nem lesz nagy meglepetés szerintem, hogy a randi elmaradt.
nocsak. jééééééééééééééééééééééééé..milyen meglepő.....
azt hiszem kinőttem bizonyos dolgokból. pl:
-akkor 5-6 körül találkozunk. ok. (ugye egy nő nem 10 perc alatt készül el, én sem. már előtte egy órával készülődök, smink, ruhaválogatást stb. ismerős ugye?)
-türelmesen várok. már fél 6.
-6kor telefon, hogy elhúzódott a találkozó egy barátjával (?) (minek találkozik egy barátjával, mikor már tegnap megbeszéltük, hogy randizunk), éppen a 15. kerületben van és át kell még menni a nem tudom melyikbe, de hív.
-......
-már kicsit nem türelmesen várok, mikor fél 7kor (!) jön egy sms, hogy mindjárt hív.
-8kor küldtem neki egy sms-t, hogy én már bepunnyadtam és nincs kedvem tovább várni.
-jaj de kár, mert most végez, mindjárt hív!
-ne. ne hívj. beülök egy két órás meditációba, majd beszélünk holnap. heló
szóval már nem vagyok arra kíváncsi, hogy elbaszom a délutánomat és estémet azzal, hogy várok egy emberre, akit nem is ismerek (és már nincs is hozzá kedvem) beöltözve, bekészülve stb. már kinőttem ebből. és igen, büszke voltam magamra, hogy nemet mondtam neki és nem az lett, hogy végül is úgy rángat ismeretlenül, ahogy éppen kedve tartja. mi lenne akkor, ha még ismerne is? :DDD
na nem. szerintem belőle ennyi elég volt, én nem fogom keresni és nagyon vissza kell fognom magamat, hogy jelenleg ne arra gondoljak, hogy éppenséggel keresztbe szervezett két randit. mondjuk ezt csak a tapasztalat mondatja velem, ami ugyan csak nem öröm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése