egész nap azon filózom, hogy jó volt-e eltölteni apuval azt a két órát vagy sem. mondjuk nagy előrelépés az elmúlt x évhez képest, de az, hogy rólam nem kérdez semmit, olyan lohasztó. tényleg nem érdekli, hogy élek, hogy alakul a nem létező párkapcsolatom, mikor lesz nagypapa, van -e erre esély egyáltalán, mit csinálok szabadidőmben, stb.
semmi. nulla.
így történt aztán, hogy ebéd közben politizáltunk, ami jó, mert én semmit nem értek ehhez. ahol ettünk vagy egy tó az étteremben, az 5 perces semmit nem beszélgetős részeknél nézegettem a halakat.
kaptam virágot is, meg a szokásos 10.000 ft-ot, hogy költsem arra amire akarom.
ok. majd veszek torna bérletet.
nem tudom, tényleg nem. örült nekem, de mégsem érdeklődik. próbálom mindenféle oldalról megmagyarázni a közönyét, de hát..........
én még pl. szívesen elmentem volna vele egy cukiba motorral, vagy csak simán motorozni, azért 3 havonta ez a két óra olyan kevés, nem? még akkor is, ha ilyen béna. ő az apám és bármit is tett, már megbocsájtottam neki, nem haragszom rá.
most akkor forszírozzam a találkozást?
mikor elköszönt azt mondta, hogy ültessem el a virágokat jó látható helyre, hogy amikor ránézek rá gondoljak.
ok. nekem ehhez nem kell virág amúgy, mert sokat gondolok rá, csak nem mind1, milyen aspektusban.
szeretnék vele időt tölteni, mert az apám és az időn mindig véges. szeretnék még vele több jó élményt felhalmozni, mert azokból akarok majd élni x év múlva, ha ő már nem lesz.
pl. ő is megbocsájthatná nekem, hogy ilyen vagyok. nem 170 centi, nem sovány, nem hosszú hajú, de azért vannak szerethető tulajdonságaim, azok nem fontosak?
arra gondoltam, ha elültettem a virágokat, majd felhívom magamhoz, hogy ő is nézze meg, milyen szépen mutatnak a légkondi dobozának a tetején. max sütök még palacsintát.
mittudomén. ez is egy kezdeményezés részemről, aztán majd kiderül, hogy reagál a másik fél.
de miért van ilyenekre szükség? miért nem megy ez természetesen, ahogy x évvel ezelőtt?
aztán még olyan is eszembe jutott, hogy majd elmegyek vele edzésre, de hát biztosan nem akarja magát egy ilyen nővel égetni mások előtt, mint én, még akkor sem, ha én nem a nője vagyok, csak a lánya..így ezt az ötletemet inkább elvetettem.
látta, hogy le van szakadva az autóm alja, mert felszaladtam egy patkára, igazából egy gyorskötözővel meg lehet oldani, de nem ajánlotta fel én meg nem kértem tőle segítséget. én is meg tudom csinálni amúgy, tehát annyira nem fontos amúgy, csak....
próbálom kezelni ezt az egészet, csak jó lenne tudni, hogy neki mennyire fontos ez, vagy ennyi elég belőlem? x havonta két óra?
most akkor az egy lépés tőlem is, ha felveszem fb-on ismerősnek? : DDD
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése