órát ácsorgott az utcán, mondván mindjárt itt vannak...úgy hallottam feladta.
pppffffffffffffffffff...király, nem?
a jó ég mentsen meg attól, hogy egyszer megmar egy kígyó és ki kelljen hívni a mentőket.

jó lesz ha holnap elmegyek bikram jógára, kicsit kiizzadom a sok szart magamból és hátha jó lesz a hátamnak is. ha nem, akkor rácsesztem : DDDD

nagyon várom már a holnapi hangtál meditációt.