szerintem

mind1.
egyre többször érzem azt, hogy mind1.

mikor egész nap azon gondolkodom, hogy felhívjam-e apámat névnapja alkalmából, mert igazából miért is kellene, mikor lemondott rólam 3 éve. és persze megteszem, de ennek nem így kellene lennie, nem ilyen érzelmekkel. de mind1.

mikor arra gondolok, hogy mennyire is át lettem cseszve, de hát mind1. ez van. megtörtént, de leginkább az én hibám, hogy hagytam magam megvezetni, mert szerettem. igen, büntetésnek élem meg, pedig nem kellene, de hát mind1.

mikor egyedül hozok meg döntéseket és vállalom mindennek a következményeit. mind1. lesz ami lesz.

mikor ha kapsz is dolgokat, érzéseket, általában nem akkor mikor szükséged lenne rá, nem ott és nem olyan minőségben, nem attól és nem olyan szinten. de mind1. mindennek örülni kell.

és mindeközben szüntelenül tagadok, elutasítok. mind1. most ez van.

küzdök magammal, hogy megéri szeretni. majd. egyszer. valakit. aki értékeli azt amit adok és úgy érzi, ő is tart annyira engem, hogy érdemesnek talál viszontszeretni, mert egymást szeretni jó és a világ legtermészetesebb dolga.
nem csak elvenni, elvenni, elvenni és élvezni a támogatást, biztonságot, a jó létet, szeretetet, szerelmet és semmit sem adni, mert az olyan fárasztó meg időigényes, meg unalmas is, meg egyébként is. mind1.

a legrosszabb ez az üresség ami marad, mikor eldöntöd, hogy nem szeretheted többet azt az embert, akit egyébként miért is szerettél? összefoglalom, hogy mit és miért szerettem benne. nem azt, akit láttam benne, hogy milyen is lehetne ő, hanem a puszta tényeket.
nem tudom. mind1. csak most kong a szívem és nem értem. nem őt, magamat!
ő nem hibázott, magát adta, csak nem vettem észre. egy másik embert láttam, de igazából mind1. egyik énje sem szeretett úgy, szívből, ahogy én szerettem.

tudom, tudom. az elvárások..adok - kapok, emberi játszmák, stb.
amúgy én önzetlen vagyok, csak már öreg és fáradt. megfáradtam a sok fájdalomtól amit cserébe kaptam. persze, persze, mindig felálltam és mentem tovább, csináltam a dolgomat, csak..mind1.

mert néha nem akarok már tovább menni, tovább gondolni semmit, főleg nem cselekedni. se magamért, se másért. csak úgy lebegnék a köztes létben, mert az olyan jó.
mind1.