nem értem

tökre vártam ezt a napot, hogy anyuval eltöltök egy napot. mindent megterveztünk, át is jött. mondom neki: hát neked nincs meleged ebben a pulcsiban??????????? -de, de hoztam váltó ruhát! és te is átöltözöl ugye?
nézek rá...egy virágos szoknyában voltam
-miért kellene?
-hát hogy nézel már ki? te nem nézed a lakatos márk műsorát? tudnod kellene, hogy te olyan fazon vagy, hogy az alul szűk szoknya áll a jól! hogy nézel ki, ez pont nem egy olyan szoknya! tök kövér vagy benne!
-nem baj. én ezt szeretem...nekem ez tetszik.
-hát velem nem jössz így sehova, öltözz át!

(hát baszdmeg. az én szülinapom van, nem? olyan mérges lettem, hogy széttéptem magamon a szoknyát és mondtam neki, hogy akkor válogasson a béna ruháim közül egy számára megfelelőt! de igazából ahhoz lett volna kedvem, hogy megmondjam neki, hogy szépen inkább menjen haza, mert 3 perce van itt és már elbaszta az egész napomat. tényleg szükség van erre?)

ok, válassz ruhát. azt veszem fel, amit óhajtasz.
-nem érted, hogy nem áll jól neked a virágos szoknya? kövérít!
-na és. már így is kövér vagyok. nem mind1?
-nem! attól még öltözhetsz normálisan, hogy kövér vagy. akkor most elmegyünk a westendbe és veszünk neked egy hosszú felsőt.
-nem akarok vásárolni menni. a szülinapom van és utálok vásárolni és amúgy is mensizek, ilyenkor pláne utálok öltözködni, mert alapból dinnye a hasam.
-de muszáj venni neked egy normális ruhát!
-majd máskor.
-nem, most menjünk. akkor legyen árkád.
-ok. (látom, ez tényleg nagyon fontos, hogy szuper legyen a nap, ami már nem lesz az amúgy sem)

kaptam tortát, ettünk belőle és elmentünk, de csak a kökiig voltam hajlandó menni. ott két órás bolyongás után vettünk egy felsőt, de nekem már tele volt a farkam az egésszel, nem is értettem az egészet. anyám borzalmasabbnál borzalmasabb ruhákat akart rám aggatni, haza akartam menni. arra gondoltam közben, miért nem lehet elfogadni olyannak, amilyen vagyok? miért kell így viselkedni velem? erőszakkal hogyan lehet jót akarni vagy tenni?
nálam ez nem megy át.

aztán elmentünk ebédelni és még ki a gátra fagyizni. az egész napom csak 50%-os volt, annyira fájt a reggel történtek, még most sem értem. azt hiszem kénytelen leszek anyámmal beszélni, mert nálam nem megy át ez az erőszakos viselkedés, csak azért hagytam magam, mert nem akartam balhét.
de igazából miért nem? ez nem az én napom volt végül is? miért engedem, hogy elnyomjanak?  és persze aztán úgy csinált egész nap, mintha nem történt volna semmi, hiszen végül az is történt, amit ő akart. (pont, mint a volt házasságában)
lett egy felsőm. szuper. kár, hogy nem erre vágytam, de ha igen, akkor sem így.
mitől is vagyok pajzsmirigy beteg?

szóval nem tudom. nem úgy sült el a nap, ahogy szerettem volna. örültem dolgoknak, de inkább csak kötelező szinten. : (((((((((((((((((((((((

viszont az esti meglepetés apu telefonja volt. meghívott holnapra ebédelni, de úgy, hogy ketten elmegyünk valahova!  ezt többször is kihangsúlyozta, amit nem nagyon értettem, de végül is ok. ilyen még úgysem volt, lehet eljött az ideje részéről is a megbocsájtásnak. bár, azt nem nagyon értem, hogy ő mitől haragszik rám, de mind1. most jó, hogy ez így fog történni. remélem nem visz el utána ruhát vásárolni : DDDD

örültem, hogy az exem nem hívott. viszont annak igen, hogy sokaknak eszébe jutottam : )