szerencsére

a tegnap általam eltávolított macska visszatért. húh.....azért örültem neki!

..és annak is, hogy reggel végül rávettem magam, hogy elmenjek ismétlő tanfolyamra. rá is jöttem rögvest, mitől állt be 1 hete a hátam. hm.
szeretek ilyenkor barátokkal, csoporttársakkal találkozni, beszélgetni.
ma még stexeztem is és egy órát beszélgettem parfümökről a virágossal..ezt mondjuk soha nem gondoltam volna.

anyuval a cukiban futottunk össze és jót beszélgettünk, aztán külön autóval mentünk haza hozzá. már majd nem beszálltam a kocsiba, mikor is a szemem láttára esett össze egy bácsi, teljesen összeverte magát, nem tudtam megmozdítani sem, kértem segítséget, annyira rossz volt nézni és abban a pillanatban ahogy láttam, hogy esik, csak arra gondoltam, hogy jaj, csak ne a fejére :(((( de ugye az emberi ösztön, hogy mindig minden körülmények között védje a fejet, maga alá tette a karját. hívtam segítséget, de nem volt elég, aztán hívtunk még és a cukis fiúk átvitték a túloldali árnyékba :((( kerestem a fejére egy törcsit amit bevizeztünk, ő csak azt mondogatta, hogy elfogyott a kenyere és a pékhez ment, de nagyon meszes mindkét lába, 79 éves...és ilyenkor nem értem, hogy lehet, hogy ennyi idősen nincs senkije, aki hozna neki egy kiló kenyeret. :(((( olyan nagyon rossz volt látni a tehetetlenségét és valahogy nagy volt a kontraszt, mikor megálltak nézelődni egy pár hónapos csecsemővel. arra gondoltam, honnan jövünk és hova tartunk.

kihívtuk az ügyeletet, aki közölte, hogy mivel köztéren történt a baleset, így ő nem jöhet ki (?????????????????!!!!!!!) hívjuk ki a mentőt. ppppppffffffffffffffffffff. köszi. szolgáljuk az embereket...... és ha mondjuk szívinfarktusa lett volna? akkor is várjuk meg a mentőt? a bosszantó, hogy 100 méterre van az ügyelet és NEM, de tényleg NEM jöttek ki!

erre barnára álcázott szőke nő: tudja valaki a mentők számát? -ezen a ponton többen felhördültünk- húh, hát veled is csak többen vagyunk, köszi, kár, hogy csak a helyet foglalod kb. először azt hittem ez valami vicc, de nem. teljesen komoly kérdés volt és annyira lefagytam ettől, hogy tök idióta fejjel néztem körbe, aztán vissza a csajra, hogy ezt most tényleg? és tényleg.
közben megérkezett a szomszéd gizi néni is, aki elkezdett rikácsolni jános bácsinak a kenyér miatt és ennél a pontnál feladtam. a többiek mondták, hogy megvárják vele a mentőt, így leléptem.

anyunál még sokat beszélgettünk a medencébe aztán eleredt az eső..közben befutott k. is kerti sütögetni, akkor már konkrétan nagyon szakadt :)
negyed óra múlva elállt, minden frankó volt, csak nem találtuk a nyársakat...de aztán mégis. sütögettünk, mikor megint nagyon dörgött, anyám kiadta az ukászt, hogy csináljak valamit, hogy elmenjen az eső. tejesítettem a küldetést, kikerült minket a vihar. erre jött egy szél, mire anyám bepánikolt és egy vödör vízzel meg egy mozdulattal megölte a bulit, mi meg csak álltunk és nem értettünk semmit :)

hát, a  pánik az pánik, ilyenkor elborul az elme és nem állítja meg semmi, így aztán bepakoltunk és hazajöttem :DDDDDDDDD
anyám már látta lelki szemeivel, hogy ég a ház....pedig mondjuk kb. 15 sec. múlva elállt a szél, tehát kár volt eloltani a tüzet, de hát a pánik az pánik.

most is folyamatosan villámlik, nagyon szép, egészen addig amíg belénk nem csap egyszer :DDDD de addig szép, onnantól kezdve már egy kicsit nem annyira :DDDDD

a bezabált két zsíros kenyértől és a tömérdek mennyiségben elfogyasztott lila hagymával a hasamba nem különösebben gondolom, hogy szuper éjszakám lesz :DDDD de ennyi áldozatot megér...