és akkor ma jött Isten ujja. oda mutatott/vezetett ahova kellett és szerintem hangosan nevetett is. szerintem rajtam.
én bezzeg egy órán keresztül sírtam, de kijózanító volt. olyan hideg zuhany. nem, inkább jeges. csípős és fájt, de aztán fogtam magam és egy táskába pakoltam az összes dolgot amit az extől kaptam és holnap felrakom a padlásra.
most jobb, sokkal de fáj. nagyon. innen már nincs visszaút, bár nem éreztem, hogy akarok visszautat, de azért nem hiszem, hogy ezt érdemeltem volna, csak azért, mert szerettem.
úgy tűnik, nem való nekem ez a kapcsolatosdi semmilyen szinten. nekem nincs szükségem az ilyen kijózanító estékre és még hátra van az éjjel. büntetésnek érzem ezeket a felismeréseket. még én menjek a picsába, mert szeretek?
nem. akkor többet nem szeretek, köszönöm szépen, ebből nekem elég. örökre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése