azt kell mondjam, nagyon nagy alázat kell a munkámhoz. de leginkább gyomor.
nagyon élvezetes volt a mai nap zárása, az utolsó meditációs napunkkal. ismét szembe jött, hogy mi magunk akadályozzuk meg a haladásunkat, változásunkat. ez teljességgel igaz és egyben szomorú is, hogy az egónk ennyire nem engedi, hogy átlépjünk magunkon. pedig az ilyen változás pozitív kimenetelű, bár sokszor azt tapasztalom, hogy sokan azért is tagadják a változást, mert nem tudnának mit kezdeni az új énjükkel, külsejükkel, életükkel. ez ami van szar, de biztos és megszokott.
hát hurrá.
hajrá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése